Hidrológiai tájékoztató, 1998 június

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Csath Béla: Zsigmondy Béla emlékülés

európai régió sajátosságait. Ez a mezőgazdaság - kiemelve az aszály problematikáját - és az oktatás, képzés helyzete. A másik nagy kutatási és fejlesztési dokumentum, amelyről szó volt, az EU Ötödik Kutatási és Technológia Fejlesztési Keretprogramja az 1998-2002. évekre. Ennek a 19 fő kutatási területből álló nagy programnak a Szabványok, mérés és tesztelés, továbbá a Környezet és éghajlat című területei érintik a vízgazdálkodást, hozzá számítva sok egyéb összefoglaló területet, mint az információtechnika, jog, pénzügy, oktatás stb. A beszámolókat, ismertetéseket követően hozzászólások és vita volt, amelyet az elnöklő Ijjas dr. összefoglalt és megfogalmazta a legfontosabb időszerű tennivalókat. 1. El kell készíteni a csatlakozási folyamatot figyelembe vevő új vízgazdálkodási politikát. Ez a politika egységes szemléletben foglalkozzon a felszíni- és felszín alatti vízkészletekkel mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. Egységbe kell hozni a vízgazdálkodást a környezetgazdálkodással és annak a védelmével. A politikát össze kell hangolni az ország más szakmai politikáival, és természetesen meg kell teremteni az összhangot az EU vízgazdálkodási politikájával is. 2. A minőségügy és szabványosítás területén a mérések, minősítési technológiák, szabványok átvétele, honosítása, újak kidolgozása tömegesen fog jelentkezni. Ezen a téren pillanatnyilag még növekszik a lemaradásunk, figyelembe véve, hogy az EU állandóan és gyorsan fejleszti a minőségvédelmét és a szabványosítását. A feladatok felmérése után nálunk is felgyorsult a munka, de a nagy feladatok ezután jönnek. 3. Újtípusú, az EU mechanizmusait jól ismerő fiatal szakemberekre van szükség, akik a jelenlegi országot át tudják alakítani és azután működtetni. Ehhez a tudományokkal jól összehangolt magyar oktatási és képzési rendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy a társadalmi és gazdasági követelményekhez igazodó, emellett általában a környezet iránt érzékeny szakembereket és állampolgárokat neveljen. Az oktatási és képzés mellett az információáramlást is igazítani kell a követelményekhez. 4. Kezelni kell a csatlakozással összefüggő és a menet közben felmerülő problémákat. Ilyenek szinte minden területen várhatók, de különösen kényesek a derogációval kapcsolatos nehézségek. Ha például a szennyvízkezelés területén tapasztalható lemaradásainkat túl hosszú ideig akarjuk behozni, vagy túl nagy segélyeket, támogatásokat kérünk hozzá, késleltetheti a csatlakozásunkat. Fejlett ellenőrző rendszert kell kialakítani már a felkészülési munka megfigyelésre is. 5. Az országjelentést és a csatlakozás előkészítésére végzett munkákat, azok eredményét a szakosztályoknak kell elemezni, szakértelmükkel segíteni, kiegészíteni. Az EU most készít elő olyan direktívát, amely a civil szervezetek fokozott bevonását írja elő. Erre az MHT-nak fel kell készülnie. 6. Azért, hogy a Társaság a tagságának a tájékozottságát növelje, ugyanakkor annak gondolataival gazdagíthassa a folyó munkákat, a júliusban tartandó kecskeméti vándorgyűlésen erről egy szekcióülést szervez. Dr. Bognár Győző Zsigmondy Béla emlékülés 1998. március 16-án Zsigmondy Béta születésének 150. évfordulója alkalmából közös emlékülést rendezett az OMBKE KFVSZ Olajbányászattörténeti Munkabizottsága, a Zsigmondy Béla Klub, a Magyar Olajipari Múzeum, a Magyar Hidrológiai Társaság Vízügyi Történeti Bizottsága valamint a Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztálya. Fejér László bevezetőjében a következőket mondta: „Hazánkban a XIX. század nemcsak a reformkorban termelt ki jeles magyarokat, hanem a dualizmus korában is számos kiemelkedő egyéniség szerepelt a hazai közélet majd minden területén. Közülük különösen azok emelkedtek ki, akik szellemi felkészültségüket, műszaki készségüket és egész életpályájukat egybe tudták kapcsolni a társadalmi haladás ügyével. Ezek között találjuk Zsigmondy Vilmos mellett a vízügyi műszaki múltunk XIX. századi fiatalabb nemzedékének kimagasló alakjai között Zsigmondy Bélát, aki az alföldi városok ivóvíz gondjait nagymértékben csökkentő kutak készítőjeként vált országos hírű szakemberré." A továbbiakban Zsigmondy Béla életéről előadások hangzottak el az alábbi sorrendben. Dr. Dobos Irma: Zsigmondy Béla a geológus. Zürichből való hazatérése után Petrozsényben, nagybátyja mellett a városligeti kútfúrásnál tevékenykedett. A nélkülözhetetlen fúrási próbák geológiai szempontból való megvizsgálását pénzzel támogatta a Földtani Intézetben. Csath Béla: Zsigmondy Béla vízfúrási tevékenysége. Zsigmondy éppen abban az időben kezdte el mérnöki pályafutását, amikor a legnagyobb érdeklődés mutatkozott az artézi kutak iránt és ezért működési területét az Alföldre helyezte át és szinte valamennyi vármegyében ő fúrta a legtöbb alföldi város vízellátásához szükséges első artézi kutat. Az előadó sorjában ismertette ezeket az első Hódmezővásárhelyi kúttól kezdve a Budapest Kőbányán „vízutáni" fúrások sorozatát felölelő különböző serfőzők és ipari üzemek részére készített kutakig. Dr. Korim Kálmán előadásában az alábbiakat említette: Zsigmondy Béla a kútfúrásokon kívül második szakterületként talajmechanikai, azaz „kém" fúrásokat is végzett. E téren az előadó ismertette a szegedi árvíz utáni városszabályozási terv elkészítéséhez „eszközlendő talajfúrások"-at, az Országház megépítése előtt szükséges „talajkémfúrások"-at. A felvállalt szénfúrásai közül legkiemelkedőbbek voltak a tatabányai szénmedencét felfedező fúrások. Ezeken kívül a hídépítést is munkakörébe vonta. Dr. Pataki Nándor: Zsigmondy Béla közpályán történő működéséről beszélt. „Csodálatra méltó, hogy szakmai gyakorlati és tudományos munkálkodása mellett jelentős közéleti tevékenységet is tudott kifejteni" vezette be mondandóját az előadó. Közpályán működésének állomásai: zürichi egyetem. Magyarhoni Földtani Társulat, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet, Magánmérnökök Országos Szövetsége (MOSZ). A nemzetközi fúrótechnikusok egyesületében (Bohrtechniker Versammlung) is alaposan kivette részét mind a szervezésben mind a vándorgyűléseken való részvétellel. Mint az MMÉE frissen választott tiszteleti tagja a küldöttséget már csak betegágyánál fogadhatta. 1916. június 12-én halt meg. Tóth János: Epilógus. Megemlítette, hogy ő volt a magyar \ 52