Hidrológiai tájékoztató, 1998 június

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: A 150 éves Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai munkássága a kezdettől a Hidrológiai Szakosztály megalakulásáig. I. rész: A kezdettől a millenniumig

szénbányák geologiai viszonyairól" (p. 137.) és Bernáth József: „Adatok a váraljai ásványvíz vegyalkalához" (p. 138.) című előadás kivonatát. Bernáth József: „Magyarhon ásványvizi térképe" (1879. 9. 12. pp. 399^100.) mind számra, mind természetére nézve feltünteti az ásványvizeket. Matyasovszky Jakab: „Arvízlecsapolási kísérlet egy elnyelő artézi kút által" (1880. I. pp. 1-7.) című cikkében [Buda] Kalázról Pomázra vezető országút mentén végzett eredményes kísérletet ismerteti. Bernáth József: „Erdély konyhasó-vizei" (1880. 6. 7. pp. 200-217.) című cikke 310 község sóskút, sósforrás és sókibúvás adatát - mások adatainak összegyűjtésével - táblázatosan közli. Steiner Antal: „A kárpáti homokkő különböző színének okairól" (1881. 4. 5. pp. 124-132.) című tanulmányában „a homokkő színváltozásának okát csakis a légköri víz működésében" keresi. Utal a kézsmárki és a lőcsei ivóvizekre, melyek mind „homokkő telepekből származnak, sok szénsavas meszet, magnesiát és szabad szénsavat tartalmaznak oldva." „A lőcsei ivóvíz az ott előforduló homokkőnek megfelelően mészdusabb is mint a kézsmárki, melynek homokkőtelepei sokkal szegényebbek ezen alkatrészben." Guckler Győző: „A Várallyán előforduló ásványvizekről" (1881. 4. 5. pp. 140-141.) című rövid közleménye a „várallyai forrás", a „Büdöskút" és a „Györgyenkut" kémiai elemzését ismerteti. Halaváts Gyula: „Fehértemplom - Kubin környékének földtani viszonyairól" (1882. V.-VI. pp. 91-98.) című cikke alluviumot tárgyaló részében felemlíti a Deleblát és Kubin környéki mocsarakat, „melyek a lösznek a futóhomokkal való érintkezésén felbugyogó forrásokból tápláltatnak." Koch Antal: „Jelentés a kolozsvári szegély-hegységben és környékén az 1882. évben végzett földtani részletes fölvételről" (1883. 1-3. pp. 33-53.) című jelentésében megemlíti a vártelki vitriolos tőzegtelepei melynek víztartalmú vasoxydja (vasgálicz) vasiszap-fürdőkben lenne fölhasználható, mint pl. a közeli Jegenye-fürdőben; továbbá, hogy az Egerestől északra fekvő mocsarvas-ércztelep vas-okkert bőven lerakó „Réz" forrásból vált ki. Bernáth József: „A Kelenföldön (Buda határában) eszközölt új földfúrásokról" (1883. 1-3. p. 75.) című előadásában megemlíti, hogy a kelenföldi pályaudvar szomszédságában fúrt kutak bő vizet szolgáltatnak, de ez minőségénél fogva nem volt alkalmas mozdonyok táplálására, minthogy [a keserűvíz] jelentékeny kazánkövet hagyott hátra. Kalecsinszky Sándor: „A rosznyói vasas ásványvíz mennyiségi elemzése" (1883. 4-6. pp. 171-177.) című írása a csucsomi völgyben fekvő püspöki- fürdő korszerű kémiai elemzésével szolgál. Roth Lajos: „Otocsácz és Eszék hydrographiai viszonyairól" című előadásában (1883. 4-6. pp. 210-211.) Otocsász helység vízellátására a Gacska folyó átszűrt vizét, Eszék vízszerzésére artézi kút fúrását ajánlja. Kalecsinszky Sándor: ugyanott az alsó-tátrafüredi lápföld ún. moorfürdőnek történő felhasználásáról szólt. Schafarzik E ismerteti Telbisz Benedek: „A rajecz-tepliczi hévforrásvíz elemzése és néhány geologiai leihely Trencsén környékén" című cikkét (1883. 7-10. pp. 316-317.), melyben a Zsolnától 14 km-re levő „Gizella" és a „Valeria" forrás vizének kémiai elemzését közli. Toborffy Béla: „A ploszkói [Bereg m.] Rudolf-forrás chemiai elemzése" (1883. 11-12. pp. 385-387.) című dolgozata néhány külföldi forrással összehasonlítva megemlíti a forrás gazdag natrium-carbonát tartalmát. Halaváts Gyula: „Jelentés az 1883. évben Alibunár, Moravicza, MóriczföUl és Kakova környékén eszközölt részletes földtanifelvételről" (1884. 4-8. pp. 243-248.) című jelentésében az Alibunári mocsár közelében Zichyfalván mélyített 57,98 m mély artézi kút rétegsorát közli, majd megemlíti, hogy az Alibunári mocsarat egykor csak sekély víz borította. „Míg víz volt benne, nádas volt, mely azonban nem képezett lápot, hanem a nád a fenékben vert gyökeret, s általában a tőzegképződésre alkalmatlan terület volt." „A Berzava folyó ártereként tekinthető „Illáncsai mocsárban azonban megvoltak a tőzeg képződésének föltételei." Szabó József: „A 'Yellowstone National Park'néhány kőzete és új leírása" (1884. 9-11. pp. 481^188.) című beszámolójában részletesen megemlékezik a gejzírekről és azok üledékeiről. Mind Roth Lajos: „A Bozovicstól északra fekvő hegységrész Krassó-Szörény megyében" (1885. 6-10. pp. 296-312.), mind Schafarzik Ferencz: „Mehádia és a Herkules fürdő környéke Krassó-Szörénymegyében " (1885. 6-10. pp. 324-334.) megemlékezik a forrásokból kiváló mésztufa képződésekről. Inkey Béla: ,,Földtani úti jegyzetek a Balkánfélszigetről" (1886. 3-4. pp. 89-105.) című beszámolójából a hidrológiai vonatkozású megfigyelések a következők: Montenegróban Czetinjétől Rjékáig búvópatakokat említ, melyek a vidék mélyebb pontjain mint bővizű patakok törnek elő. „Ily nevezetes pont van Rjéka közelében is, mert az a jelentékeny folyó, mely innen a közelfekvő Scutari tóba ömlik, kissé Rjéka fölött mint erős patak tör ki egy barlangból." A Scutari tó vizét lecsapoló Bojana a Drinassa víztömegével gazdagodva mint első rangú folyó törekszik a tenger felé. Alessio városa közelében több bővizű forrást említ, míg a San Giovanni di Medua nevű kikötőhelyen az „előfok végén, majdnem a tenger szintáján egy bővizű ásványvízforrás fakad, melynek hőmérsékletét 15 °C-nak találtam; vize kénhydrogén szagú és sósízű. de gázfejlődést nem vettem észre." Részletesen beszámol a Korinthusi csatorna építése során tett megfigyeléseiről. Szaloniki környékén Langaza falu és a Vazil-tó között egy meleg ásványvízforrást említ, melynek hőmérsékletét 28 °C-nak találta. A kénhydrogén-szagú vizet egy kupolás török fürdőbe vezették. A Janes nevű puszta mellett egynéhány savanyúvíz-forrást figyelt meg. A főforrás igen jóízű, erősen pezsgő savanyúvizet ad. A második fa(n-ás oly erősen vasízű, hogy ivásra nem jó. Még messzebb egy pár be nem foglalt ásványforrás barna tufát rak le. Halaváts Gyula: „Zsigmondy Béla mérnök adatai nyomán a szentesi artézi kútról értekezik " (1887. 4-6. p. 231.). „A szentesi artézi kút fúrólyuka 313,83 méter mély és 0,5 méternyire a felszín felett 354,240 liter vizet szolgáltat 24 óránként." Fontos megállapítása, hogy a rétegsor 220 m-től kezdve a levantei emelet üledéke. Fischer Samu: „Magyarország konyhasós vizei" (1887. 9-11. pp. 377-448.) című terjedelmes cikke útmutatót közöl a magyarhoni konyhasós források- és sóskutakra vonatkozó kérdőív rovatainak kitöltésére, valamint az azokból veendő vízpróbák üvegének czimlaprovatainak kitöltésénél és ezen üvegek megtöltésére. Ezt követően 21 megye 282 helységének sóskút vagy sósforrás vízvizsgálati eredményeit értékeli, majd megyénként és járásonként részletesen ismerteti az egyes előfordulások hidrológiai és vízelemzési adatait. Ifj. Jankó János: „Egiptom geologiájához" (1889. 9-10. pp. 336-344.) című írása a Nílus deltát határoló vidék geológiájából kiindulva részletesen foglalkozik a delta fejlődésével, illetve kialakulásával. 14