Hidrológiai tájékoztató, 1998 június

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: A 150 éves Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai munkássága a kezdettől a Hidrológiai Szakosztály megalakulásáig. I. rész: A kezdettől a millenniumig

Ugyancsak [it].] Jankó János: „A tuniszi Dzsebel-Bu-Kornein geologiájához" (1890. 1-3. pp. 26-35.) című cikkében említést tesz Hammam-Lif falucska melletti két kibuggyanó gyógy­hatású hő- és ásványforrásról. Böckh János: „Zsigmondy Vilmos (J821-1888)"-TÓ\ írt ter­jedelmes nekrológot (1890. 8-10. pp. 257-366.), mely számos érdekes életrajzi közlése mellett Zsigmondy Vilmos életművéről és hidrológiai munkásságáról is bőséges adattömeget tartalmaz. Traxler László: „Néhány állítólagos ásványvíz Bereg­megyében" (1890. 11-12. pp. 381-387.) című cikkében megad­ja 18 település forrásainak lelőhelyét, 15 forrás chemiai vizs­gálati, valamint 13 forrás hőmérséklet-megfigyelése ered­ményét. llosvay Lajos: „Adalék az ásványos vizek összetételének megváltozásához" (1890. 11-12. pp. 388-394.) című dolgozata végkövetkeztetéseként leírja, hogy „az ásványos vizek elemzésével a geologiának fontos tudományos szolgálatot tel­jesítenénk, ha azokat meghatározott időszakokban megele­mezvén, megállapítanák, hogy összetételeik állandó-e vagy nem? s ha nem, a változás oka miben rejlik? Egy másik nem kevésbbé fontos feladat lenne, azt keresni, hogy az ásványos vizek és a vetők érintkező rétegek összetétele között van-e olyan összefüg­gés, hogy bizonyos alkatrész vagy alkatrészek megjelenéséből ugyanazon geologiai szerkezetre lehetne következtetni?" A dolgozat bemutatja a luhii | Kárpátalja] Margit­gyógyforrás vizsgálatának eltéréseit. Ugyancsak llosvay Lajos közli „A [budisi, Túrócz megye] »Sarolta« ásványos víz chemiai elemzése"t (1890. 11-12. pp. 394-398.). Halaváts Gyula: „Adatok Torontálmegye földtani viszonyai­nak ismeretéhez" 1891. 6-7. pp. 165-178.) című dolgozatában Grabáczról 3, Nagy-Becskerekről 2, Zichyfalváról 1, Pancsováról 1 fúrás rétegsorát közli. Leírja a megye területét határoló, illetve azt átszelő folyók esésére vonatkozó adatokat, a még meglevő és a már kiszáradt mocsarakat. Az ivóvíz kérdésére vonatkozóan megemlíti, hogy „Nem ajánlhatom tehát eléggé mindazoknak, kiknek a jó ivóvíznyerés érdekükben fekszik, hogy azt artézi kútak segélyével szerezzék meg; de egyúttal az ügy érdekében kérem arra is, fúrassák meg kútjokat szakszerűen képzett egyénekkel, ne dilettánsokkal, kik ha többet is kívánnak a munkáért, de sikerességéért biztosítékot nyújt szakképzettségük és múltjuk." Gesell Sándor Zsigmondy Vilmos hagyatékából közli „Mélyfúrás Orow mellett Gácsországban" (1891. 6-7. pp. 184-186.) című kéziratban maradt tanulmányát. , Figyelemre méltó Szontagh Tamás: „A furo technikusok az 1890-ik évnek október hó 17-20-ikáig Prágában tartott V-ik gyűléséről" szóló beszámolója (1891. 6-7. pp. 187-191.) melyen magyar részről Zsigmondy Béla és Karafiath Tivadar volt jelen. Karafiath: „A püspökladányi artézi kút égő gázának világításra való felhasználásáról", Zsigmondy pedig: „Adatok a szegedi kút fúrásához" címmel tartott előadást. Halaváts Gyula: „A herczegludmi artézi kút" (1892. 5-6. pp. 163-169.) című írásában közli a 251,70 m mély fúrás őslénytani vizsgálatokkal kiegészített rétegsorát, melyet végkövetkez­tetésként összevet a környék földtani adottságaival. Legeza Viktor: „A Fekete tenger mélysége" című cikke (1893. 4-5. pp. 106-111.) A!". N. Andrusow 1890. évi expeditios jelen­tése alapján ismerteti a fenékpróbákat és a mélységméréseket. Az utóbbiak eredményét térképvázlaton közli. Staub Móricz: „A gánóczi mésztufalerakodás [Poprádtól DK-re| flórája" (1893. 6-8. 162-297.) című cikkében megem­líti a gánóczi fürdő óriási mésztufa lerakodásait. Az elapadt régi forrástól kb. 20 m-re Zsigmondy Vilmos 182 m mély fúrást mélyített, melyből a forrás „24 óra alatt kb. 12.000 hl 23,75 °C­nyi vizet szolgáltat és gyógyító hatása miatt híressé vált." Lengyel Béta: „A kolopi kénes forrás" (1893. 9-10. pp. 261-264.) című közleményében megadja a 14-15 m mély kút­ban fakadó magas kénhydrogén tartalmánál és a vízben feloldott szilárd sók mennyiségénél fogva az orvosi ásványvizek között helyet foglaló víz részletes kémiai elemzését, majd összehason­lítja néhány hazai és külföldi kénes ásványvíz kénhydrogén tartalmával. Nuricsán József: „A tordai sósforrások chemiai elemzése" (1893. 9-10. pp. 264-271.) során a tordai „Római" és az „Akna" sósforrás részletes vizsgálati eredményét közli. Schmidt Sándor: „Czinkota geologiai viszonyairól" (1893. II-12. pp. 329-342.) című cikkében leírja, hogy a cinkotai for­rások vize „a mediterrán homokból tör fel." Továbbá, hogy „Czinkotán és környékén a mélyebb kutak valószínűen egyaránt a mediterrán rétegekből kapják a vizet." Francé Rezső: „A Balaton iszapjáról" (1894. 4—5. pp. III-116.) című írásában megállapítja, hogy „Az iszap tehát csakis olyan helyeken lesz gyógyhatású, hol benne ilyen kovasavtűk [ún. spiculumok] fordulnak elő, illetve hol az illető szivacsok nagyobb mennyiségben tenyésznek, s éppen e tekin­tetben talán Balaton-Füred és Keszthely azon helyek, hol ezek leginkább fordulnak elő, különösen B.-Füred környékén, hol a parti nád víz alatti törzsei, de minden vízben álló karó és desz­ka be van vonva az euspongillák, nevezetesen Spongilla Carteri zöldes és barnás gyepszerű vánkosaival." „Érdekes jelenség továbbá, hogy az iszap mélyebb rétegei csak igen csekély mennyiségben tartalmazzák a spiculomokat: csak az iszap felszinti rétegeiben fordulnak ezek elő tömegesen és csakis ez lesz azután alkalmas gyógykezelési czélokra." Ehhez a témához kapcsolódik Trcixler László: „A hévízi iszap szivacs spikulái" (1895. pp. 109-112.) című írása, melyben a „Hévíz" tó szivacs spikuláit ismerteti. Staub Móricz: „A borszéki mésztufa lerakódás" (1895. 6-8. pp. 185-191.) című dolgozatában 30 bővizű szénsavas forrást emlit. A „16 használatban levő forrás közül a »Lobogó« napon­ta 340000 liter vizet ad. De ezen források törpék azon régi, most már elapadt forrásokhoz képest, melyek a Nagy Borpatak bal partján, a Tölgyes felé vezető völgyben és a Kerekszéken emelkedő mésztufasziklákat hagyták hátra hajdani működésük hatalmas tanúi gyanánt." „A források, melyek ezen óriási mészfalakat fölépítették, kel­lett, hogy jóval nagyobb mértékben bővelkedtek vízben, mint a völgy mai nap azon északnyugoti részében kifakadó forrásai. Kellett, hogy ezen források igen közel egymáshoz fakadtak ki a föld mélyéből, úgy, hogy vizük összekeveredhetett a közös munkával építette föl a most várromszerű sziklafalakat; nem pedig úgy mint Gánóczon, hol minden egyes forrás vulkánszerű kúpban örökítette meg hajdani elevenségét." Traxler László: „Adalékok az ásványvizek összetételének megváltozásához" (1895. 9-10. pp. 344-349.) című cikkében a szolyvai [Kárpátalja] ásványvíz kémiai összetételének megvál­tozását tanulmányozta. A rendelkezésre álló vízkémiai elemzések nyomonkövetésével megállapítja, hogy „A szolyvai ásványvíz Mátyás király ideje óta állandóan mint savanyúvíz volt ismeretes, a mult század végén alkalis-vasas savanyúvízből földes-sóssá, majd alkalis-sóssá, végül ismét tiszta alkális savanyúvízzé alakult, és a legutóbbi időben szabad szénsav tar­talma legalább is felényire csappant." Sóbányi Gyula: „A Kanyaptamedencze környékének fejlődés­története" (1896. 7-10. pp. 193-236.) című tanulmánya a 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom