Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Balaton-felvidék fontosabb patakjainak zoológiai vizsgálata

V. A patakok és a Balaton kapcsolata A Balaton és a beléje torkolló patakok kapcsolatát számos példa igazolja, több eset sorolható fel az állatvilág köréből is. Az egyik ilyen a pontusi tanúrák (Limnomysis bencdeni) története. 1950-ben a Dunából a tóba betelepített faj felhatolt az Eger-vízipatak alsó szakaszába, mivel ott is megfelelő életkörülményeket talált. Számos kisrák mind a patakokban, mind a Balatonban egyaránt jól megél. A tüskés bolharák (Gammarus roeseli) korábban a tó őshonos fajai közé tartozott, egészen az 1950-es évek végéig. Azonban a Limnomysis betelepítésével egy időben, amikor véletlenül behurcolták a pontokaspikus eredetű két púpú (Dikerogammarus villosus) és a pontusi bolharákokat, (Dikerogammarus haemobaphes) eltűnt a tóból, jelenleg csak a patakokban él nagyobb populációban. Az Astacus fajok is gyakorlatilag eltűntek a Balatonból. Az 1950-es évek végén még a halászok nagy mennyiségben fogták a kecskerákot (Astacus lcptodatylus). Ma a kövirákkal együtt eltűnt a tóból. Hogy ezek a fajok is „felhúzódtak"-e a patakokba, nem tudjuk. A kérdés eldöntésére az Astacus génusz alaposabb vizsgálatára lenne szükség. Valószínűnek látszik, hogy a Balatonba telepített angolna az egyik oka tavi visszaszorulásuknak. VI. A patakok védelme A vizsgált patakok egyes szakaszai szemmel láthatóan is szennyezettek. Ezt jelzi a békalcncsefélék (Lemna trísulcata, L. minor) tömeges megjelenése, különösen a patakok alsó, lassú vízfolyásos szakaszain. A településeken átfolyó patakszakaszok állatvilága nagyon gyér, mint ezt az Egcr-vízi-patak felső szakaszán is tapasztalhattuk. A Pécsely-patak (vagy más néven Örvényesi Séd) felső szakaszán, szinte magára a vízfolyásra települt egy úgynevezett „Csikós lovasudvar", minek működése következtében a patakot állati eredetű tömeges szennyezés (fekália!) éri. Mint e munkában is írtuk előbb, éppen ez az a patak, melynek alsó szakaszán él az a kisrák (Syncarida), melyet eddig csak barlangokban sikerült megtalálni. Ha a szennyeződés eléri e ritka állatka élőhelyét, kipusztulására számíthatunk. Ha azt akarjuk, hogy az értékes vízifauna megmaradjon, nem lenne szabad engedélyezni a patakok völgyébe vendéglátó egységek építését. Emellett fontos lenne a kis településeket speciális víztisztító-berendezésekkel ellátni. Abban reménykedünk, hogy a Balatoni Nemzeti Park mielőbbi létrehozása a patakok megóvásához és további kutatásához nagy segítséget fog nyújtani. IRODALOM [ 1 ] Dudich E: Új rákfajok Magyarország faunájában. - Arch. Balatonicum, 1927, 1, 3, 342-387. [2] Dudich E: A Magyar állatvilág kutatásának szervezése. - AUatt. Köziem., 1928, 25, 1-2, 1-15. [3] Entz G.: A magyarországi folyami rákokról. - Állati. Közlem., 1909, 1-2 füzet 97-110, 4. Tüzet 140-163. [4] Entz G.: A Balatonnak és víz környékének puhatestű faunájáról. - Magyar Biol. Kut. Münk., 1941, 13, 35-56. [5] Entz B., KolE., Sebestyén O., R. Stiller J„ Tamás G., Varga L.: A Balatonba ömlő vizek fiziográfiai és biológiai vizsgálata I. A Pécsely-patak. - Annál. Biol. Tihany, 1954, 22, 61-183. [6] Entz B: Az Aszófői Séd továbbá a Pécsely-patak és az Aszófői Séd torkolata közt a Balatonba ömlő patakok hőmérsékleti és vízkémiai viszonyai. - A patakok elsődleges termeléséről. - Annái Biol Tihany. 1958, 25, 109-136. [7] Kol E.: Az Aszófői Séd mikrovegetációja. I. Algák. (Kovamoszatok kivételével). - Annál. Biol. Tihany, 1957,24, 103-130. [8] Kovács M., Feltoldy L.: Vegetációtanulmányok az Aszófői Séd mentén. Annál. Biol. Tihany, 1958, 25, 137-163. [9] Lukacsovics

F.: Az Aszófői Séd vízi és vízfelszíni Hemipterái. - Annál. Biol. Tihany, 1957, 24, 131-132. [10] Lukacsovics F.: Az Aszófői Séd hidrográfiai viszonyai. - Annál. Biol. Tihany, 1958, 25, 99-108. [11] Lukacsovics F.: Az Aszófői Séd Malacostraca fajainak elterjedése és ökológiai vizsgálata. - Annál. Biol. Tihany. 1958, 25, 165-172. [12] Ponyi, J. ZT.: Neue Bathynelliden aus Ungarn. - Acta Zool., 1957, 2 (Fase. 12), 171-177. [13] Ponyi J., Bankós L.: Különböző növényvédő szerek hatása a Gammarus roeseli Gervais nevő Amphipoda fajaira. - Állatt. Köziem., 1978, 65, 115-126. [14] Stiller J.: A Tihany környéki Peritrichák különös tekintettel az ökológiai viszonyokra. - Állatt. Közlem., 1932, 39, 33-42. [15] Szalay, Z,..Wassermilben (Hydrachnellae) aus der Umgebung des Balatons. Acta Zool. Hung., 1956, 2, 269-300. [16] Tamás G.: Az Aszófői Séd kovamoszatai. - Annál. Biol. Tihany, 1957, 24, 133-154. [17] TóthS.: Bakonyi Természettudományi Múzeum. - Széchenyi Nyomda, 1987, Győr, pp. 32. [18] Tóth S.: A Bakony tennészeti képe, VIII. Beszámoló a Bakony természettudományi kutatásáról, 1986-1990. - Fol. Mus. Hist.-nat. 1991, Bakonyiensis, 10, 11-25. [19] Varga L.: Az Aszófői Séd kerekesférgei (Rotatoria) és csillőshasú férgei (Gastrotricha). - Annái Biol. Tihany, 1957, 24, 155-164. [20] Woynárovich, E.: Vorkommen der Limnomysis benedeni Czem. im ungarischen Donauabschnitt. - Acta Zool., 1954, 1, 177-185. 22