Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: A Balaton-felvidék fontosabb patakjainak zoológiai vizsgálata

1. táblázat Tapolca-, Burnót- és Örvényesi-patakok taxonjai nagyobb állatcsoportok szerint 1995 Turbellaria 6 taxon Hirudinea 5 taxon Hydracarina 25 taxon Cladocera 6 taxon Ostracoda 8 taxon Copepoda 11 taxon Malacostraca 8 taxon Odonata 23 taxon Diptera 102 taxon Összesen: 194 taxon 2. táblázat A 3 patak fajszáma nagyobb állatcsoportok szerint Állatcsoportok Eger-vízipatak Csopaki Séd Lovasi Séd Turbellaria 4 2 4 Hirudinea 2 2 Hydracarina 6 3 2 Cladocera 3 1 1 Ostracoda 8 2 3 Copepoda 8 3 1 Malacostraca 1 3 3 Odonata 18 4 Heteroptera 1 Coleoptera 1 Nematocera 18 10 6 Brachycera 20 19 7 Összesen: 90 53 31 3. táblázat A 3 patak néhány átlagos rizikó-kémiai adata Eger-víziCsopaki Lovasi patak Séd Séd Vízfolyás hossza, km 43,0 4,8 7,3 Vízgyűjtő teriilet km

! 365,6 19,2 21,0 Torkolat helye Szigliget Csopak Paloznak Vízhozam m

!/sec 0,047-0,119 0,016-0,024 0,034-0,044 °C 9,7-18,7 11,2-17,4 9,2-18,9 PH 7,6-8,9 7,8-8,5 8,2-8,6 Oldott 0

2 mg/lit. 5,9*-8,7 7,3-10,3 7,6-8,9 Víziatkák (Hydracarina) többnyire apró, sokszor 1 mm-nél is kisebb állatok. Mindeféle víztípusban előfordulnak,.ezért jelentőségük és szerepük nagy, vizeinkben. Lárváik rovarokon, rovarlárvákon és kagylókban élősködnek. Az állóvízi fajok úsznak, a folyóvízi fajok mászkálnak. A Balaton északi partjának patakjaiból ez ideig 25 taxon került kimutatásra, közülük 4 faj új tagja a hazai faunának (Hygrobates fluviatilis, Atractides distans, Aturus scaber, Lebertia stigmatifera). E víziatkák jellegzetesen a patakok, folyók, interstitiális vizek és vízi mohák lakói. A folyóvizek minősítésében fontos állatcsoportnak számítanak. Rákok (Crustacea). Változatos alakú fél mm-től kb. 25 cm-ig teijedő hosszúságú állatok. Az ún. kisrákok (ágascsápú, evezőlábú és kagylórákok) a vízi életközösségek fontos tagjai, egyben alapvető haltáplálék szervezetek. A nagyobb méretű rákok (pl. felemás lábú rákok, ászkarákok, tízlábú rákok) az áramló vizek fontos állatai. Vannak azonban olyan kisrák fajok (pl. kandicsrákok, kagylósrákok), melyek a patakok faunájának fontos tagjai is lehetnek. Egyesek halakon élősködnek. Az igen kicsi maradványrákok előfordulása valamely patakban a tiszta vizet jelzi. A patakok csendesebb sodrású helyeit az ágascsápú rákok közül az iszaplakó (Macrothrix és Leydigia) fajok népesítik be, de megtalálhatók a vízi növényzet között is. Általában kozmopoliták, a Balatonban is élnek. A kagylósrákok közül mintegy 10 faj ismert a vízfolyásokból, közülük azonban egyedül az Eucypris zenkeri tekinthető tipikusan folyóvízi fajnak, mely a vízinövények között él. A többi faj a Balatonban is megtalálható. Az evezíflábú rákok közül eddig 10 faj vált ismertté, többségük (8 faj) széles elteijedésű, euriök-euritóp faj. Kutatásaink eredményeként két új evezőlábú rákfajjal a Cyclopoida Megacyclops latipes (Lowndcs)-c\, és a Harpacticoida Echinocamptuspilosus (v. Douwejal vált gazdagabbá a hazai fauna. Feltehetően a kisrákok fajszáma tovább fog nőni, mivel az 1997-ben gyűjtött minták feldolgozása még folyamatban van. A Malacostraca osztályba 8 faj sorolható, előfordulásukat az egyes patakokban a 4. táblázat szemlélteti. A 4. tábláza/bó\ is látható, hogy különböző méretű és formájú rákok tartoznak ebbe az osztályba. Közülük legérdekesebb a Pécsely-patak interstitiális vizéből előkerülő Bathynella natans Vejd. nevű Syncarida rák. A tcsthossza 0,7-0,9 mm között változott. Az első hazai példányokat Bérezik, Dudich és Ponyi gyűjtötte 1954-1955-ben a Baradla- és Béke-barlangok interstitiális vizeiből, illetve kisebb pocsolyáiból [12]. Hazánkban a felszíni vizek közül a Pécsely-patak parti interstitiális területe az első lelőhelye a hazai barlangok után (1. kép, 1. rajz). A tízlábú rákok (Decapoda) közül az Astacus genus fajai fordulnak elő a patakokban. Mi azonban csak juvenilis példányokat találtunk, ezért a pontos faji meghatározás hiányzik a 4. táblázatom. A pontosi tanúrákot (Limnomysis benedeni) az Eger-vízipatak alsó szakaszában találtuk meg. 1950-ben telepítették be a Balatonba [20], más patakból eddig még nem került elő. A felemás lábú rákok (Amphipoda) közül a tüskés bolharák (Gammarus roeseli) mindenütt előfordul, sokszor a triacanthus nevű változata az uralkodó. A közönséges bolharákot (Gammarus fossarum), bár megjelenésére számítottunk, egyelőre sehonnan sem tudtuk kimutatni. E jelenség pontos okát egyelőre nem tudjuk, lehetséges, hogy a tüskés bolharák (Gammarusroeseli) szorította ki. Ilyen jelenségre a szakirodalomban is találtunk példát. A hókás bolharák (Synurella ambulans) a 6 patak közül csak kettőben fordul elő, ami mutatja, hogy nem gyakori faj. 20