Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Terbócs Attila: Szemelvények a vízszerzés néprajzából. II. Primitív lápi kutak

(mert szűri a vizet) és helyhez kötött változata. Emellett egyedülálló is: a nemzetközi néprajzi irodalom a vizet szűrő szívócsövet egyebütt csak a busmanoknál említ [6]. A lápkút (2. ábra). Kettős funkcióval rendelkezett, főként csíkfogás céljából készült, dc általában a víznyerést is szolgálta a lápkút (lápi kút, lápi lyuk, csíkászó, metszés). A Kárpátmcdencc legtöbb mocsárvidékcn - így az Ecsedi-láp, Szcrnyemocsár, Rétköz, Bodrogköz, Sárrét, bihari Mezőség, Kis-Balaton és Szigetköz vízivilágában - ismerték és alkalmazták pákászok, réti pásztorok egyaránt [4, 7, 8, 9, 12, 16, 17], 2. ábra. Lápkút az Ecsedi-lápró! (Herman O. nyomán) A lápjáró ember egyik fontos megélhetési forrása volt az ínyencfalatnak számító réti csík (Misgumus fossilis), amelyet távolabbi városok piacain is jó pénzért lehetett értékesíteni. Alaposan megfigyelték a kisméretű halak viselkedését, s észrevehették, hogy a lápszövedék alatti, oxigénhiányos vízből minduntalan a felszín közelébe sereglenek levegőzni. Telente úgynevezett csíknyalásokat, kisebb levegőző nyílásokat koptattak ki a jég felszínén, a vegetációs időszakban pedig a láp természetes tükrei szolgáltak e célra (ezeket a népnyelv szintén lápkút néven ismerte) [4, 9]. A lápi ember tapasztalhatta, hogy az effajta természetes levegőző nyílásoknál csapatostul hemzsegnek a csíkok, reprodukálta hát azokat, s az évszaktól függően léket, illetve lápkutat alakított ki csíkászat, másodsorban víznyerés céljára. Ezekbe állították azután vörcsökéve/, azaz szájával lefelé a sűrű fonású csíkvarsát, (csíkkas), hogy a friss levegőre felúszó csíkok beletévedjenek 18, 9, 12, 14, 15], A rétközi lápkutakban még három- és négyágú szigonyokkal is halásztak tillA láp hátán azonban nemcsak csíkászok jártak, de gyakran itt legeltették állatállományukat a réti pásztorok is, akár egész éven át. Itatásuk megoldásaként a pásztor jobbára lápi tanyája közelében lápkutat készített. Formájában ez nem feltétlenül tért cl a csíkász lápkútjától, funkciójában annál inkább: csíkfogásra a legritkább esetben használták (a pásztorlás természetéből adódóan), elsődlegesen az itatást szolgálta, illetve ivó- és főzővizet nyertek belőle. A lápkút tulajdonképpen nem más, mint a félhold, ritkábban trapéz alakú lápmetsző(lápmettő, lápvágó) segítségével az ingó lápszövedéken vágott, többnyire kör szelvényű nyílás, amelybe a lápföld alatti víz felszivárgott, s ezzel elérhető közelségbe került. A lápmetszőt egyes leírások szerint ásó módjára használták, s alkalmazása időben és térben egyaránt messzire mutat: hasonló eszközzel vágtak lápkutat a baskírok, illetve ástak tőzeget Norvégiában és a Brit-szigeteken, sőt Gunda B. a lápmetsző használatát Európa legtöbb reliktumterületére nézve megállapította [7,9,15]. A lápszövedéken metszett kút esetében - a lékvágás párhuzamát figyelembe véve - feltehetően ősi ismeretanyaggal állunk szemben, amelynek múltbéli kialakulását és fejlődését tekintve csak tapogatózni tudunk. A magyar néprajzi irodalom mindenesetre a Rétközből, 1791-ből ismeri a lápkút első említését [11], Átmérőjét feltehetően meghatározta, hogy elsősorban a csíkászat vagy az itatás szolgálatába állították-e; nagyobb állatállomány esetében ugyanis ésszerűbb volt terjedelmesebb lápkutat vágni (a még biztonságos mértékig), s az itatást ezzel felgyorsítani. Az Ecsedi-lápon így esetenként a 2 m-t is elérte átmérője [12], s ez egybevág Herman O. jól ismert lápkút-ábrázolásával, jóllehet abban éppen egy csíkvarsa látható (2. ábra). Ugyanonnan egy adatközlő - némileg talán túlzóan - „szérű nagyságú" lápkutat említ, Porcsalmánál viszont csak akkorát vágtak, amelyen egy vödör átfért [13, 15], A dunántúli lápkutak méretét kizárólag az határozta meg, hogy a csíkvarsa beleférjen, hiszen ezeket döntően csíkászatra használták [16, 17]. Egy-egy lápkút akár évekig is szolgált; különösen megbecsülték azt, amelyik nem posványos, kótus, hanem jó vizet adott, hogy akár még a kényes ízlésű ló is megitta. Az ilyet folyamatosan takarították, kimerték, hogy vízminőségét megőrizze [13]. Télen befagytak ugyan, de ez nem volt akadály: kijegelték a nyílást, egyszóval léket vágtak rajta, s ebbe állították a csíkkast, avagy ennél itattak [9], Fenntartásuk ugyanakkor veszéllyel is járt, különösen a nagyobb méretű ecsedi-lápi kutak esetében. A magára hagyott, vagy a nyájától elkóborló jószág ugyanis könnyen beleeshetett, s ha nem fulladt meg, a lápvíz marta le a bőrét. Emberre nézve szintén veszedelmes lehetett a lápkút, hiszen képtelenség volt kikapaszkodni belőle, minthogy a támaszt kereső kéz alatt egyszerűen elporlott a nyílás pereme [13, 15]. A csíkgödör. Gyakorlatilag a lápkút változata a lápszövedéken vágott csíkgödör (csíkvcrcm), amelyet leginkább az Ecsedi-lápon és a Bodrogközben használtak, de említik a Nagykunságról is [2, 4, 8]. Egyetlen vonatkozásában tért el a lápkúttól: gondot fordítottak arra, hogy a lápból kimetszett csíkgödörnek legyen feneke (míg a lápkút esetében többnyire teljes vastagságában kivágták a lápföldet) és tömör fala. A csíkgödör a kifogott csíkok tárolására szolgált. A csíkász a tavasz és a nyár folyamán ebbe öntötte zsákmányát, s amint az nagyra nőtt, kiszedte és értékesítette. A fenékre és a fal tömörségére azért volt szükség, hogy a veremben raboskodó hal ne tudjon elszökni. Ezért a gödör készítésekor a csíkász belebújt a többnyire 1,5 m átmérőjű, kör szelvényű kútba, s az alját jól megtaposta. Ha oldalfalát is ritkásabb szövedék alkotta, akkor bélés gyanánt sűrű fonású vesszőkast süllyesztettek a kútba. A nap heve elleni védelmül náddal vagy kákával fedték le [2, 4, 14], Fenntartása helyhez kötötte a csíkászt. Nem csupán a tolvajok ellen kellett zsákmányát megvédenie, de a csík folytonos ficánkolásától keletkezett tajtékot időnként friss vízre kellett lecserélni [14], Az Ecscdi-láp környékén csíkgödörneknevezték a házhelynél ásott csíktartó vermet is, amely azonban - az ország más területein is alkalmazott halgödrökkel egyetemben - az ásott kutak, s azon belül is a kiskutak körébe tartozik [7]. 16