Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Tahy Béla: A folyami halászat és horgászat időszerű kérdései, különös tekintettel a vízgazdálkodási szempontokra

[11] Jux U.-KempfE. A".: Stauseen duch Travertinabsatz im Zentral Afganischen Hochgebirge. Zeitschrift für Geomorphologie, Supplementband 1971. 12, 107-137. [12] Kronfeld J. et al.: Age and palcoclimatic implications of the Bet-Shean travertines. Quaternary Researche, 1988. 30. 298-303. [13] Lambert A.: Remarques sur les depots de travertins par les cours d'eau et sur leurs consequences morphologiques. Bull. Soc. GeoI. France, 1955. 38. 5. 577-588. [14] Marker M. B.: Tufa formation in the Transvaal, South Africa. Zeitschrift für Geomorphologie, 1973. 17. 4. 460-473. [15] QinMu:China the Beautiful. Peking, 1987. 143-153, 182-183. [16] Salamon J. N.: Les tufs de la vallée de Onilahy et les Sept Lacs (Sud-Quest de Madagascar). Formations Carbonates Externes. Tufs et travertins, 1981. 64-72. [17] Scheuer Gy.: 1992: A mediterrán országok legismertebb édesvízi mészkífelófordulásai és összehasonlításuk a hazai adottságokkal. Mérnökgeológiai Szemle, 1992. 40. 133-160. [18] Vinken R.: Zur entstehung und altersstellung der Travertine, limnischen Sedimente und fluviatilen Terrassen im Gebiet der Mittleren Nera und des Como (Mittelitalien). Eiszeitalter und Gegenwart, 1968. 19. 5-31. A folyami halászat és horgászat időszerű kérdései különös tekintettel a vízgazdálkodási szempontokra* DR. TAHY BÉLA Magyar Országos Horgász Szövetség A magyar természetes vizek legendás halbőségéről számos történelmi forrás tanúskodik. Ez az állapot kisebb-nagyobb ingadozásokkal, de lényegében mindaddig fennállt, amíg a folyószabályozási munkák meg nem indultak. Nyilvánvaló, hogy a mintegy kétszáz éve folyó munkálatok sok előnyt nyújtottak: - mentesítettek több százezer hektár mezőgazdasági földterületet és alkalmassá tették ezeket a földművelés kiterjesztésére, biztonságot hoztak sok száz lakott településnek, a mocsarak lccsapolása révén megszűnt Magyarországon a malária, mint népbetegség - mindezen előnyök mellett ezek a munkálatok a folyók élővilágára, ezen belül a halállományra döntő csapást mértek. Azáltal, hogy a hal elvesztette korábbi ívó- és nevelő területét, hogy élőhelyéből gyorsfolyású csatorna lett, nagyobb kárt szenvedett, mint az időközben jelentkező mezőgazdasági- és ipari eredetű szennyvizektől. Napjainkra beigazolódott, hogy korszerű agrotechnika alkalmazásával a szükségleteket kisebb területen is elő lehet állítani. Nyugat-európai példákat már ismerünk arra, hogy e felismerés kapcsán, jelentős anyagi áldozatokkal megindult a korábbi vizes élőhelyek visszaállítása. Példaként említem, hogy a szomszédos Ausztriában a Fertő tóba ömlő patakok halállományát fajra és gyakoriságra megvizsgálták a szabályozások előtt és néhány évvel a szabályozási munkák befejezése után. Mind a fajszámban, mind az előfordulási sűrűségben döntő csökkenést tapasztaltak. Napjainkban hallhattunk arról, hogy nagyszabású tervek készültek a hazai holtágak megmentésére. A természetvédelemért felelős szervezetek úgynevezett „Szentély" holtágak kialakítását tervezik, ahol az ősi természet háborítatlanul fejlődhetne. Véleményem ezzel kapcsolatban a Velencei-tó déli részén kialakított rezervátum példáján alapul; oda a védettség kapcsán nem engedték be az embereket, a madarak a rossz vízminőségi viszonyok miatt átköltöztek a horgászok által is látogatott vízés nádas területekre, miközben a szigorúan védett részen elszaporodtak a vaddisznók, amik hatalmas pusztítást végeztek a védett madarak tojásaiban, fészkeiben. A mai természetes vízi halászat és horgászai újonnan jelentkező óriási kártevője a mértéktelenül elszaporodó kormorán. Többezres kolóniái halak tonnáit pusztítják ma már nemcsak a tógazdaságokban, hanem a természetes vizekben kialakított természetes vermelőhelyek * Elhangzott Szegeden, a Magyar Hidrológiai Társaság 1997. június 12-i előadóülésén. feldúlása révén is. A rehabilitációt tehát mindvégig emberi felügyelettel és esetenkénti beavatkozással kell végrehajtani. A kormoránállományt gyéríteni kell azokon a védett „magterületeken" is, ahol egyéb védett kolóniák is fészkelnek. Amikor a természetes vízi halászat és horgászat mai helyzetéről kívánok képet adni, nem kerülhetem el, hogy egy kissé elkalandozzak a viszonyokat szabályozó jogi kérdések között. Az első magyar halászati törvény 1888-ban született. Létrehozását az tette szükségessé, hogy a megfogyatkozott halállományt az akkori bérlőrendszer oly mértékben pusztította, hogy szükségessé vált az állam beavatkozása és jogi védelmi tilalmi idők, méretkorlátozások és egyéb szabályok bevezetése. Kisebb változásokkal ez a szabályozás volt érvényben az 1961. évi 15. tvr. megjelenéséig. E törvény a kor követelményeinek megfelelően a természetes vizek mintegy felét kitevő Balatont állami kezelésben tartotta, míg a folyóvizek és egyéb halászatra alkalmas területek nagy részét halászati termelőszövetkezetek kezelésébe adta. A következő törvényben, az 1977. évi 30. halászati törvényben, már megjelenik a horgászérdek, de ennek mindmáig alig érezhető a tényleges hatása. 1977 májusában fogadta el a Parlament a halászat és a horgászat új jogszabályát. Napjainkban folyik a mezőgazdasági tárcánál a végrehajtási rendelet elkészítése. Bár sok vita várható, remény van arra, hogy az időközben 300 ezresre nőtt horgásztábor és a pár százra lecsökkent létszámú halászok között a vizek területi viszonyaiban korrekciók jöjjenek létre. A mai kor adózási és egyéb jövedelcmszabályozó intézkedéscinek hatásaként elmondható, hogy a hobbiját szerető és azért komoly anyagi áldozatokat vállaló horgász az esetek egy részében jobb gazdája lehet a víznek, mint az időközben kft.-vé, vagy más gazdasági egységgé átszerveződött halászok. A Nemzeti Agrárprogram eddigi tervezeteiből hiányzott a halászati ágazat. A Magyar Országos Horgász Szövetség módot talált arra, hogy javaslatot tegyen a tárca részére, hogy a halászati ágazatot a kormányzat támogatni akarja (és tudja), akkor ezt a jövőben a vizén keresztül - annak ingyenes, vagy olcsó rendelkezésére bocsátásával - tegye. Ilyen módon a hullámtéri holtágak feltöltve várhatnák a nyári szárazság beköszöntét, mind a mikroklíma, mind a talajvízszín kedvezőbben alakulhatna, és végső soron több ezer hektárral bővülhetne a halászható és horgászható vízteület. 13