Hidrológiai tájékoztató, 1997

1. szám, április - KÖNYVISMERTETÉSEK - Dr. Vágás István: Dr. Pálfai Imre (szerk.): Tisza-völgyi holtágak - Dr. Vitális György: Hála József: "Ásványok, kőzetek, hagyományok. Történeti és néprajzi dolgozatok"

A települések víziközmű-ellátásának jövőjét elemezve kitér az Európai Unió direktíváinak mind az ivóvízellátás, mind a szennyvízelvezetés tárgykörére vonatkozó ismertetésére, továbbá rögzíti a Kormányzat által meghatározott Magyarország települési, szennyvízelvezetés-fejlesztési irányelveit, és az előrebecsült költségeket. Az anyagból területi bontásban megismerhetők a települések ellátottsági és lakásbekötési naturális mutatói, a folyamatban levő beruházások pénzügyi adatai, és a szolgáltatási díjak. Mindezek színes grafikai ábrákkal jelentek meg. Tisza-völgyi holtágak. Szerkesztette: dr. Pálfai Imre. A szerkesztő munkatársai: Boga Tamás László és Rung András). írták: Békési István, Boga Tamás László, Csiszár László, Czakóné Czédly Jolán, dr. Fekete Endre, Király István, dr. Pálfai Imre, Porkoláb Tímea, Simon Mihály és Varga Ferenc. Technikai szerkesztő: Márfai László. Lektor: Schreffel Rudolf és Török Imre György. Kiadó: Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, Budapest, 1995. Előszót írt: dr. Hajós Béla, helyettes államtitkár. A/5 formátum, 168 szöveges, 15 képes oldal (60 színes tájképpel, a külső borítókon színes képpel), 127 ábra helyszínrajzi vázlattal. * A múlt században befejezett magyarországi nagy árvízmentesítési és folyószabályozási munkák után a védtöltések közötti hullámtereken és a kialakult holtágak, holtmedrek közvetlen környezetében az addigi természeti állapot is nagyjából fennmaradt. Elődeink nem is gondolhatták, hogy a kanyarulatok átvágásával egyedülálló értékeket hozhattak létre a Tisza völgyében. Sok holtág eltűnt ugyan az évtizedek folyamán, de nagy részük önálló életet kezdett, és egyre több célra - halászat, öntözés, belvíztározás - használták ki őket. Napjainkban egyre többen figyelnek fel - belföldön, sőt külföldön is - a holtágak nyújtotta természeti értékekre: a folyóvölgyi erdőkre, a bennük található sajátos élőhelyekre. Időszerűvé vált tehát a hazai holtágak minél részletesebb megismerése és az érdeklődőkkel való megismertetése. Ezt a célt szolgálta ez a könyv, amelyet a későbbi szándékok szerint minden bizonnyal követni fognak a Tisza-völgy további, kisebb holtágairól, illetve a Duna menti holtágakról összeállítandó hasonló kiadványok is. A holtágak számbavételét és a jelenlegi helyzetének megismerését célzó felmérő munkát a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium kezdeményezésére - az OMFB támogatása és az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízása nyomán - a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok végezték el az AlsóTisza vidéki Vízügyi Igazgatóság összefoglaló irányításával 1993 és 1994 között. A felmérésekben a környezetvédelmi felügyelőségek és a természetvédelmi szervezetek, nemzeti parkok munkatársai és kutatói is részt vettek. A kiadványt igen jól hasznosíthatják a víziközmű-fejlesztéssel foglalkozó önkormányzati, államigazgatási szakemberek, különböző szinten döntési joggal rendelkező képviselők, beruházásokat előkészítők, nem különben kellő információt szolgáltat a szakágazatot bíráló kritikusoknak is. Az A/5-ös formátumban, 650 példányban megjelent - szép képekkel is illusztrált - anyag a Mikro Volán Elektronika Rt. gondozásában került kiadásra. Dr. Juhász Endre A Tisza és mellékfolyói hazai szakasza mentén 167 olyan, 5 hektárnál nagyobb holtág van, amely a mai napig is őrzi az eredeti folyómeder jelleget. A már nagyrészt feltöltődött, illetve az 5 hektárnál kisebb holtágakat is beszámítva, a Tisza-völgyi holtágak száma összesen mintegy 300-ra tehető. A most kiadott könyv az elvégzett felmérési munka kivonataként a 167 nagyobb Tisza-völgyi holtágról mutat be rövid szöveges leírást és térképvázlatot, majd 60 színes fényképpel szemlélteti a holtágak helyzetét. A szöveges rész befejezéseként összefoglaló értékelést és táblázatos kimutatást találhatunk. A könyv által ismertetett 167 holtág folyónkénti megoszlása: Tisza 75, Maros 1, Hármas-Körös 34, Kettős-Körös. 4, Sebes-Körös 6, Berettyó 1, Zagyva 7, Tarna 1, Hernád 5, Takta 8, Bodrog 20, Szamos 5. A holtágak nagyobb része (98) az árvízvédelmi töltések mentett oldalán, kisebb része (66) a töltések közötti hullámtérben, vagy nyárigát árterében (2), esetleg nyílt ártérben (1) van. A számba vett holtágak összes területe 52,2 km

2, amelyből a mentett oldaliak 39,1, a továbbiak 13,1 km

2 -t tesznek ki. A holtágakban tárolt víz összes térfogata átlagos hidrológiai körülmények közt 99 millió m-'. Ebből 71 milliót a mentett oldali, 28 milliót a hullámtéri és ártéri holtágak fogadnak be. A holtágak értéklistáján a természetvédelem igen fontos helyet foglal cl. A felmért holtágak közül jelenleg 26 tartozik országos védettség alá, s helyi védettséget élvez 14. Ezeknek zöme hullámtéri. A ma még nem védettek közül legalább 90nél ajánlanak védettséget elrendelni. A felmért holtágak közül eddig 114-nek a vizét vizsgálták rendszeresebben. Mindössze 11 holtág vize kifogástalan minőségű. 69-nek a vize enyhén szennyezett, 34-é kifejezetten rossz minőségű. A legutóbbi másfél évtized csapadékszegénysége megcsappantotla a holtágak vízkészletét, és rontotta minőségét. További nehézségeket okoz a tulajdonviszonyok rendezettségének jelenlegi befejezetlensége is. A jelen könyvkiadvány összeállítása és kiadása fontos lépés a holtágak védelmének és hasznosításának országos feladatában. A szerzői munkaközösség igényes feladatot oldott meg, magas színvonalon. Dr. Vágás István Hála József: Ásványok, kőzetek, hagyományok. Történeti és néprajzi dolgozatok. - Életmód és Tradíció, 7. MTA Néprajzi Kutatóintézet, Budapest, 1995. X+400 oldal. Az OTKA „Társadalmi változások és a tradicionális kultúra átalakulása Magyarországon a XIX-XX. században" című, 3109. számú kutatási programja keretében (Témafelelős és a kötet szerkesztője: Szilágyi Miklós) közzétett tanulmánykötet a szerző 1974 és 1995 között írt 17 tanulmányát tartalmazza. A gazdagon illusztrált és angol nyelvű kivonatokkal ellátott kötet négy fejezetben: az „Ásványi nyersanyagokat hasznosító mesterségek és foglalkozások", az „Ásványok és kőzetek a népnyelvben és a néphagyományban", a „Barlangok, barlanglakások és barlangi képződmények", valamint az „Ásványvizek és gyógyvizek" szerint csoportosítja a szerző tanulmányait. A Hidrológiai Tájékoztató olvasói számára az „Ásványvizek és gyógyvizek" című fejezetben közzétett három tanulmány tarthat érdeklődésre. „A sós víz és hasznosítása a Kis- és Nagy-Homoród menti falvakban" című 21 ábrával illusztrált tanulmány bevezetőjében utal Erdély sós vizekben való rendkívüli gazdagságára. Ismerteti az erdélyi sós vizek felhasználási lehetőségeit a múltban. „Minden településen csak egy-egy