Hidrológiai tájékoztató, 1997

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László (szerk.): Vízügyi évfordulók, események, emlékek 1998-ban

közel a másfél évszádos társulati mozgalomnak megszűnését jelentette, amely a birtokosok anyagi érdekeltségére alapozva végrehajtotta a hazai ármentesítéseket, belvízrendezéseket, lecsapolásokat és öntözéseket. Mint utóbb kiderült, a helyi vízgazdálkodási feladatok végrehajtásában az állami vízügyi igazgatás nem nélkülözhette az érdekeltek anyagi tehervállalásán alapuló társulati munkát, ezért 1958-tól megindult a társulatok újraszervezése. A víziközművesítési feladatokkal kibővített társulati mozgalom jelenlegi érdekképviseleti csúcsszerve a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége. Az addig a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő Vízrajzi Intézet beolvadt az Országos Vízgazdálkodási Hivatalba, s tevékenységét, mint annak III. Vízrajzi Osztálya folytatta. A vízrajzi szolgálat - mint az adatközlés új sorozatát ebben az évben jelentette meg a napi vízhozam adatokat tartalmazó Vízrajzi Adatok című havi kiadványt. (Stel ezer K.: A vízrajzi szolgálat száz éve. Budapest, 1986) Tildy Zoltán köztársasági elnök ünnepélyes kapavágásával megkezdődött a Duna-Tisza-csatorna építésének első szakasza, de a munkát a baloldali politikai fordulat után felfüggesztették, majd végleg leállították. Befejeződtek a Békési téli kikötő 1945-ben megkezdett munkálatai. A téli kikötőt a késő őszi időszakban a folyón rekedt hajók számára, illetve a Körösök szabályozását ellátó hajópark megfelelő elhelyezése érdekében létesítették. 1973. március 25. f Molnár Endre (Budapest) kultúrmérnök. Oklevelének megszerzése után állami alkalmazásba lépve folyam- és kultúrmérnöki hivataloknál dolgozott. 1944-ben a debreceni Ideiglenes Kormánytól ő kapta a megbízást az új vízügyi szolgálat megszervezésére. Kiemelkedő szerepe volt az 1945. évi téli-tavaszi árvizek elleni sikeres védekezésében. A későbbiek során részt vett a hazai öntözési programok kidolgozásában és megvalósításában. (* Budapest, 1904. február 5.) (Magyar Életrajzi Lexikon) április 4. f A/dobolyi Nagy Miklós (Szeged) geográfus, hidrogeológus. Tanári oklevelének megszerzése után Szegeden és Szamosújvárott tanított. Részt vett a Földtani Intézet talajtani felvételező munkáiban. 1945-1957 között a Szegedi Tanárképző Főiskola Földrajzi Tanszékét vezette, majd a Szegedi Vízügyi Igazgatóság hidrogeológusa volt. Később a Vízkutató és Fúró Vállalat és a Vízkészletgazdálkodási Központ tudományos főmunkatársa volt. Szakirodalmi tevékenysége a talajföldrajz, valamint a felszín közeli vizek hidrogcológiájával kapcsolatos. (* Túrócszcntmárton, 1911. november 28.) (Magyar Életrajzi Lexikon) május 17. Felavatták a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszer központi létesítményét az energiatermelésre is alkalmas duzzasztóművet. A megépült folyami műtárgy és a hozzá kapcsolódó öntözőhálózatok együttműködve alkotják a Tisza-völgy tiszántúli és jászsági vízhasznosítási rendszerét. A duzzasztómű felett kialakított tározó a Tisza-tó, a természetvédelem és az idegenforgalom kiemelt jelentőségű területe. július 14. f Vázsonyi Ádám (Budapest) vízmérnök. Műegyetemi oklevelét megszerezve számos tiszai folyammérnöki hivatalnál dolgozott. 1941-ben a szatmárnémeti hivatal vezetője volt. Jelentős szerepet vitt a bajai Deák Ferenc-zsilip felújítási munkáiban, a békésszentandrási vízlépcső építésének vezetésében, a hortobágyi öntözési program megvalósításában. 1951-ben az Árvízvédelmi Folyammérnöki Hivatal műszaki főmérnöke, majd a VITUKI-ban az első vízgazdálkodási keretterv előkészítésének felelőse. 1963-ban megbízást kapott a Vízügyi Múzeum megszervezésére és vezetésére. (* Budapest, 1901. február 15.) (Magyar Életrajzi Lexikon) július 23. f Schmidt Eligius Róbert (Budapest) Kossuth-díjas bányamérnök és hidrogeológus. Mérnöki oklevelének megszerzése után egy ideig állami szolgálatban dolgozott, majd tanulmányutat tett a bécsi műegyetem és a leobeni bányászati főiskolán. Visszatérve a Földtani Intézet geológusaként helyezkedett el. Geológiai ismereteit a Magyar-Olasz Ásványolaj Rt. igazgatójaként hasznosította. A világháborút követően ismét állami szolgálatban különböző minisztériumok munkatársaként tevékenykedett. A Magyar Állami Földtani Intézet vízföldtani osztályának vezetőjeként kiemelkedő szakembere volt a mélyfúrások technológiájának és a kapott eredmények kiértékelésének. Részt vett számos ipari-, ivó- és hévízkút telepítésében. Működése során mind műszaki, mind geológiai szempontból a különböző rendszerű és rendeltetésű alföldi mélyfúrásokat tanulmányozta. Az alföldi gázos kutaknak is szakértője volt. Szakirodalmi és egyetemi oktatói tevékenysége is jelentős. ( * Karánsebes, 1902. március 23.) (Magyar Életrajzi Lexikon) A Művelődési Minisztérium által kiállított működési cngcdélylyel hivatalosan is megkezdte tevékenységét a Magyar Vízügyi Múzeum. A vízügyi muzeális emlékek gyűjtése a millenniumi kiállítással kapcsolatban kezdődött meg. Az 1930-as években Vízrajzi Intézet házi múzeuma számos értékes dokumentumot és tárgyat őrzött. A gyűjtemény jelentős része elkallódott a világháború alatt, s ugyancsak hozzáférhetetlenné vált a LoósySchmidt-fé\c Magyar Műszaki Múzeumnak átadott vízügyi vonatkozású emlékanyag. Az 1973-as alapítással a vízügyi szolgálat jelentős lépést tett a magyar műszaki kultúrkincs részét képező vízügyi emlékek megmentése érdekében. Összeállította: Fejér László 62