Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK

Dr. Vendel Miklós Sopron, 1896.10.08. - Sopron, 1977.02.07. seire. Kiemeli, hogy „Szükségesnek tartjuk tehát, hogy a jövőben a hőmérséklet-méréseket a karsztvíz-kérdést érintő minden mélyfúrásban, de ezeken kívül a bányákban is az előírásos pontossággal végezzék." Az Elnöki bevezető az Akadémiai Karsztvízkonferencián című (MTA Közleményei, 1953) bevezetőjében írja, hogy „Azt hiszem teljesen felesleges azok előtt, akik itt összegyűltünk, részletesebben fejtegetnem, hogy milyen fontos kérdés - a karsztvízkérdés - megvitatására hozott össze bennünket." Ez a mondata is utal a Rá jellemző lényegre törekvésnek. Ugyanezen konferencia elnöki összefoglalójában (MTA Közleményei, 1953) összefoglaja a főbb eredményeket és a követendő szempontokat. A Sopron vízföldtana című (Hidrológiai Tájékoztató, 1962) dolgozata „A Fertő tó Kutató Tudományos Bizottság tanulmányai" sorában a magyar vízföldtani irodalom Sopronról szóló legrészletesebb alkotása. A terület legjobb ismerőjeként kimerítően és tüzetesen ismerteti Sopron és környéke földtani felépítését és a vízföldtani viszonyokat a vízszerzési lehetőségekkel. Bevezetőjében leírja, hogy „Sopron is ama városaink sorába tartozik, ahol a vízellátás mindig nehézségekkel küzdött. Vízszolgáltatás szempontjából bőségesen vizet tároló és állandóan nagy vízhozamúnak bizonyuló földtani képződmények a város közvetlen környékén nincsenek. A távolabbi területről való vízbiztosítást pedig meggátolja a közeli országhatár." Táblázatokban bemutatja Firbás O. összeállítása szerint mind a Brennberg környéki helvéti üledékterületre eső 8 db, mind a kristályos palák területén vagy peremére eső, törmelékből (egykét esetben pedig teraszkavicsból) eredő 31 db forrás adatait, valamint Kessler H. 10 db forrásadatát és a források összvízhozamát. Ugyancsak táblázatban közli a Sopron környéki 28 db mélyfúrású kút, illetve vízkutató fúrás fontosabb adatait. A 21 nyomtatott oldal terjedelmű dolgozat és benne a 40 tételből álló irodalomjegyzék ma is alapját képezi Sopron és környéke vízszerzési lehetőségeinek. Ugyancsak a Hidrológiai Tájékoztató 1962. évi számában közli a Beszámoló az I. Internationales Symposion für angewandte Geowissenschaften-ról című írását, melyben a következő balneogeológiai vitapontokat ismerteti: 1. Ásványvíztelepek keletkezési problémái; 2. Források, talajvíz és ásványvíztelepek kutatása, feltárása és értékelése, különös tekintettel a gyógyvizekre; 3. Gyógyászati szempontból értékes iszapok és tőzegek; 4. Balneogeológiai feltáró munkák balneoterapeutikus irányításának lehetőségei és határai; 5. A tértervezés problémái gyógycentrumok és fürdőhelyek berendezésénél. A Zur Entstehung der Thermen des Wiener Beckens című (Mitteilungen der Geologischen Gesellschaft in Wien, 55. Band 1962, Wien 1963) tanulmányában kifejti a hasonlóságot mind a Belsőalpesi Bécsi-medence, mind a Dunántúli-középhegység szegélye között. Az Összefüggések melegforrások és karsztvizek között a Dunántúli-középhegységben megfigyelt viszonyok alapján. I. és II. rész című tanulmánya Kisházi P. társszerzővel német nyelven a Mitt. d. Geol. Gesellschaft in Wien (1962), magyarul az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei (1963) hasábjain jelent meg. ,A tanulmány a karsztvízeredetű melegforrások keletkezésével foglalkozik. A bevezető rész a keletkezés megvilágításához szükséges néhány általános földtani települési formának és egyes kőzeteknek, illetve kőzetcsoportoknak termikus viselkedésével, ezek értékelésével és a bennük tárolt, áramlásra képes víz mozgásával foglalkozik. Ennek kapcsán rámutat a jó hővezető karbonátos kőzetű és karsztvizet tároló hegység, illetve kőzettömeg, s az ezt részben fedő rossz hővezető (és vízzáró), főleg agyagos jellegű kőzetekből álló medenceüledékek közt mutatkozó jelentős hővezetéseltérés folytán fellépő termikus anomáliákra, amely pedig a melegforrásokat szolgáltató karsztvíz mozgatásában szerephez jut. E termikus anomália áramlást indít meg a hegységből a medence felé. A hegységet részlegesen fedő medenceüledékeknek a hegységre boruló alsó felülete mentén ugyanis nagyobb a hőmérséklet, mint ugyanazon a szinten az érintkezéstől távolabb a karbonátos hegységben. Ez pedig egymagában is már áramlásnak indíthatja a hegységben a csapadékból állandóan táplálkozó karsztvizet, amely az üledéktakaró alatt bizonyos távolságig és mélységig, mégpedig addig, ahol már a medencére jellemző földtani geotermikus gradiens jelentkezik, behatol, s onnan visszafordulva e hidegebb vízáramlás felett, de még az üledéktakaró alsó lapja alatt a karsztosodott karbonátos kőzetekben már mint meleg víz áramlik a karbonáthegység-medenceüledék felszíni érintkezési vonala felé, ahol azután melegforrás alakjában a felszínre lép. E folyamatot a tanulmány alááramlásnak nevezi. Részletesen elemzi a dolgozat a földi hőáramnak e melegforrások keletkezésében való szerepét. Végül megkísérli a Dunántúli-középhegység körülbelüli karsztvízmérlegét, valamint a földi hőáramérték alapján a karsztvíz közelítő hőmérlegét felállítani, s összefoglalva adja az alááramlásból származó, budapesti típusunak elnevezett karsztvízeredetű melegforrások keletkezésében szereplő ismert, valamint valószínűsíthető feltételeket is." Ausztriai témájú „Zur Entstehung der Thermen des Wiener Beckens" című (Mitteilungen der Geologischen Gesellschaft in Wien, 55. Band 1962, Wien 1963) tanulmányában kifejti a hasonlóságot mind a Belsőalpesi Bécsi-medence, mind a Dunántúli-középhegység szegélye között. Az „Adatok a Fertőtó-ásványvíztelep magyar területre eső részének ismeretéhez" című (Soproni Műszaki Évkönyv, 1964) című cikkében beszámol a fertőrákosi vitorláskikötő területén végzett mélyfúrás eredményéről és a különböző homokrétegekben feltárt ásványvizek vízkémiai elemzéseiről. A felső rétegek nátriumszulfát-hidrogénkarbonát-klorid összetételűek, a mélyebb rétegekben magnézium- és kalcium-ionok is erősen jelentkeznek. A feltárt vizek minden valószínűség szerint gyógyhatásúak. A „ Sopron környékének földtana " című (Természettudományi Közlöny, 1964) írásában többek között felhívja a figyelmet a Fertő tó eddig sok tekintetben kiaknázatlan természeti érdekességé15