Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - EMLÉKEZÉSEK VÁSÁRHELYI PÁL HALÁLA 150. ÉVFORDULÓJÁN - Dr. Juhász József: Avató beszéd Vásárhelyi Pál szülőháza emléktáblájánál

A munka jelentősége nem kíván bővebb magyarázatot vagy igazolást, azt Iványi Bertalan gondolatai fejezik leginkább, aki azt írta: „A Tisza szabályozása illetőleg az Alföld ármentesítése, mint a korszakot alkotó nagy műszaki és gazdasági mű, csak a választott módon, a korba és időbe beleszövődve és hosszú idő altt, tehát sok viszontagság, küzdelem, csalódás árán sok közbenső építési és sorrendi hibával volt végrehajtható, de végeredményben... nagy alkotásnak bizonyult". A múlt században kiépült tiszai töltésrendszer továbbfejlesztése, kisebb korrekciók elvégzése e században is folytatódott és napjainkban is tart. Az utolsó jelentős munka a Szamos-Tur közötti töltésépítés és a borsodi nyílt ártér begátalása volt, amivel - a magaspartokkal határolt kisebb nyílt árterek kivételével gyakorlatilag teljessé vált a Tisza-völgy ármentesítése. Az 1919ben és 1932-ben levonult nagy árvizek bizonyították, hogy az évszázados munka elérte célját. A századfordulótól 1945-ig a közép-visszaszabályozást gyakorlatilag csak a medervándorlások megakadályozása jelentette azokon a szakaszokon, ahol a folyó a töltések állékonyságát veszélyeztette. Összefüggő, nagyobb szakaszok egységes koncepció alapján történt szabályozásáról nem beszélhetünk. A hajózási igények biztosítására a század első évtizedeiben vált időszerűvé a Tisza kisvízi szabályozása. A Tisza árvízvédelmi fővonalain az utolsó jelentősebb töltésszakadásokat az 1947-48. évi jeges árvíz okozta. A FelsőTisza mentén 30000 ha került víz alá. Az árvíz okozta károk hozzájárultak ahhoz, hogy 1948-ban a védvonalakat állami kezelésbe vegyék és a töltéseket folyamatosan fejlesszék. A töltések magassági biztonságának növelése és a töltésméretek fejlesztése - különösen az 1970. évi nagy tiszai árvíz tapasztalatai alapján azóta is tart. Az utóbbi évtizedek szabályozási munkái között találunk példát az átvágásos szabályozásra is, 1974-ben vágták át a Tiszaszalkai túlfejlődött kanyart és 1984-ben került sor a Tisza Taktabáji átmetszésére, amely közvetlenül csatlakozik a Széchenyi-Vásárhelyi-féle Tisza szabályozást indító 1846. évi Tiszadob-Tiszaszederkény átvágáshoz. A Tiszán alkalmazott szabályozási művek az évtizedek során főként anyagukat tekintve mentek át sok változáson. A fejlődést lényegében a rendelkezésre álló kézi munkaerő folyamatos csökkenése és az építéstechnológia változása határozta meg. Amikor a vízgazdálkodással szemben támasztott társadalmigazdasági követelményeket a hagyományos szabályozási módokkal kielégíteni már nem lehetett, megkezdődött a folyók csatornázása, a vízlépcsők építése. * * * ATisza szabályozásának munkálatai mindig szoros kapcsolatban voltak az ország gazdasági célkitűzéseivel. A fejlődés, a gazdasági célkitűzések változása természetesen más-más feladatot állított a folyószabályozás elé is. így az idők folyamán változott a folyószabályozás módja is. Kezdetben a vizek kártétel elleni védekezése volt a cél, vagyis a Tisza-völgyi ármentesítés úgy, hogy a szabályozás a klasszikus célkitűzéseket - mederviszonyok javítását, az érkező víz, jég, hordalék zavartalan levonulását és a hajózási feltételek javítását - biztosítsa. Később mindinkább előtérbe került a rendelkezésre álló vízkészletek hasznosítása, az ipari, mezőgazdasági és kommunális vízigények kielégítése, a vízerőhasznosítás. Mindezek mellett változatlanul megmaradt, sőt fokozódott a védett területen levő nemzeti vagyon növekedéséből adódó vízkárokkal szembeni biztonsági követelmény. Avatóbeszéd Vásárhelyi Pál szülőházának emléktáblájánál* DR. JUHÁSZ JÓZSEF a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke A Magyar Hidrológiai Társaság idén 79 éves. 1949-ben amikor az állam megszüntette a Magyar Mérnök- és Építész Egyletet, annak vízellátási szakosztálya beolvadt Társaságunkba. így az 1866-ben alapított egylet beolvadása még messzebbre tolta ki a múltba szervezetünk tevékenységét. Tudjuk, hogy egy közösség, egy nemzet, vagy éppen egy Társaság csak akkor tud megalapozott jövőt tervezni, ha ismeri múltját, ismeri és tiszteli a múltból mindazokat, akik sokat tettek azért, hogy megalapozzák a közösséget, fejlesszék és kiteljesítsék azt. Társaságunk mindig igyekezett elődeink munkáját megismerni, eredményeiket közkinccsé tenni és személyüket, munkásságukat a mindenkori jelenben élők számára közel hozni. Ez az egyik oka annak, hogy Vásárhelyi Pál életére és munkásságára folyamatosan emlékezünk és évfordulós alkalmakkor mint a mai nap is az emlékezési sorba egy-egy ünnepi alkalmat ültetünk. Ezek a csomópontok újabb és újabb ösztönzést adnak egész múltunk jobb megismerésére, elődeink munkájának még nagyobb tiszteletére. Vásárhelyi Pál halálának 150. évfordulója is fontos csomópont, aminek megünneplése erőt ad szakmai munkánk jobbítására. • Elhangzott Vásárhelyi Pá/halálának 150. évfordulója alkalmából 1996. április 13án Szepesolasziban rendezett ünnepi megemlékezésen. Vásárhelyi Pál élete több, mint egy sikeres vízimérnök élete. Abban az időben született és munkálkodott, amikor megindult egész Európában - főleg az angliai ipari fejlődés nyomán - a polgárosodás, az addig soha nem látott ipari fejlődés. Magyarországon ennek a fejlesztésnek gróf Széchenyi István állt az élére. Hatalmas munkabírása, ma is igaz ténymegállapításai és kiváló személyi adottságai nyomán az ország meredek ívű fejlődésbe kezdett. A haza jobbítására végzett munkájában szerencsés kézzel választotta a vízügyi feladatokra maga mellé Vásárhelyi Pált így az addig is kiváló szakember az ország felvirágoztatásának is egyik kulcsfigurájává lett. Ebben az időben a 38 éves Vásárhelyi Pál már ismert mérnök az országban. A Budapesti Műegyetem elődjén a Pázmány Péter esztergomi érsek által 1635-ben alapított Tudományegyetem keretében 1782-től működő Institutum Geometricum et Hydrotechnikum-ban 1816-ban szerzett oklevele után kikerülve a Körösök, a Berettyó, majd a Tisza mappációjában vett részt. Ez a közel tízéves munka az egyetemen tanultak gyakorlatban való megismerését biztosította számára. Az elmélet és a gyakorlat minden akkori ismerete egyesült Vásárhelyi Pálban. Nem véletlen tehát, hogy gróf Széchenyi István választása rá esett, amikor első nagy tervéhez, az al-dunai Vaskapu szabályozási munkáihoz szakmai partnert keresett. Széchenyi Magyarország felvirágoztatását az akkor 11