Hidrológiai tájékoztató, 1996

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Emlékezés dr. Vitális István hidrológiai munkásságára, születése 125. évfordulóján

artézi víz nehezítette, illetve akadályozta. A tanulmány számos példán keresztül számbaveszi a térség artézi kútadatait, valamint a külszíni fejtéseket elözönlő vízbetöréseket. Bányászati tanulságként megállapítja, hogy „a Nagy Alföld északi peremén minden község határában, ill. minden tervezett bányamezőben a lignittermelés előkészítését megelőzően már a kutató fúrások lemélyítésekor néhány fúrást a fejteni szándékolt lignittelep talpa alá nagyobb: 100-200 m mélységre kell lemélyíteni és gondosan meg kell állapítani az artézi víz lokális felszálló szintjét, minthogy rentábilisan csak azt a lignitvagyont termelhetjük ki, amely az artézi víz lokális szintjénél magasabban fekszik. " „Fejtésreméltó fornai szén felkutatása a zircvidéki medencében " című (Bányászati és Kohászati Lapok, 1946) tanulmány „A karsztvízveszély és a széntermelés" című VII. fejezetében megadja, hogy „a zircvidéki terciér medencében a karsztvíz nyugalmi szintje: a bányászat veszélyes vízszintje 165-170 m a t. sz. f." Véleménye szerint „a karsztvíz: a medencék hidrosztatikai nyomás alatt álló vize független a geológiai kortól, vagyis nyugalmi szintjéig egyaránt felszáll minden korú repedékes, hézagos, lyukacsos kőzetből, ha ebben a törekvésében nem akadályozza meg vízhatlan, pl. agyagréteg, sőt még a vízhatlan rétegen is feltörhet olyan vetőhasadékon át, amelynek a kitöltő anyaga nem vízhatlan, hanem hézagos dörzs-breccsa, konglomerátum, homok, stb." Felhívja a figyelmet, hogy „a 220 m mélyre tervezett aknát és a belőle a vízveszélyes szint fölött kihajtani szándékolt alapközlét 20 m-rel kisebb mélységre, illetőleg mélységben kell létesíteni." „Négy megoldásra váró problémánk" című (Bányászati és Kohászati Lapok, 1947) nagy hatású írása 2. a kitermelésre váró szénkészletek és 3. az artézi vizek fejezete mind az esztergomvidéki Kecskehegy két termelő aknája bányamezejét az ostrom alatt elfullasztott feltörő karsztvízre, mind a németegyházi szénkészlet kitermelését is fenyegető felszálló karsztvízveszélyre irányítja a figyelmet. Leírja, hogy: „ a nemzet elsőrangú gazdasági érdeke, hogy geofizikusaink, geológusaink, hidrológusaink, bányamérnökeink egyesítsék szaktudásukat annak megállapítása végett: minő módszerek alkalmazásával lehetne a felszálló karsztvízveszélytől fenyegetett sokszázmillió métermázsa kitűnő minőségű és nagyértékű szénkincsünket viszonylagosan a leggazdaságosabban kitermelni?" Az artézi vízről szólva a geotermikus energia hasznosítása kiszélesítési lehetőségeinek vizsgálatát javasolja, mert saját tapasztalatai alapján is „igaza lehet Pávai Vajna Ferenc tagtársunknak, aki a Nagy Magyar Alföld sok ezer artézi kútjának felhasználatlanul elfolyó forró vizét, lelkes hírveréssel, melegházak fűtésére ajánlotta, amelyekben korai zöldségfélék, korai gyümölcsök, stb. termeszthetők." „ Szénkészletünk, a vízveszély és a védekezés " című (Bányászati és Kohászati Lapok, 1947) tanulmánya „II. A vízveszély"ről szólva írja: „A gazdaságos szénkitermelést főleg a váratlanul és nagy tömegben feltörő víz akadályozza és a termelést a betört víz kiemelésének a nagy költsége terheli." Példákat említ a mátrabükkaljai lignitkészletet veszélyeztető felszálló artézi vízről, adatokat közöl a dunántúli-középhegységi vízbetörésekről. Megjegyzi, hogy nemcsak a triászmészkő hasadékaiból, üregeiből történik vízbetörés, és a triászvíz helyett helyesebb a felszálló vízre irányítani a figyelmet. Megemlíti, hogy „a felszálló víz nyugalmi szintje, vagyis a bányászat vízveszélyes nívója medencéről medencére más és más, s nagyban és egészben, úgy amint azt a mátraaljai lignitről közölt értekezésemben is kimutattam, a terület magassága, illetőleg a lekapcsolási, az erózió bázis szerint változik. Az esztergomvármegyei szénmedencében, mint láttuk, a vízveszélyes szint 131.2, a tatabányaiban 139.5, Ajkán 204, a Mecsekben 190-200, a mátraaljai lignitterületen 110-183, Rudabányán 249.5 m, stb." „ III. A védekezés "-ről szólva bányavízemelési - szivattyúzási példákat hoz fel, leírja, hogy „Gyakorlatilag mind mostanáig ez a kétféle eljárás, ti. a szivattyútelep teljesítőképességének erős felfokozása és a cementálás van alkalmazásban külön-külön vagy együttesen." Említést tesz Stegl Károly és Schmidt Sándor regionális preventivus víztelenítési terveiről, hatalmas központi szivattyútelep létesítésével. Saját javaslata szerint a dorogvidéki „óriási víztömegnek a kiemelését úgy lehetne csökkenteni, ha geofizikai mérő eszközökkel a karsztos üregeket felkutatnák és azokat cementes homokkal kitömedékelnék: plombálnák, vagyis a karsztosodás előtti állapotát állítanák vissza." „Az egész szénmedencére kiterjedő egyidejű víztelenítésre azonban nincs is szükség. Elegendő, ha csak olyan depressziós kúpokat létesítenek és tartanak fenn, amelyek azokban a bányamezőkben biztosítják a vízmentességet, amelyekben a termelésre való előkészítés és maga a széntermelés folyik." A nagytömegű karsztvíz váratlan betörése elhárítására a vízzel telt karsztos üregek felkutatását Pogány Béla és Vajk Raul szeizmikus eljárással ajánlották azzal, hogy a mesterséges földrengést a bányamező vágataiban, a vájvégeken keltsék. „Még könnyebben és költségmentesen valósítható meg az a javaslatom, hogy minden üzemvezető tüntesse fel a fúrtlyukak adatai alapján a fejtési térképen a feküréteg-vastagságokat és a fekükőzet minőségét, hogy amikor az előkészítő, vagy termelő bányavágat elvékonyodott vagy likacsos fekükőzethez közeledik, óvatosak lehessenek, és a váratlan vízbetörést elkerülhessék." Postumus tanulmányaként jelent meg „A csolnoki Kecskehegy-Borókáshegy környékén felismert szerkezeti medencében felkutatott paleogén szén " című (Bányászati és Kohászati Lapok, 1947) írása. „A művelésreméltó 5 m vastag eocén fornai és alatta a 12 m vastag paleocén szén felkutatása nagy örömöt váltott ki, de az örömbe ürömcsepp is keverődött, mert hiszen ez az új nagy szénkészlet tetemes mélységben fekszik, a karsztvíz, a felszálló víz-veszély pedig a mélységgel fokozódik!" „Tekintettel a fenyegető karsztvízveszélyre, nagyon pontosan meg kell állapítani, a felszálló víz nyugalmi szintjét, a bányászat vízveszélyes nívóját. Preventív védekezés elősegítése céljából geofizikai mérésekkel kinyomozandók a nagyobb vetők, hogy az üzemvezető mérnök előre tudja: mikor közeledik az előkészítő vagy termelő vágat egy-egy nagyobb vetőhöz, mint amely rendszerint a legveszélyesebb útja a felszálló víznek! A preventív védekezést segítheti elő az is, ha a bányatérképen megjelölik azokat a helyeket, ahol a fúrások adatai szerint a feküréteg nagyon elvékonyodik, minthogy a karsztvíz feltörése ilyen helyeken nagyon fenyegető!" „A Németegyháza-Mesterberek-Csordakútpuszta területe alatt felkutatott paleogén fényes barnaszén " című (Bányászati és Kohászati Lapok, 1948) ugyancsak postumus tanulmánya „ 9. A karsztvízveszély" című fejezetében figyelemre méltó részletességgel és igen komoly figyelmeztetéssel utal a várható vízföldtani nehézségekre. „Kis- és Nagynémetházán a kutatófúrások tanúsága szerint a paleocén főtelepi szén talpa és az alaphegység fekü mészkövedolomitja között csak 0.20-4.23 m, illetőleg átlagban csak 1.09 m vastag a meddő közbetelepülés, amelynek vastagságát csak a palás-szén, a szenes pala és a meddő közbetelepülések visszahagyásával lehet némileg növelni. Ez a körülmény elég aggasztó." Ezeket az adatokat fúrásonként is ismerteti. „Eszerint indokolt az az aggodalom, hogy a feküvíz nagy nyomásának ezek a vékony fekürétegek nem igen tudnak ellentállani. Az esztergomvidéki szénmedencében, tapasztalat szerint rossz jel, ha a fúrtlyukból a triász elnyeli az öblítővizet! 5