Hidrológiai tájékoztató, 1996
1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Bukovszky György: Székesfehérvár árvizei
az, hogy a kivált mészanyagban, mint vertikálisan, mint horizontálisan nagyfokú változékonyság tapasztalható. 2.4. A feltárt dunaalmási süllyedők keletkezése a triász időszaki karbonátos aljzatban végbement szerkezeti mozgásokkal hozható összefüggésbe annak is egy szétlazulásos folyamatnak rögsüllyedéssel kapcsolatos formájával. A dunaalmási süllyedők a felső-pleisztocén-holocén dunamenti mozgások egyik megnyilvánulás formájaként értékelhető. Ilyen süllyedő mozgások hozták létre azokat a depressziós genetikájú hévforrás tavakat is a Gerecsében, amelyekben nagyvastagságú és jelentős kiterjedésű édesvízi mészkő felhalmozódások mutathatók ki. Ezek közé tartoznak többek között a dunaszentmiklósi, süttői és a Mogyorosbánya kőhegyi édesvízi mészkő előfordulások. 2.5. A vizsgált forrásoknál egy időben különböző típusú és magassági helyzetű mészképződés tapasztalható a kialakult vízföldtani viszonyok következtében. Ennek alapján megkérdőjelezhető az egyes édesvízi mészkövek csak magassági helyzetük alapján történő korbesorolásnak megbízhatósága mivel valószínűsíthető, hogy hasonló vízföldtani helyzet a negyedidőszakon belül többször kialakulhatott. IRODALOM [1] Franko O. et al.: Tvorba a klasifikácia mineralnych vod západnych Kárpát. Bratislava, 1975. [2] Horusitzky H.: Tata-Tóváros hévforrásainak hidrogeológiája és közgazdasági jövője. MÁFI Évkönyve, 1923. 25. 1-83. [3] Pécsi M. et al.: A Dunántúli-középhegység. Akadémiai Kiadó, Bp, 1987.121-122. [4] Scheuer Gy.: A gerecsei és a budai-hegységi pliocén, negyedidőszaki édesvízi mészkövet lerakó hévforrás tavak paleohidrogeológiai viszonyainak vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, 1994. okt. 28-31. [5] Schréter 1.: A Budai- és Gerecse hegység peremi édesvízi mészkő előfordulásai. A MÁF1 Évi Jel. 1951-ról, 1953. 111-146. [6] Vitális Gy.-Hegyi I.-né: Adatok a Budapest térségi édesvízi mészkövek genetikájához. Hidrológiai Közlöny, 62. 2.1982. 73-84. Székesfehérvár árvizei BUKOVSZKY GYÖRGY Bár rendkívül ritkán, de a tavaszi, nyári felhőszakadások Székesfehérvárott is okozhatnak nagy árvizeket. Az alábbi összeállítás egy veszprémi és dadi példa mellett ezekkel foglalkozik. Az ország főkapitányának Pozsonyban 1546. aug. 6-án kelt levele a következőket tartalmazza: „Rácz kémem jelenti, hogy a nagy víz a beglerbéget egész hadával Fejérvárba szorította. Nem tud kimozdulni, mert a nagy víz a hidakat mind elvitte." Egyéb hírforrás híján csak találgatni lehet, hogyan keletkezett ilyen nagy árvíz. Hiszen a város mocsárral volt körülvéve, ami az árvízveszélyt mindenképpen csökkentette. Mindenesetre ez az árvíz a továbbiakban ismertetésre kerülők közül messze a legnagyobb volt. Hogy az ilyen felhőszakadás nem elszigetelt jelenség, arra példa a Veszprémben a Jókai utca 13. sz ház téglakerítésében elhelyezett tábla. Ez kb. 6 m-re van a völgyfenék felett árvízszintvonallal és a következő szöveggel: „1803.7. máj. eddig volt az árvíz". A hirtelen áradásnak tizenegy halálos áldozata volt. 1953. VI. 9-én Dadon volt felhőszakadás. Az egynapi csapadékmagasság 245 mm volt. Ez tartja az országos rekordot. Dadtól 10 km-re a napi csapadék már 90 mm alatt volt. Ez a felhőszakadás nemcsak az Általéren okozott árvizeket, hanem Fejér megye északi részén levő vízfolyások mellett is. Utak, vasút, hidak rongálódtak meg, halastavak töltéseit szakította át. Ennek a nagy víznek a lefolyásáról már több adattal rendelkezünk. Említés történik róla Csabdi község monográfiájában is, egy kettős halálesettel kapcsolatban. Szakmai feldolgozása is megtörtént a Vízügyi Közleményekben. Székesfehérvár keleti részeit az Aszalvölgyi árok árvizei veszélyeztetik. Nemhiába hívják ezeket a városrészeket Vízivárosnak, illetve Tóvárosnak. A nyugati oldalon, a Rácvárosban és környékén (Palotaváros) a Gaja-patak okozhat áradásokat. A város rohamos fejlődésének megindulása (mocsarak lecsapolása, a várfalak lebontása, a vasútvonalak kiépítése) után 1862 februárjában volt egy pusztítóerejű árvíz. A polgármesternek a királyi biztoshoz küldött jelentése részletezi, hogy a jövőbeni áradás meggátlására milyen intézkedések szükségesek. Az 1876. év elején, mint azt a korabeli újság közzétette, már várták az árvíz bekövetkezését. Felelevenítették, hogy az előző évben csak szerencsés időjárási körülmények következtében maradt el az árvíz, 1871-ben pedig csak egy hajszálon múlott, hogy a katasztrófa nem következett be. Hiányolták viszont, hogy Falvay mérnök által javasolt védműveket nem építették meg. 1876. február második felében az ár a Gaja védgátját átszakította, a víz a Hármashídnál az országúton át tört utat magának. A Vízivárosban az áradás már egy nappal korábban bekövetkezett, elöntötte a Távírda utcát és a Dinnye (Kégl György) utcát, amelyek több napig víz alatt voltak. A jég eltorlaszolta a Budai útnál a régi posta melletti hidat (Aszalvölgyi-árok hídja), amelyet jelentős erőfeszítéssel sem tudtak megtisztítani. Jeges árvíz volt a Dunán és a Császár-vízen is, az 1863-ban lecsapolt Pátkai-tó ismét megtelt vízzel. Mór és Bodajk között megszakadt a vasúti összeköttetés. A következő árvíz fél évtized múltával, 1881 márciusában volt. A sajtó szerint a Víziváros egy részét elöntötte az áradás és tetemes károkat okozott. A legnagyobb veszély a Gaja-patak mellett volt. Ekkorra már elkészült a varostól északra a móri és veszprémi utat összekötő töltés. A víz itt nem is tudott a városba hatolni, viszont ha a lezúduló ár el nem szakítja a Hármashidat, az országutat és a komáromi vasútvonalat, a város nagy részét az ár elsodorta volna. A vasútvonalak közül egyedül csak a kanizsai vonal volt járható. Átszakadt a lovasberényi út is Csala-pusztánál. Még ennél is nagyobb árvíz volt 1909 februárjában, amire nem készültek fel. Az árvíz leírása megtalálható a Polgármesteri Hivatalnak a főispánhoz írt jelentésében és a helyi lapokban. Az előző árvíz tapasztalatai alapján elkészült az új Aszalvölgyi-árok, de mint írják, ez még további bővítésre szorul. A csonttá fagyott talajra hullott a hó, majd az azt követő kétnapos esőzés hatására hatalmas áradat keletkezett az Aszalvölgyi-árkon, amely elöntötte mind a Vízivárost, mind a Tóvárost. A víz a Vámháztól (Halesz) a Lövölde útig, a Budai úton vonult le. A Búrtelepet teljesen elöntötte, a lakásokban méter magasságú víz volt. A pályaudvart sem kímélte az áradat, nemcsak a sineket öntötte el, hanem a peronkövezetet is. A pályaudvar előtt levő bérkocsik lovai szügyig álltak a vízben. A Széchenyi utcában a vasúti átjárón túl, az áradat két ágra szakadt, az egyik része dél felé húzódott, a másik a Szélkanális (Aszalvölgyi-árok) felé, elöntve az iskolát és a Csíkvári utat is. A Gaja-pataknál a Hármashidat vashídra 32
