Hidrológiai tájékoztató, 1996

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A tatai és a dunaalmási hévforrások, valamint üledékképző tevékenységük vizsgálata

'N eszméi' Dunaalmás Dunaszentmiklós Agostyán Szomód 0 1 2 [km] belül egy időben különböző típusú és magassági helyzetű mészképződés állapítható meg. 1.2. A dunaalmási Csokonai-forrás közvetlenül a Duna mellett 108 mtszf-i magasságban fakadt olyan helyzetben, hogy a folyó árvizei miatt időszakonként víz alá került. A forrás a tatai Fényes forrásokhoz viszonyítva 12 m-rel a Népkerti (Cseke-tó) forrásokhoz képest pedig 32 m-rel fakad mélyebb helyzetben. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a gerecsei termálkarsztot megcsapoló hévforrások fakadási szintjeiben egymáshoz közel is jelentősnek mondható magasság különbségek vannak. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a mai források őseinél is - melyekből származtathatók az ismert édesvízi mészkő felhalmozódások - hasonló vízföldtani helyzet alakulhatott ki, vagyis egy időben esetenként 30 m-t elérő magasságkülönbséggel is történhetett mészkiválás. A Csokonai-forrásnál a kutatások a terep alatt (108,48 Bm) 9-36 m között édesvízi mészkövet tártak fel, azaz a karbonátanyag 99-72 abszolút magasság közötti helyzetben vált ismertté, annak ellenére, hogy forrásnál nem volt tapasztalható mészkiválás. így a feltárt travertínó azt bizonyítja, hogy a forrás életében 0 60

J 2. ábra. A tatai és dunaalmási édesvízi mészkő előfordulások települési magasságai 1. Kálvária tető lejtői tetarátás édesvízi mészkő; 2. Cseke-tói lejtői édesvízi mészkő; 3. Fényes források tavi édesvízi mészköve; 4. Dunaalmási hévforrástó édesvízi mészkőösszlete. volt egy szakasz amikor kialakultak olyan kedvező feltételek, amelyek a forrás mészanyagának kicsapódását elősegítették. A forrással kapcsolatos környezeti adottságokat és azok változásait a 3. ábra szemlélteti. A 2. ábrán feltüntettük még a dunaalmási travertínó magassági elhelyezkedését is, és így szemléletesen látható az egyes előfordulások egymáshoz viszonyított helyzete. Az ábra alapján megállapítható, hogy a felső-pleisztocén-holocén édesvízi mészköveknél jelentős magasságkülönbségek tapasztalhatók. Ez azzal magyarázható, hogy egy-egy területre jellemző, de más-más jellegű felszín fejlődési folyamat zajlott le. Egyes helyeken emelkedési (Tata), máshol pedig süllyedést okozó szerkezeti mozgások mentek végbe (Dunaalmás). 30 1. A hévforrások és felhalmozódásaik összehasonlító vizsgálata 1.1. Tata. E város és környezete hazánk egyik legnagyobb és legérdekesebb hévforrásos területei közé tartozott, mert itt nagy bőséggel áramlott a felszínre a langyos karsztvíz. A hévforrástevékenység már Riss-Würm interglaciálisban megindult. A kezdeti forráskilépések a Kálvária hegynél mutathatók ki, ami azzal magyarázható, hogy az itteni mezozóos karsztrög volt az első, amely ezen a területen exhumálódott és vált forráskilépési hellyé. Ezt később továbbiak követték a karsztfejlődési folyamatnak megfelelően. Vizsgálva a recens tatai hévforrásokat megállapítható volt, hogy 120-140 mtszf magasság között fakadtak és különböző korú és magasságú morfológiai szinteken rakták le eltérő típusú karbonátos anyagukat. A Fényes forrásoknál az Altal-ér alluviális területén a legfiatalabb morfológiai szinten, az erózióbázison fakadva tavi- mocsári kifejlődésű mészanyag halmozódott fel. A Cseke-tó nyugati oldalán kb. 140 m-es abszolút magasságban fakadó hévforrások már az Által-ér felső-pleisztocén teraszán keresztül törve az erózióbázis felett léptek a felszínre és azon a lejtőn rakták le mészanyagukat, amelyet megtettek a befogadóig. Egymáshoz viszonyított magassági helyzetükben 20 m-es különbség mutatható ki (2. ábra). így az adott forrásterületen 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a vizsgált források és édesvízi mészkő előfordulások feltüntetésével 1. Kálvária tető keleti oldal felső-pleisztocén édesvízi mészkő; 2. Cseke-tői források és édesvízi mészkő lerakódások; 3. Fényes források édesvízi mészkővel; 4. Dunaalmási Csokonai-forrás és édesvízi mészkő; 5. A Duna bal parti patpusztai hévforrás.