Hidrológiai tájékoztató, 1996

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Rácz Tibor: Biotechnika alkalmazása a vízfolyások rendezésében

300 m. A nyomáshullám terjedési sebessége viszont 1-2 m/s, a hatótávolság pedig több km, szélső esetben 10 km is lehet. A Tiszán legfeljebb 1-2 km-ig van számottevő ilyen hatás. A duzzasztó leszívó hatás a folyó partjától a töltés felé haladva egyre csökken, de gyakran a hullámtereken kívül (mentett oldali) területen is tapasztalható, mivel a töltés a felszín alatti teret kivételes esetektől (pl. résfalas alapozás) eltekintve - nem osztja meg. Az elmondottakból következik, hogy a hullámtereken a talajvízszín, különösen a folyóhoz közel eső részeken, jóval nagyobb mértékben ingadozik, mint egyéb helyeken. Ezt a körülményt a hullámterek mező- és erdőgazdasági hasznosításakor nem szabad figyelmen kívül hagyni. Kivételt képeznek azok a folyószakaszok, amelyek vízlépcsőzés következtében szabályozott, kiegyenlítettebb vízjárást mutatnak. Különleges eset, ha a folyó rövidebb-hosszabb ideig elönti a hullámteret, mert ekkor a víz a talaj hézagterét kitölti. Amint az árvíz a hullámtérről levonul, a talajvíz - a folyó apadó vízállásának megfelelően - igyekszik korábbi helyzetét elfoglalni. A közben feltöltődött hullámtéri holtágakban és a kubikgödrökben azonban visszamarad a víz, s ez a környező talajvízszintet viszonylag magasabban tartja. Azokban az években, amikor a víz „nem megy ki" a hullámtérre, az átlagosnál jóval alacsonyabb talajvízállások alakulnak ki. Ilyenkor a holtágak vízszintje a párolgás, a szivárgás és az esetleges vízhasználat miatt erősen csökken, a kubikgödrök pedig kiszáradnak, tehát ezek talajvíztápláló hatása megszűnik. Kihatással van a hullámtéri talajvizekre, különösen a legkisebb vízállásokra, a folyómeder feltöltődése vagy mélyülése, mert ezek jelentősen módosítják a folyó vízállását a kisvízi tartományban. Általában a főmeder mélyülése tapasztalható, a hullámtereknél viszont lassú emelkedés van, így ezek - magasságilag - egyre jobban eltávolodnak egymástól. Ennek egyenes következménye, hogy a hullámterekben a talajvízszín térszíntől mért mélysége egyre nagyobb. Még nagyobb változást okoznak a folyami vízlépcsők: a felvízi mederben tartósan előállított magas vízállás jelentősen megemeli a talajvíz szintjét, sőt a vízlépcső közelében a hullámtér gyakran állandó vízborítást kap. Például a Tisza jugoszláv területen levő törökbecsei vízlépcsőjének duzzasztó hatása a Szeged-környéki hullámterekben a talajvíz évi legalacsonyabb szintjét - a vízlépcső üzembe helyezése (1976) előtti időszakhoz képest - kb. 2 méterrel megemelte, s ez az itteni erdőállomány számára kedvezőbb vízellátottságot teremtett. A hullámterek földhasználatában bekövetkezett változások is bizonyos mértékig kihatnak a talajvízháztartásra. Például ha a szántó vagy a rét művelési ág rovására az erdők részaránya jelentősen megnő, a nagyobb intercepció és a nagyobb evapotranszspiráció miatt szárazabb állapotok alakulnak ki, ami a talajvízszintek süllyedéséhez vezet. Az erdők ilyen hatása a szárázabb évjáratokban (amikor a hullámteret nem önti el a folyó) különösen szembetűnő. Nedves években az erdőnek inkább a vízvisszatartó, lassúbb kiszáradást eredményező hatása érvényesül. A hullámterek talajvízszintjének lokális süllyedését fokozhatja a folyópartok közelében végzett nagyarányú vízkitermelés, amellyel a Duna mentén - parti szűrésű kutak formájában - több helyen is találkozunk. Ilyen és ehhez hasonló emberi beavatkozások akkor is befolyásolják a hullámtéri talajvíz-viszonyokat, ha a beavatkozás a hullámtéren kívül, de annak szomszédságában van. A felsorolt emberi beavatkozások hatásainak ismeretében a hullámterek talajvíz-viszonyait tervszerűen szabályozni tudjuk, ha erre szükség van. így például bizonyos határok között változtathatjuk a vízlépcsőknél a duzzasztási szintet, mesterséges leürítéssel vagy feltöltéssel szabályozhatjuk a holtágak és a kubikgödrök vízállását, vízelvezető csatornarendszerrel gyorsíthatjuk a hullámtér víztelenítését, de - mivel a víz közel van könnyen megoldhatjuk a terület öntözését is, végül a művelési ágak változtatásával be tudunk avatkozni a hullámtér vízháztartási folyamataiba. Hullámtereink talajvizeiről nagyon kevés mérési adat áll rendelkezésünkre. Kifejezetten a hullámtéri talajvízszintek mérésére csupán a Felső-Dunán létesítettek talajvíz megfigyelő kutakat. Ilyenekre máshol is szükség lenne, hogy a mérési adatok birtokában megalapozott kutatásokat lehessen kezdeni a hullámterek egészen sajátos vízháztartási körülményeinek feltárására, csatlakozva a már régebben folyó erdészeti és ökológiai kutatásokhoz. Biotechnika alkalmazása a vízfolyások rendezésében* RÁCZ TIBOR HIDROMETRA Általános Vízimérnöki Iroda Bt. Biotechnikán a műszaki célok eléréséhez felhasznált biológiai folyamatokkal összefüggő eljárásokat értjük. A biotechnika a természetben lezajló folyamatokat eredeti formában vagy módosított változatban alkalmazza. Alapja a természet megfigyelése, elemzése és a tapasztalt jelenségek műszaki felhasználhatóságának felkutatása. Az élő anyagok mérnöki felhasználásának már hosszú múltja van. Meg lehet különböztetni korai korszakot, amikor más eszköz híján fordultak a szerves építőanyagok felé, és kései korszakot, amikor tudatosan kezdték ezeket az eszközöket alkalmazni. Az új korszak a múlt század végén kezdődött régi építéstechnikák tanulmányozásával és a talajfeltárás során alkalmazható indiká* Előadásként elhangzott az MHT Vízépítőipari Szakosztály, valamint a Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztály 1995. szeptember 26-i közös rendezésű előadóülésén. tornövények kutatásával. A század közepe óta a környezetvédelem hangsúlyossá válásával teret hódított Nyugat-Európában. A természet mértéktelen kihasználása emberi célokat szolgáló átformálása miatt egyre fontosabb feladat lett a műszaki létesítmények tájbaillesztése. A mérnöki biotechnika elnevezésére a nyugat-európai szakirodalomban elterjedt a környezetharmonikus, természetes építéstechnika kifejezés is. E tervezési filozófiát legjobban Kruedener foglalja össze, aki szerint ez olyan mérnöki építéstechnika, mely a földművek, vízi létesítmények építésekor, rézsűbiztosításoknál felértékeli a biológiai ismereteket, a feladatok megoldásához felhasznál növényeket vagy növényi részeket, beépítve azokat oly módon, hogy fejlődésük során akár önmagában élő anyagként, akár élettelen anyagokkal egységben elérhető legyen az épített mű tartós állékonysága [1], A környezetvédelem előtérbe kerülésével született meg a renaturalizáció, a tájbaillesztés gondolata is, mely az emberi 22