Hidrológiai tájékoztató, 1996

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Kardos Mária: Tájékoztató a Víz Vilánapja 1995. évi rendezvényeiről

Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a most kiszáradt, vagy nagyon összezsugorodott szikes tavak vize nyáron 25-30 °C-ig is felmelegszik. Ezért mindenfelé az Alföldön már régóta előszeretettel fürdőznek bennük. Szeged és Debrecen környékén már a múlt század végén létesültek fürdőházak a szikes tavaknál. A fürdőfejlődésben hatalmas áttörést jelentett Európában a mélyfúrás térnyerése. A XIX. század közepétől már nemcsak azokon a helyeken lehetett fürdőt létesíteni, ahol az arra alkalmas víz források formájában a felszínre tört, hanem mélyfúrással is fel lehetett tárni azt. A XIX. század végén és a XX. század elején ezért ugrásszerűen megnőtt a kútból táplált fürdők száma és igen hamar maga mögött hagyta a forrásokból táplálkozókat. A századfordulóig csak néhány hévizet feltáró fúrás készült, közöttük a Zsigmondy Vilmos által a Városligetben készített hévízkút, ami elkészültekor Európa legmélyebb kútja volt. 1906ban Nagyatádon épült egy 406 m mély hévízkút, ami a fürdőt táplálta. A XX. század elején, de főleg Trianon után a meginduló kőolajkutatás melléktermékeként számos hévízkút létesült. Köztük 1925-ben az amelyik Hajdúszoboszló gyógyhelyet megalapozta, 1926-ban Szolnok gyógyfürdőjének hévízkútja lett egy meddő kőolajkutató fúrás. 1938-ban így létesült a bükkszéki hévízkút, amelyre az 1940-es években létesült fürdő. Ugyancsak 1938-ban létesült a Mezőkövesdi Hőfürdő első hévízkútja. Az alföldi meleg vizek nagy részét az ötvenes évek meddő olajkutató fúrásai során tárták fel. A 60-as években a nagy állami támogatással készített hévízkutak lettek a kisebb, helyi, vagy kisregionális fürdők vízbázisai. A 70-es és 80-as években lassan megszűnő állami támogatás az újabb hévízkutak létesítését is minimumra csökkentette, mára gyakorlatilag megszüntette. Az európai országokkal összehasonlítva ma az élen álló és másfélezer éves hagyományokra támaszkodó, az egészséges embert karbantartó, a beteget gyógyító fürdőkultúra véleményünktől függetlenül is arra kötelez bennünket, hogy minden erőnkkel folytassuk a munkát még akkor is, ha a hatalom ma ezt nem támogatja eléggé, mert a lassan megtérülő beruházások közé tartozik. Magyarország hévízkincse medencejellegének megfelelően az európai fajlagos átlag többszöröse. A hévizek minőségi sokasága szinte minden betegségre kínál gyógyulást. Mindezek ellenére tudjuk, hogy Magyarországon nem mindenütt van hévízfeltárási lehetőség. Másrészt hiába van hévizünk, ameddig azt nyereséggel tudjuk eladni, sok-sok feladatot kell megoldani, míg végül a megvalósított lehetőségben a hévíz feltárás költsége nem is jelentős. Ugyanakkor egy kiépített rendszerben a hévíz, vagy gyógyvíz elapadása, minőségének romlása egyszerűen katasztrofális, mert az egész létesítmény értelmét kérdőjelezi meg. A hazai és külföldi példákon egyaránt látható, hogy a fürdő önmagában nagyon ritkán nyereséges. A fürdő kitűnő vonzerő, de csak a szálloda, étterem, szórakozási létesítményekkel együtt üzemeltetve biztosítja a befektetés mégtérülését és tisztességes polgári hasznát. Az ilyen komplex beruházások nagyon sokba kerülnek. Ezért az önkormányzatok összefogása és távlatos gondolkodása tud csak annyi anyagi és szakmai tőkét összehozni, amihez az állam segítését is hozzáadva (utak, vasút, távközlés, repülőtér) lehet eredményt elérni. Úgy gondolom, hogy sem a hurrá optimizmus, sem a beruházás lassú megtérülése miatti állami pesszimizmus nem megfelelő gondolkodás. Jól átgondoltan, a megfelelő minőségű vízkészlet ismeretében országosan előre megfontolt sorrendben kell a meglevő fürdők, illetve gyógyhelyek korszerű kiépítéséhez és új zöldmezős beruházásba kezdeni. Ma átlag minden 17 településnek van ásvány, vagy gyógyvizes fürdője, ami nagyságrenddel nagyobb például a németországi helyzetnél. Át kell tehát gondolni a fürdőfejlesztés ügyét azért, hogy - a hazai polgárok korszerű igényeit megfelelően kielégíthessük, ugyanakkor - a fürdőket ne csak szóban, hanem valóságosan is bekapcsolhassuk a nemzetközi turizmus vérkeringésébe. A ma rohanó embere lázasan cselekszik, majd hirtelen kihull a rostán. Nincs ideje önmagával, az egészségével foglalkozni, nincs ideje megpihenni. Századvégünknek ez a szerencsétlen, önpusztító magatartása a most élők tönkremenetele mellett a jövő nemzedék elkorcsosulását is magában hordozza. Ma a magyar férfiak átlag életkora 62 év és csökken. A 62 évre emelkedő nyugdíjkorhatárt a férfiak átlaga éppen csak eléri. A nemzet jövője érdekében sürgősen ki kell alakítani azt az életstílust, amelybe az évezredek óta eredménnyel használt balneoterápia nemcsak belefér, hanem megbecsült helyet foglal el. Tájékoztató a VÍZ VILÁGNAPJA 1995. évi rendezvényeiről A Víz és a Környezet Nemzetközi Konferencia (1992. Dublin), illetve az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája (1992. Rio de Janeiro) javaslatára az ENSZ 47. közgyűlése március 22-ét a VÍZ VILÁGNAPJA-vá nyilvánította. 1995-ben Magyarországon másodszor került sor a VÍZ VILÁGNAPJÁNAK megünneplésére. A rendezvények jelmondata: „A VÍZ ÉRTÉK" volt, fő céljuk pedig, hogy a társadalom széles rétegeinek bemutassák a víz szerepét mindennapi életünkben, rámutassanak a víz fizikai, kémiai, biológiai értékeire. Az ünnepi megemlékezéseket és programokat az MHT az állami vízügyi szervezetekkel közösen tervezte, szervezte és valósította meg. A rendezvények sorából két központi rendezvény emelkedett ki. Az egyik a márc. 21-i ünnepi ülés, amelyen a nemzetgazdasági ágazatok vezetői tartottak előadásokat, és amelyhez „Megőrzendő kincsünk a Balaton" címmel szakmai előadássorozat kapcsolódott. A másik, a Vásárhelyi Pál mérnök születésének 200. évfordulójára márc. 22-én megrendezett konferencia, illetve az ez alkalomból megnyitott kiállítás volt. A területi rendezvények - amelyek alapvetően március hónapra koncentrálódtak, és főként ünnepi előadóüléseken vagy egész napos ünnepi programokban realizálódtak - szintén az ünnep jelentőségének megfelelően magas színvonalúak voltak. A rendezvényeket általában szakmai kiállításokkal, bemutatókkal, filmvetítésekkel kötötték össze. Több helyen megkoszorúzták a vízügyi szolgálat nagyjainak szobrát. Nagy sikerük volt a különböző vízügyi létesítményekben megvalósított nyílt napoknak, az ingyenes vízvizsgálatoknak, a különböző pályázatoknak, a gyalogos- és kerékpár túráknak. A helyi médiákban - rádiókban, televíziókban, újságokban szakmai fórumokat rendeztek, tájékoztattak a megvalósuló programokról, és felhívásokat tettek közzé a programokon való 20