Hidrológiai tájékoztató, 1995

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Szentirmai László-Szentirmai Lászlóné: Ausztrália jelentősebb hévforrásai

1. ábra. Helyszínrajz az ismertetett hévforrások feltüntetésével 1. Douglas Hot Springs, 2. Matarankai Rainbow forrás, 3. Musgrave források, 4. Gamboolai fonások, 5. Innot Hot Springs, 6. Tallaroo-i források, 7. Mount Brown-i források, 8. Flinders folyóvölgyi források, 9. Hughenden-i források, 10. Hungenfort térségi források, 11. Dalhousie-i forráscsoport, 12. Coward Springs környéki források, 13. A Nagy Artézi medence elterjedési határa. genetikailag mély szerkezeti törésekkel állhat kapcsolatban, amelyet kémiai adottságai is jeleznek. A forrásnál karbonát kicsapódás nem tapasztalható. Ausztrália keleti, északkeleti részén, Queensland állam területén fakadnak a kontinens legismertebb és legjelentősebb hévforrásai. Ezek morfológiailag két tájegységhez kapcsolódnak, mert részben a Kelet-Ausztráliai hegységben, részben pedig az ehhez nyugatról csatlakozó sík, alföldi részeken lépnek a felszínre. Vízföldtanilag a hévforrások legnagyobb része a Nagy Artézi medence területén fakad. Ebben a hatalmas vízföldtani egységben nagy számban törnek, vagy törtek fel hévforrások, amelyek kilépésük környezetében édesvízi mészkőkúpokat hoztak létre. Ezért az irodalomban [3,6] az ilyen források Mound springs-ként (halom vagy domb) nyertek elkülönítést. Ezek rendszerint csoportosan, nagyobb területen fakadnak, kúpmezőket hozva létre. Egyes ilyen travertínó kúpmező eléri a 300x100 km-es nagyságot is. 3. A Musgravei hévforrások a York félszigeten, a Queenslandi hegység területén fakadnak. A kis vízhozamú, 40 °C hőmérsékletű hévforrások devon időszaki gránitból lépnek a felszínre. Környezetükben nagy édesvízi mészkő előfordulás található [6]. 4. A Gamboolai hévforrások a Mitchel folyó völgyében fakadnak hosszabb (3—4 km) területen. E források vízföldtanilag a Nagy Artézi medence északi területeinek természetes megcsapolói, ahol már a vízadó rétegek jura és kréta időszaki kőzetek. A kalcium-hidrogénkarbonátos kémiai összetételű vizek környezetükben travertínó kúpokat hoztak létre [6]. 5. Az Innot Hot-Springs-i hévforrásokat Ausztrália legnagyobb hőmérsékletű forrásaiként tartják számon, mert a víz hőmérséklete eléri a 90 °C-t [3]. A forráscsoport a Queenslandi-hegység nyugati oldalán, az Innot Creek völgyében fakad, részben magában a völgyben, részben pedig a völgyoldalban. Hozamuk 400 1/min-re becsülhető. A források környezetében létesített kutakból emelik ki a vizet a közelben épített szabadtéri fürdők részére. A forrásvíz a patak alluviuma alatt települő felsőpaleozóos gránitból [3] származik. Nagy hőmérsékletüket a közeli pliocén-pleisztocén kori, többször megújuló bazaltvulkánossággal hozzák kapcsolatba. A rendelkezésre álló vízvegyvizsgálatok alapján a nátriumkloridos-hidrogénkatbonátos, kis oldott sótartalmú vizek csoportjába sorolhatók. Karbonátkiválás környezetükben nem figyelhető meg. 2. ábra. A Tallaroo-i hévforrás forráscsoport áttekintő helyszínrajza 1. Boonooloo-i forrás édesvízi mészkőkúppal, 2. Eulak forrás, 3. Ambo forrás, 4. Drovers Pot, 5. Tallaroo forrás, 6. Tetaráta gátak az édesvízi mészkőkúpon, 7. Vízelfolyás 6. A Tallaroo-i hévforrások is a Queenslandi-hegység nyugati részén, az Einasleigh folyó völgyében prekambriumi metamorf kőzetekből lépnek a felszínre. A források környezetükben kb. 70x60 m alapterületű édesvízi mészkőkúpot hoztak létre és jelenleg ebből fakadnak. Az egyes vízkilépések elhelyezkedését és megnevezésüket a 2. ábrán tüntettük fel. Az édesvízi mészkő középső részén egy meredek oldalú (45°), kb. 10 m 0-jű és 4-5 m magasságú kúp képződött, amelynek közepén kb. 1,0 m 0-jű, 5 m mélységű forrástölcsér helyezkedik el (3. ábra). Ez a forrás ottlétünk alkalmával (1993. szeptember.) szüneteltette működését, a perem alatt kb. 1 m-re volt, de a helyi közlés szerint esetenként még túlfolyik (1. kép). A többi forrás e kúp körül helyezkedik el. A legnagyobb forrás a névadó Tallaroo forrás, amely kb 6 m 0-jű kis forrástóból fakad (2. kép). A forráscsoport vízhozama 2000 1/min-re becsülhető és hőmérséklete 58-72 °C között változik. A forrásokat genetikailag a közeli, nagy területi elterjedésű ún. Mc Bride-i bazaltvulkánossággal hozzák kapcsolatba [5,7], A vulkáni tevékenység 2,7 millió éve kezdődött és tartott a felső-pleisztocén elejéig (100 000 év). A vizsgálatok 164 krátert mutattak ki. A hévforrásokat az utóvulkáni tevékenység egyik megnyilvánulási formájának tekintik. A helyszínen kapott vízvegyvizsgálati adatok szerint a feltörő hévizek közepes oldott sótartalmú és a nátriumkloridos-hidrogénkarbonátos vizek csoportjába tartoznak. A források jelenlegi karbonátképző tevékenysége igen korlátozott. Az édesvízi mészkő mellett kénkiválás is megfigyelhető, amely a víz nagyobb kéntartalmára utal. A tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy a források vize korábban mészanyagában gazdagabb lehetett és ennek köszönhető a látványos édesvízi mészkőkúp képződése is. 3. ábra. A Tallaroo-i hévcsoport áttekintő vízföldtani szelvénye 1. Paleozóos metamorf kőzet, 2. Édesvízi mészkőkúp, 3. Vízvezető járatok, 4. Vízkilépések forrástölcsérrel, 5. Tallaroo forrás, 6. Boonooloo forrás, 7. Ambo forrás 41