Hidrológiai tájékoztató, 1995
1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A Nyugat-Gerecse kőpitei és Les-hegyi pliocén és alsó-pleiszton hévforrástavak paleo-hidrogeológiai vizsgálata
ben. Erre vonatkozóan csak egyetlen utalás van az irodalomban: az agresszív hal visszaszorította a guppi populációját ( Wiesinger adata; cit. ap. [1]). 9. Összefoglaló értékelés A szakmai szempontból is elfogadható tanulmányok ismeretében azt kell mondani, hogy a híres Hévízi-forrástó zoológiai (biológiai) kutatása még mindig nagyon elhanyagolt. A meglevő adatok száma túl kevés ahhoz, hogy a tó ökológiai rendszerét le lehessen írni, és a benne lezajló változásokat nyomon lehessen követni. Számos, a tóban élő állatcsoportot egyszerűen nem is ismerünk. A már ismertekre vonatkozóan (pl. Crustacea) sincsenek folyamatos adatsorok stb. Többet tudhattunk volna meg az 1970 és 1994 évek között bekövetkezett változások mikéntjéről, ha folyamatos zoológiai (biológiai) mintasorozatok álltak volna rendelkezésre. A Schizopera faj viszonylag nagy egyedszámban való előfordulása a tavi élőrendszerben bekövetkezett nagyobb változásra utal. Ezt látszik igazolni egyéb kisrákok (Cladocera) eltűnése (?) a Hévízi-tóból. Jó lenne, ha ritka természeti értékeinkre jobban vigyáznánk, és a tó által nyújtott nyereségből valami keveset „visszaadnánk" a forrástó biológiai kutatására is. IRODALOM [1] Bíró P.: A Hévízi-tó halfaunájáről. Halászat, 22,1976,186-188. [2] demente F.: A hévízi gyógytó bakteriológiai sajátosságai. MTA BioL Oszt. KözL, 25,1982,339-351. [3] Gorzó Gy.: A Hévízi-tó vízminőségének változása. Hidrológiai Közlöny 70, 1990,12-16. [4] Grospletsch, T.: Der Thermalsee Hévíz (Westungam) und seine TestaceenFauna. Arch. HydrobioL, 95,1982, 93-105. [5] Horváth L: Hévíz-környéki vízgazdálkodási problémák.HidroL Tájékoztató, április, 1990,14-16. [6] MihályfiF.: A szúnyog elleni védekezés entomológiai előkészítése Hévízen. Állatt. Közlem., 36,1939,107-117. [7] Negrea, Fauna Repubticii Socialiste Románia, Ed. Acad REp. Soc. Románia, Bucurejti, Crustacea, 4,1983,1-399. [8] Pintér I.: Hévíz csigái. Hévízi Orvosi Archívum, 1962, 87-92. [9] Pintér K.: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk. Akad. Kiad., Budapest, 1989,1-202. [10] Ponyi, J. E.: Studies of the Crustacea fauna of a Hungarian hot spring (Hévíz Spa). Zool Ib. Syst. 119,1992,397-404. [11] Ponyi J.: A Hévízi-tó rákjai. A Lovassy Sándor emlékülésen elhangzott előadás, Hévíz, május 13., 1994. [12] Rylov, W.: Cyclopoida. Fauna Sz. Sz. Sz. R„ Rakoobraznüje, III. (3), Izd Akad Nauk. Sz. Sz. Sz R„ Moszkva-Leningrád, 1948,1-319. [13] Vízkelety É.: Adatok a Hévízi-tó algáinak ismeretéhez. A Veszprém megyei múzeumok közleménye, 16,1981,310-39. [14] VizyB.: A Dunántúli-középhegység bányászatának vízvédelmével kapcsolatos környezetvédelmi kérdések. VEAB Értesítő, 1984, 72-82. [15] Vouk, K: Grundriss zu einer Balneologie der Thermen. Verlag Birkhauser Basel, 1950,1-88. [16] Zsiral K: A Hévízi-tó fizikája, kémiája és biológiája. Hévízi Orvosi Archívum, 1962,71-86. A Nyugat-Gerecse Kőpite-i és Les-hegyi pliocén és alsó-pleisztocén hévforrástavak paleo-hidrogeológiai vizsgálata DR. SCHEUER GYULA 1. Bevezetés A Gerecse hegység északnyugati része, a Szomód-Dunaszentmiklós-Dunaalmás-Neszmély községek által határolt terület a leggazdagabb a hévforrásokból keletkezett édesvízi mészkövekben. A karbonátos forrásüledékek gyakorisága azt bizonyítja, hogy e területrész különösen gazdag volt hévforrásokban. Az itt található előfordulások sorába tartoznak a vizsgálat Kőpite-i és Les-hegyi édesvízi mészkövek is, amelyeknél a kedvező feltártsági adottságok (felhagyott kőbányák) nyújtották azt a lehetőséget, hogy megismerjük azokat a paleo-hidrogeológiai viszonyokat és azoknak időbeli változásait, amelyek a hévforrástevékenységet meghatározták és befolyásolták (1. ábra). E két előfordulás édesvízi mészkövei pliocén - alsó-pleisztocén hévforrástavakban halmozódtak fel a megfigyelések alapján, ennek megfelelően az ilyen típusú karsztos hévforrások vízföldtani viszonyaira, azok időbeli változásaira, továbbá a rétegsorokból a vízutánpótlódást alapvetően meghatározó klimatikus adottságokra, annak ingadozásaira lehetett következtetéseket levonni. 2. A Kőpite-i hévforrástó vizsgálata Az egykori (pliocén) hévforrásműködést igazoló édesvízi mészkő, amely a Kőpitét felépíti jól körülhatárolhatóan, önálló előfordulásként tanulmányozható közvetlenül az Ádámmajortól délnyugatra (1. kép). Az előfordulás legmagasabb pontja 292 m tszf. és nagysága kb. 250x250 m-ben adható meg. Legnagyobb vastagsága megközelíti a 30 m-t, de a peremek felé jelentősen kivékonyodik és alig éri el az 1-3 m-t. Az irodalomból Schréter Z.-t [6] indokolt kiemelni, mert hivatkozott anyagában részletesen foglalkozik a Kőpite-i előfordulással. Kőpite és környezete feltártság szempontjából kedvezőnek ítélhető. Az édesvízi mészkövet két bánya - a helyszínrajzon 1-2 számmal jelölve -, míg a fekükőzetek több mesterséges feltárásból (3-4 sz. bányák) és a DSztl jelű földtani kutató fúrásból ismertek (2. kép). 1. ábra. Helyszínrajz a vizsgált előfordulási helyek feltüntetésével. A. Kőpite, B. Les-hegy 23
