Hidrológiai tájékoztató, 1995

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Schultz Péter: Tanulmányi kirándulás Dél-Franciaországban

Tanulmányi kiránduláson Dél-Franciaországban 1995. május 14-20. SCHULTZ PÉTER A lassan feledésbe merülő társasági kirándulásokat elevenítettük fel 1995 májusában mikor is népes számú csoportunk DélFranciaországban tett egyhetes látogatást (1. ábra). Az ötletet a múlt év nyarán itt töltött néhány nap szolgáltatta, amikor megismerhettem a térség gazdag vízgazdálkodási múltját és jelenét, mely egyben egyéb kulturális és természeti érdekességekkel is párosult. A hétnapos kirándulás első napján mintegy technikai szünetként Velencében töltöttünk néhány órát. Sajnos az időjárás szeszélye folytán éppen zuhogó eső fogadott bennünket. A később alábbhagyó égi áldást követően bevetettük magunkat Velence örökké nyüzsgő forgatagába. Késő este indultunk tovább, a Pó-síkságot átszelve a Riviérán át Nizza felé. Az út második napját Nizza kora reggel ébredező városképével indítjuk, - sétát tettünk a híres sétányon, illetve az óvárosban, majd néhány órával később a filmfesztiválra éppen készülődő Cannes látványosságaiban gyönyörködtünk. Szálláshelyünkre Montpellierbe második nap este érkeztünk. Szakmai vonatkozásban kétféle információgyűjtésre volt mód: 1. az utazás, az autóbusszal történő mozgás során; 2. konkrét objektumokban tett látogatásokkal, melyek előzetesen meg voltak szervezve. 1. Az utazás során képet kaphattunk a térség rendkívül magas színvonalú vízgazdálkodásáról, öntözési kultúrájáról (rizstermelés). A térségben kétféle vízszerzés ismeretes: a) a Rhone folyó csatornákkal történő szétosztása, legyezőszerűen a part mentén, b) a rendkívül nagy hozamú karsztforrásokból, melyek vizet magas vezetésű, illetve a domborzatot követő aquaductok segítségével vezetnek a fogyasztók felé. A tengerpart mentén utazva láthatók voltak a partvédelmi műtárgyak a hajózást szolgáló műszaki-technikai megoldások, mint pl. a Marseille melletti beltenger nyitható hídja, mely lehetővé teszi, hogy a tankerek behajózhassanak a beltengerbe, ahol az olajfinomítók vannak. 2. A szakmai program részeként a harmadik napon, mint kultúrtörténeti érdekességet megtekinthettük a rómaiak által épített Nimes vízellátását szolgáló és ma is teljesen ép Gardon folyó feletti vízvezeték hidat (Pont du Garde) (1. kép). Az építmény, melynek hossza a felső szakaszon 275 m, - a legmagasabb összes római aquaduct közül a maga 49 m-es magasságával. Két alsó emelete egyenlőtlen boltívekből van kiképezve. A legszélesebb alatt folyik a Gardon folyó középvízállás esetén. A boltívek távolsága 15,5 m-25,4 m-ig terjed. A harmadik emelet boltívei kisebbek: 0,8 méteresek. A három emelet szélessége lentről felfelé a következő: 4,56 m, 4,36 m, 3,06 m. A híd folyásiránynak enyhén görbe ívet alkot, s a pillérek háromszögletű előcsőrrel vannak kialakítva a felvízi oldalon. A hídépítéséhez felhasznált köveket a közeli Vers bányájából szerezték. A köveket kötőanyag nélkül illesztették egymáshoz, egyes blokkok súlya elérte a 6 .tonnát. A vízvezeték szelvénye 0,8 x 1,4 m s 1 km-en 34 cm volt az esése. 1. kép. Pont du Gard, római kori aquaduct (vásárolt kép) 38