Hidrológiai tájékoztató, 1995

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula: A Dunaalmás Nagy-hegy-vöröskői alsópleisztocén hévforrások paleohidrogeológiai vizsgálata

ban adható meg. Ehhez hasonló magassági értékek figyelhetők meg a Vöröskői bányánál is. Ennek alapján a Vöröskői egységet képező édesvízi mészkőösszlet kb. 30 m-rel mélyebb helyzetben van, mint a Nagy-hegyi egység kőanyaga. A Vöröskői egység mészkőösszletének kifejlődése alapvetően eltér a Nagy-hegyi egység jellegzetes hévforrástavi anyagától, mert a vízszintes rétegzettség mellett ferde, esetenként függőleges rétegek, illetve szekezetek is felismerhetők, amely már lejtői - tetaráta gátas keletkezésére utal (2., 3. kép). 2. kép. Lehajló rétegzettség a 3. bánya északi részén 3. kép. A tetarátagát külső peremén megtelepedett növényzet révén keletkezett függőleges irányítottsága édesvízi mészkő a Vöröskői bányánál Ez vízföldtanilag azzal magyarázható, hogy a Duna megjelenése és bevágódása a Nagy-hegyi egység északi előterében nem exhumált ki (tárt fel) mélyebb szinten új karsztos hévforrás járatokat. Ennek következtében a Nagy-hegyi egység hévforrásai nem apadtak el, hanem átfejlődtek erózióbázis felett fakadó hévforrásokká és oldott mészanyagukat az új morfológiai helyzetnek megfelelően a völgyoldalban és a folyóvízi üledékre kezdték felhalmozni, így létrehozva a genetikailag más típusú (vegyes), korban is fiatalabb Vöröskői egység édesvízi mészkőösszletét. Ez a kifejlődési folyamat megismétlődött az Északiegység keletkezése során is, mert ennek az egységnek a karbonátanyaga, hasonlóan a Vöröskőihez, dunai üledékanyagra települ, amely korban fiatalabb és kb. 25 m-rel mélyebb található, továbbá ennél is a ferde, vagy függőleges irányítottság és rétegzettség is könnyen felismerhető. így az Északi egység kifejlődésében is megegyezik a Vöröskőivel. A Vöröskői egység kb. 20-25 m vastagságú, lejtői, tetarátás édesvízi mészkőösszletének kifejlődése igen változatos. Ez nem csak abból adódik, hogy az egymásra épülő tetarátagátak és medencék eltérő nagyságúak, magasságúak és mélységűek voltak, hanem itt is jelentkeznek a közbetelepülő iszapos, agyagos és főleg homokos-homokköves üledékek. Ezek az éghajlat olyan irányú megváltozását jelzik, amelyek a hévízforrások vízutánpótlódásának nem kedveztek. A mészkiválás többszöri megszűnése a hévforrások időszakos, átmeneti kiapadására utalnak. A rétegsorban az alsó és legfelső édesvízi mészkőrétegek a hévforrásoknak a kedvező éghajlati adottságait és a karbonátképződés optimális feltételeit bizonyítják, szemben a középső szakasszal, ahol a köztes üledékek a teljes forráselapadást, míg az ezeket elválasztó laza meszes padok, vagy mészkőrétegek a hévforrások korlátozott működését valószínűsítik. Vagyis két olyan éghajlat közé, amelyben a hévforrás működés és a mészkiválás optimális feltételei biztosítva voltak, egy csapadékszegény klímaszakasz iktatódik, amelyen belül csapadékosabb oszcillációk mutathatók ki. 2.3. A III. számmal jelzett és lehatárolt Északi egység karbonátanyagát kb. 25 m-es vastagságban az 1-2. jelű, egymásba nyitott kőfejtők tárják fel. A termelés során a kőanyagot a feküig lefejtették, mert a bányaudvarban telepített 4. fúrás a mészkő teljes kimaradásával a felszínközeiben rögtön dunai származású homokos-kavicsos üledéket tárt fel. így a mészkő feküszintje 185 m tszf-i magasságban, míg a tetőszintje pedig 210 m-ben adható meg. Pécsi M. [2] szerint a mészkő a Duna V. sz. alsópleisztocén kori kavicsteraszára települ. Az V. sz. terasz és a rátelepülő mészkő keletkezésének idejét geomorfológiai helyzetük és a gerinces faunaleletek alapján az alsópleisztocén felső részébe helyezték [1, 2, 4], A kőfejtő középső részén felvett szelvényben a kb. 25 m vastag összletben a mészkő rétegek közé három szintben homok-, lazán cementált homokkő rétegek iktatódnak. Az alsó és a felső homokköves rétegek különösen vastagok, elérik illetve meghaladják az 5-6 m-es értéket. E rétegek is azt jelzik (3. ábra), hogy a mészkőképződés háromszor megszakadt, mert a hévforrások kiapadtak. így az összleten belül három száraz - csapadékszegény klímaszakaszt lehet kimutatni. IRODALOM [1] Jinossy D.: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces fauna alapján. Akadémiai Könyvkiad6, Bp. 1979. 39-46. [2] Kretzoi M-Pécsi M.: A pannóniai-medence pliocén és pleisztocén időszakának tagolása. Földrajzi Közlemények, 30. 1982. 4. 300-326. [3] Rónai A.: Időjárási hatások a felszíni rétegeken, paleoklíma kimutatása mélybeli, idős kőzeteken. Időjárás, 92.1988. 2-3. 87-95. [4] Scheuer Gy.-Schweitzer F.: A Gerecse és a Budai-hegység édesvízi mészkőösszletei. Földrajzi Tanulmányok, 20. Akadémiai Kiadó, Bp. 1988. [5] Scheuer Gy.: A Nyugat-Gerecse Kőpitei és Les-hegyi pliocén és alsópleisztocén hévforrástavak paleo-hidrogeológiai vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, 1995. április, 23-27. [6] Schréter 2. : A Budai- és Gerecse-hegység peremi édesvízi mészkő előfordulások. MÁFI Évi Jel. az 1951. évről, 1953. 111-146. [7] Vitális Gy.: Hévíz eredetű kőzetváltozások és kőzetek a Magyar-középhegység középső részén. Hidrológiai Tájékoztató, 1994. április, 30-34. [8] Vitális Gy.-Hegyi I.-né: Adatok a Budapest térségi édesvízi mészkövek genetikájához. Hidrológiai Közlöny, 62.1982. 2. 73-84. 32