Hidrológiai tájékoztató, 1995

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Emlékezés id. Lóczy Lajos hidrológiai munkásságára, halála 75. évfordulóján

1. ábra. A Balaton medencéjének pleisztocénkori kezdő depreszsziói (Id. Lóczy L. után, eredeti ma. 1:500 000) (1920) 4 lapon és 75 000-es ma-ban, amely ma is alapját képezi az e területen folyó tudományos kutatásnak. Koch A. és id. Lóczy L. összeállításában 1900-ban a párizsi világkiállításra Magyarország területéről készült egy 1:360 000 ma. földtani térkép. Id. Lóczy L. a párizsi kiállításon szerepelt és aranyéremmel kitüntetett térképet átszerkesztette 1:900 000 mara s halála után ez a 45-féle földtani képződményt tartalmazó és vízföldtani szempontból is iránymutató térkép 1922-ben Papp K. átdolgozásában, a Magyar Földrajzi Társaság kiadásában magyar és angol nyelvű változatban látott napvilágot. Id. Lóczy L. további hidrológiai tanulmányai közül a Földrajzi Közleményekben „A Retyezát tavairól" (1904) című cikkében ismerteti a Déli-Kárpátokban levő Zenoga és a Bukura, a Retyezát e két legnagyobb tengerszemének mélységét és fenekük egyenetlenségeit. A tengerszemeket glaciális eredetűnek ítéli és összehasonlítja azokat a hozzájuk legjobban hasonló Magas-Tátra és a bulgáriai Rita hegy tavaival. A Földtani Közlöny hasábjain „A »Biharhegység« egy sajátságos völgyalakjáról" (1877) szóló tanulmányában földtani, hidrológiai összefüggésekre mutat rá, leírja hogy „a folyó könnyebben boldogul a szilárd sziklában, mint valamely laza tömegben, ha már egyszer bemetszésre van utalva." „A promontori [budafoki] Duna-meder-kotrás geologiai eredményei" (1881) című rövid közleménye megállapítja, hogy az összekötő [vasúti] hídtól kezdve Promontorig a budavidéki harmadkori rétegek az oligocén kiscelli agyagtól a pannóniai emeletig szabályos egymásra telepedésben a Duna medrében megvannak. E rétegek csekély, a 0 [vízszint] alatt 1,9 m mélységben települnek, mely a Duna eróziójának tulajdonítható, mely a Gellért-hegytől Promontorig szálban álló rétegekbe mélyeszti be medrét. Ugyancsak a Földtani Közlönyben találjuk az „Alföldünk artézi kútjai" (1912) című tanulmányát, melyben kifejti az alföldi artézi kutak telepítési lehetőségeit (2. ábra), az alföldi fúrások vízcsökkenésének okait és javaslatokat tesz a vízpazarlás meggátlására. E mű „Az artézi kutak törzskönyvezése" című fejezetében a törzskönyvezés tárgyában tartott földmívelésügyi minisztériumi értekezlet igen tanulságos jegyzőkönyvét közli. A tanulmány mellékletét képezi iglói Szontagh T. által szerkesztett: „A magyar korona országai artézi és fúrt kútjainak térképe" és Papp K. által szerkesztett: ,A Nagy Magyar Alföld átnézetes földtani szelvénye, az artézi kutakkal" című ábra. „A Szent Anna-tó vulkáni krátere" (1918) című, a Magyarhoni Földtani Társulat szakülésén elhangzott előadása a Szent Annató, a Csornád- és a Büdöshegy vulkánosságáról szólt. Hangsúlyozta a Szent Anna-tó körüli vulkáni hegycsoport tüzetes vizsgálata fontosságát. ,A M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1916-ról" szóló kötetében „Jelentések a vasúti, közúti, és csatornázási munkálatoknál tett megfigyelésekről" címen„A Sió-csatorna és a Sárvízcsatorna", valamint ,A Sárvíz-csatorna partcsúszásai" vízföldtani és műszaki problémáira hívja fel a figyelmet. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1881. évi kötetében „A folyóknak, mint geologiai tényezőknek munkája" címmel 12 db rajzzal érzékelteti a téma fontosságát. 2. ábra. Szabványos, hidrosztatikus artézi kutak tulajszelvényei (Id. Lóczy L. után) a • vízrekesztő; c = kevésbé vízrekesztő; b = víztartó rétegek; d = alaphegység; A nyilak a víz hidrosztatikus, elméleti fölemelkedését jelentik; + = kifolyó; — = elnyelő artézi kút 4