Hidrológiai tájékoztató, 1995

1. szám, április - AZ ÁLLAMI VÍZÜGY-MŰSZAKI TERVEZÉS - Kováts Zoltán: Visszaemlékezés a Győri Vízügyi Igazgatóságnál folytatott műszaki tervezésről

különösen azoknak, akik saját működési területükön nem rendelkeztek a tapasztalt adottságokkal. Rá is fért a szakmai tapasztalatszerzés és a képzés a VIZIG-es tervezőkre, hiszen nekik sokoldalúnak kellett lenniök. Nem lehetett ugyanis a VÍZIG műszaki tervezési osztályán annyira specializálódni, mint egy tervező vállalatnál, és a kis létszámnak sokféle feladatot kellett elvégezni. A győri VÍZIG közel azonos mértékben adott tervezési feladatot valamennyi klasszikus ágazat, azaz a folyamszabályozás, az árvízvédelem, a belvízvédelem és az öntözés területén. Sokoldalúan felkészült szakemberekre volt szükség, akik ha kellett szívesen vállalták el a ritkábban jelentkező feladatokat is (pl. a vízellátás területén). Műtárgytervezés - a folyamszabályozás kivételével - valamennyi szakágazatnál előfordult, így a tervezőknek ehhez jól kellett érteni. Talán a legspeciálisabb szakértelmet a folyamatos tervezés igényelte, ezért ezt a fajta tervezést nálunk csak egy-két szakember végezhette. Ennél a szakágnál jelentkezett a tószabályozás is. A tanulóévek után megfelelő volt a győri VÍZIG tervezési osztályánál a szakmai színvonal, és ezt más VÍZIG is elismerte. Példának említem meg a Rába felső szakasz árvízvédelmének fejlesztéséhez készített nagyjelentőségű tanulmánytervet, melynek keretében a szombathelyi VÍZIG működési területén terveztünk árvízi tározót. A Győri VIZIG-nél az éves volumen 10—15%-áig terveztek a szakmérnökségek és a szakágazatok is. Ezt a tervezést is nekünk kellett összefogni és adminisztrálni, mert tervezési teljesítmény csak a műszaki tervezési osztálynál jelentkezhetett. A szakaszmérnökségi tervezések fenntartás-jellegűek voltak, néha a geodéziában is bedolgoztak. A szakági tervezések nagyrészt beruházási programszintű tanulmányok voltak, ezeknél is be kellett segíteni rajzok készítésével és dokumentálással. Tevékenységünk során igyekeztünk szakmai tekintélyt szerezni, amire azért is szükség volt, hogy házon belül is elismerjék munkánk értékét. Mindennek az alapja a jó, a színvonalas és a lelkiismeretes munka volt, ami azt jelentette, hogy a tervezőknek jóval többet kellett dolgozni, mint az azonos képzettségű szakaszmérnökségi vagy szakágazati dolgozónak. Ezt a többletmunkát szerettük volna főhatósági támogatással prémium formájában honorálni, ami sajnos csak ritkán sikerült. A feladatokról A tervezési feladatok mindig hűen tükrözték az igazgatósági tevékenységet. Az első időkben igen sok volt a vízfolyásrendezési, illetőleg belvízrendezési feladat. A rendezési problémákon a tervezés részéről úgy kívántunk segíteni, hogy kezdeményezésemre elkezdtük a nagyobb vízfolyások és csatornák alapterveinek készítését. Ennek alapgondolata az volt, hogy egyegy szakasz résztervének készítése helyett koncentráltan foglalkozzunk a teljes vízfolyással. Gondos és alapos geodéziai felmérés alapján, korszerű hidrológiai méretezéssel a szakági munkát segítő alapterveket készítettünk. Kezdtük a sort a Concó patakkal (30 km), azután jött az Általér vízfolyás (50 km), majd a Cuhai Bakonyér (60 km), továbbá a Rábca (47 km) és a Répce (40 km). A felsoroltakat három év alatt készítettük el. Azután folytattuk a sort az Ikva patakkal (51 km), következett a Kardosér (40 km), a Sokoróaljai Bakonyér (15 Ion) és az Unyi-patak (20 km). Közben foglalkoztunk a Rába folyó általános szabályozási tervével is (80 km). Olyan alapos geodéziai felvétel alapján, ami korábban elképzelhetetlen volt. Komoly feladatot jelentett a Hanság öntözővízzel való ellátásához szükséges Rábca- és Répce duzzasztóművek megtervezése, melyek 7,0 m nyílású billenőtáblás zsilipszerkezettel készültek. A Répcén létesült két duzzasztó, újításom nyomán került a jelenlegi helyre, és szerkezetileg is át kellett alakítanom az eredetileg osztott nyílással tervezett elzáróberendezést. A Rábaköz és a Hanság öntözése érdekében alakítottuk át a Kis-Rábát korszerű öntöző főműve (40 km), és a Kis-Rábából kiágazó Keszeg-eret (50 km), melyek mentén komoly öntözőtelepek alakultak ki. Ezen öntöző-főműrendszer továbbfejlesztése a jövő feladata lesz. Teljes egészében mi készítettük el az 1965. évi árvíz után megindult nagy töltéserősítési beruházások terveit, mind tanulmánytervi, mind pedig kiviteli tervszinten. A legnagyobb volumenű volt a Szigetköz árvízvédelmét szolgáló Duna jobb parti és Mosoni-Duna bal parti, valamint a Rába mindkét oldali védvonalak végleges kiépítését célzó beavatkozások tervezése, melyből csak a Duna jobb parti védvonal kiépítése 360 millió forintba került. A vállalati munkában végrehajtott építések tervezői művezetését is mi láttuk el. A Mosoni-Duna bal parti és jobb parti védvonalainak korszerűsítését a püspökerdei átvágással együtt fejezték be Győr város területén. A Mosoni-Duna bal part Győr alatti szakaszának fejlesztése előkészítés alatt áll. Győr város ár- és belvízvédelmét szolgáló püspökerdei Mosoni-Duna átmetszése saját tervezésben készült, melynek koncepcióját magam alakítottam ki, még 1963-ban a Műszaki Egyetem győri telepítésének előkészítése kapcsán. A Rábca torkolatának átalakítását, és a torkolat lezárását a Győrt északról megkerülő autópálya tervezése során találtuk ki, és az új Rábca torkolat meg is épült a nyolcvanas években. A Rábca győri torkolatának lezárását szolgáló nagyméretű árvízvédelmi zsilipének tervét - a többi árvízvédelmi műtárggyal együtt - is osztályom készítette el. Dicsekvés nélkül állíthatom, és ezt nemcsak én mondom, hogy ezek a győri árvízvédelmi beavatkozások jelentőségben megközelítik a múlt század végi század eleji Rába-szabályozást és a hansági vízmentesítést. Elhagyható volt ugyanis a Rábca töltéseinek erősítése több mint 40 km hosszban, lerövidült a Mosoni-Duna bal parti védvonala, és mentesült a fakadóvíztől Győr-Újváros, valamint Révfalu nagyobb része. A Rábca torkolat lezárásával kiküszöbölhető a Duna árhullámának a Rábcát és a Hanság csatornát érintő kár okozása, és így az árvízvédelmi biztonság megteremtése mellett a belvízi helyzet a Hanságban is rendkívüli mértékben megjavult. Komoly tervezési feladatot jelentett az 1964. évtől kezdődően a Tatai-Nagytó, vagy ahogy a helyiek nevezik, az öregtó rekonstrukciója és vízminőségvédelme. Különösen a vízminőségvédelem biztosítható ennél a tónál rendkívül nehezen, hiszen a tavat tápláló Általérbe folyik Tatabánya és Oroszlány városok tisztított szennyvize. A szennyvíz összegyűjtésére és kezelésére nagy erőfeszítéseket tettek, de a probléma nincs még megnyugtatóan megoldva, még most is terveznek a tó felett kialakítandó biológiai szűrőmezőket. 1967-ben felmértük és dokumentáltuk - az osztrákokhoz csatlakozva - a Fertő tó magyarországi részét, ami a kezdetét jelentette a máig is tartó, a tó természeti adottságainak feltárása, szabályozása, valamint hasznosítása érdekében végzendő kutató-, és tervezőmunkának. Mivel a Fertő tó szabályozásának, változásának és vízgazdálkodásának kérdései személy szerint is nagyon érdekeltek, e problémakörrel 25 éven keresztül messze a köteles feladatokon túl foglalkoztam. Meg kell említenem a Rába felső árvízvédelme fejlesztésével kapcsolatos tervezői munkánkat, mely a Rába árvizei elleni teljesen megnyugtató védelmet kívánta megalapozni egy komoly árvízi tározó létesítésével. E munka tényleges kivitelére a költségek és a kapcsolódó problémák miatt teljes mértékben nem kerülhetett sor, de a mértékadó árvízi helyzet feltárásával, és az árvízi tározó szellemes tervével újszerű megoldást dolgoztunk ki a szombathelyi kollégák segítségével. 37