Hidrológiai tájékoztató, 1994

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Szentirmai László-Szentirmai Lászlóné: Adatok Afrika karbonátos forrás-lerakódásairól

Csádban a Tibesti-hegység északi részén a Yebbi-Bouvölgyében folyóteraszokra települt édesvízi mészkövek ismeretesek [6]. Ezek a pleisztocénben intenzív forrásműködést igazolnak. A kontinens vízföldtanilag legérdekesebb részeként értékelhető a kelet-afrikai árokrendszerhez és a harmadidőszakban megkezdődött és napjainkban is tartó vulkáni működéshez kapcsolódó hévforrástevékenység. E hévforrások számos helyen, esetenként igen jelentős édesvízi mészkő előfordulásokat hoztak létre. Ennek legészakibb részén Djiboutiban az Assal tó mély depressziójában igen jelentős, utóvulkáni tevékenységhez kapcsolódóan bazaltból törnek fel hévforrások, részben a tóban, részben pedig a keleti és a déli part mentén, illetve annak közelében. E források vízkémiailag sósak [13] és környezetükben édesvízi mészkövet raknak le. A tónál idősebb, ma már nem fejlődő édesvízi mészkő előfordulások is vannak, amelyek kúpok és hosszan követhető vonulatok formájában halmozódtak fel. Képződésük az egykori tófenéken feltörő hévforrásokkal áll kapcsolatban. Édesvízi mészkőképződés ismeretes még Garbesnél és az Abbe-tó keleti részén. Garbesnél nagy fumarola mezők is vannak és a hévforrásokból gipsz- és kénkiválás figyelhető meg. Az ugandai hévforrások nagy része a nagy afrikai árokrendszerhez és a vulkáni központok környezetére korlátozódik. A legnagyobb édesvízi mészkő előfordulások Ruwenzori keleti részén fakadó hévforrásoknál figyelhetők meg. a Burangai források három fő feltörési helyre terjednek ki. A Mumbuga, Nyansimba, Kagoro-i források mindegyike rak le édesvízi mészkövet. A legszebb, lejtői tetarátás előfordulás a Kagoro-i hévforrásoknál figyelhető meg. Itt említhető még meg, hogy a Katwe-tóban fakadó források édesvízi mészkő szigetet is létrehoztak [13]. Édesvízi mészkő képződött még a Muhakya és a Dwemkorebe hévforrásoknál is. Zaire legnagyobb édesvízi mészkövei is a nyugati árokrendszer nyugati oldalán települnek. Egyes helyeken olyan hatalmas előfordulások vannak, hogy a mészkövet cementgyári nyersanyagként termelik [1]. Ezeket az előfordulásokat a Kivu-tó vulkáni körzetéhez tartozó hévforrások hozták létre. E vízföldtani egység hévforrásai közül Katana, Luvungi és a Luira hévforrásoknál található édesvízi mészkő [1, 13]. Ezeken kívül még a Tanganyika-tó nyugati partjánál fakadó Niamalonga-i források raknak le édesvízi mészkövet. Természetesen az országban még más helyeken is ismeretes édesvízi mészkőképződés hévforrásokhoz kapcsolódva. Angolában a legismertebb előfordulás Benguela várostól délkeletre van. A Quime folyó közelében fakadó Ochilésa-i hévforrások raknak le lejtői tetarátás édesvízi mészkövet [14], A forrásokat genetikailag a Benguela környéki vulkánossággal hozzák összefüggésbe. Zambiában a hévforrások az ország délkeleti részén gyakoriak a Zambézi völgyrendszeréhez kapcsolódva. A források nagy része gránitból és a Karru formáció kőzeteiből törnek a felszínre. E források közül a Choma város közelében fakadó Coa hévforrások raknak le említésre méltó karbonátanyagot. Az irodalom [13] még több helyen említ ezen kívül karbonátlerakódásokat. Malawiban a Songwe folyónál Maronde helységnél fakadó hévforrások hoztak létre hatalmas édesvízi mészkő-előfordulást. E források is vízföldtanilag a nagy afrikai árokrendszer keleti ágához tartoznak. Zimbabwe északnyugati részén a Kariba-tó és a Zambézi folyó környezetében számos hévízforrás fakad. Ezek közül többnek a környezetében található édesvízi mészkő. A legjelentősebbek ezek közül a Zongolai hévforrások, amelyek a Zambézi folyótól kb. 2 mérföldre fakadnak a Karru formáció kőzeteinek a vízvezető repedéseiből. A forrásterületen belül 8 főforrás található és a nagyobb kovatartalom (60-80 mg/l) miatt kovás édesvízi mészkő válik ki [13]. Dél-Afrikai Köztársaság területéről is számos előfordulás ismeretes [7, 9, 10]. A hévforrások mellett karsztforrásokból és karsztos vízfolyásokban is képződött édesvízi mészkövet írtak le. A hévforrásos genetikájú édesvízi mészkövek közül a legismertebbek az Inungi források travertinói [7], A karsztforrásokból képződött édesvízi mészkövek közül részletesebben a Transvaal-i előfordulásokkal foglalkoztak [9], ahol paleozóos dolomitból fakadó források raknak le ún. „vízesés" tufát. A legszebb és a legnagyobb előfordulások az Olifants folyó felső szakaszának mellékvízfolyásait tápláló forrásokból képződtek. A vizsgálatok [9] szerint a karbonátanyag felhalmozódása már a felső-pliocénben megkezdődött (Boetsap sheel tufa) és az éghajlati adottságoktól függően megszakításokkal napjainkig tart. Malgas Köztársaság. Afrika délkeleti oldalán elterülő sziget is a vízföldtani adottságok alapján bővelkedik édesvízi mészkövekben. Az édesvízi mészkövet lerakó hévforrások az egykori bazaltvulkánossággal összefüggésben Antsirabe város környezetében találhatók [13]. Az itt átalakult kőzetből és bazalt repedésekből előtörő hévforrások esetenként hatalmas előfordulásokat hoztak létre. A karsztos kőzetekből előtörő források pedig a sziget déli részén, az Onilahy folyó felső szakaszán és annak mellékvízfolyásaiban raktak le édesvízi mészkövet szép vízeséseket létrehozva [2, 11], Összefoglalóan megállapítható, hogy Afrikában a forrásokból képződött édesvízi mészkövek általánosan elterjedtek. A legérdekesebb és a legnagyobb előfordulásokat rendszerint a vulkáni vagy utóvulkáni tevékenységgel kapcsolatos hévforrások hozták létre. IRODALOM [1] Bail A.-Buchstein M.: Les sources thermales et thermo-minerales de la Republique democratique de Congo. XXIII. International Geological Congress. Praga 1969. Mineral and Thermal Waters of the World. B. Oversea Countries vol. 19.1969. 87-104. [2] Battistini R.

: Le morphogenese des plateformes de corrosion littorale dans les gres calcaires et le probleme des vasques d'apres des observations faites a Madagascar. Revue de Geomorphologie Dynamique 30. 1981. 81-94. [3] ButzerK. W.-Hansen G. L.: Desert and river in Nubia; geomorphology and prehistoric environments at the Aswan reservoir. University of Wisconsin Press, 1968. 334-394. [4] Combe M.: Les sources thermo-minerales du Maroc. XXIII. International Geological Congress. Praga 1969. Mineral and Thermal Waters of the World. B. Oversea Countries, vol. 19. 1969.123-137. [5] DjellouliA.: Les eaux mine rales et thermales de Tunisie. XXIII. International Geological Congress. Praga 1969. Mineral and Thermal Water of the World. B. Oversea Countries vol. 19.1969.181-190. [6] GrunertJ.: Die Travertinterrasse des Oberen Yebbigue in zentralen TibestiGebirge. (Republique Tchad) in: Bakker Von Zinderen: Paleoecology of Africa. 1976. IX. 14-19. [7] Kent L.E.: The Thermal Waters in the Republic of South Africa. XXIII. International Geological Congress. Praga 1969. Mineral and Thermal Water of the World. B. Oversea Countries vol. 19. 143-164. [8] Lambert A.: Remarques sur les depots de travertins par les cours d'eau et sur leurs consecquences morphologiques. Bull. Soc. Geol. France 38. 5. 1965. 577-588. [9] Marker M. E.

: Tufa formation in the Transvaal, South Africa. Zeitschrift für Geomorphologie. 17. 1973. 4. 460-473. [10] Peabody F. £..' Travertines and cave deposits of the Kaap Escarpment of South Africa and the type locality of Australopithecus africanus Dart. Bull. Geol. Soc. Am. 65. 1954. 671-706. [11] Salamon J. N.: Les tufs de la vallée de Onilahy et les Sept Lacs (Sud-Quest de Madagascar) Carbonatées Externes. Tufs et Travertins, 1981. 64-72. [12] Scheuer Gy.: Adatok az algériai Hammam Meskautine-i hévforrások vízföldtani viszonyaihoz Hidrológiai Tájékoztató. 1989. ápr. 41-43. [13] Waring G. A.: Thermal Springs of the United States and Other Countries of the World. Geological Survey Professional Paper 492., 1965.139-163. [14] Weisrock A. et al.: Un exemple de sedimentation carbonatée holocene de type travertineux sur le piemont nord du Haut Atlas (Maroc): la coupe de Makhfamane I. Mediterranée, 57.1986. 1-2. 39-44. 42