Hidrológiai tájékoztató, 1994
2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Molnár Béla: Beszámoló a Kiskunsági Nemzeti Parkba szervezett tanulmányi kirándulásról
Az első megállóhely a Fülöpháza melletti Szappanosszék-tó volt. A tóban jelenleg, többek között az utolsó 10 éves száraz periódus miatt, nincsen víz. A tó morfológiai elhelyezkedése, vagyis a buckasorok közötti deflációs mélyedésben levő tómeder azonban jól tanulmányozható. A vízborítás hiánya a tavi lerakódás megfigyeléséhez még előnyös is volt, mert szabaddá tette azt. A korábbi vizsgálatokból ismert, hogy a tómedence felé szivárgó, nagy sótartalmú talajvíz sótartalma a nyári aszályok idején a tóban az evaporizáció hatására még tovább koncentrálódik, és eléri a 40-60 ezer mg/l mennyiséget. E víz magnéziumkalcium aránya l:12-nél nagyobb, sőt időnként az 1:60-as arányt is meghaladja. Ilyen feltételek mellett elsődlegesen nagy magnézium tartalmú kalcitiszap válik ki belőle, amely koradiagenetikus úton kristályszerkezetileg közepesen rendezett dolomitiszappá alakul át. Ha a talajvíz mélyebbre süllyed, akkor a dolomitiszap ezt követően kemény karbonátkőzetté cementálódik. A cementanyag a pórusvízből válik ki, amelynek összsóés magnéziumtartalma már jóval kisebb, így a karbonárcement kalcit, és nem dolomit összetételű. A kőzetben a kompakciós folyamatok a pórusképződés (gáz, növényi, zsugorodási) és pórusalak-változások tanulmányozhatók. Mindez azt is jelenti, hogy az általában megszokottól eltérően itt nemcsak a folyamat végeredményéből lehet a földtani folyamatra következtetni, hanem az a szemünk előtt játszódik le, tehát aktuálgeológiai tanulmányok végezhetők (Molnár B. 1980, 1989, 1991). A második megállóhely a fülöpházi homokbuckákon volt. Itt az uralkodó ÉNy-DK-i irányú széllel párhuzamosan kialakult buckasorokat figyelhettünk meg. Néhány parabolabucka még ma is mozog. Ezek felszínén hullámfodrokat, drifteket láttunk. A parabolabucka szélárnyékos oldalán a 25-30 fokos lejtőszög melletti homoklavinálódás egy időben csak egy-egy felületrészre terjed ki, és így a lavinálódás nyelvalakú, lecsúszott részeket alakít ki. A csúszási felületen a lavinálódás máskor más részt érint. Ez a folyamat a bucka belsejében lejtős réteglemezeket alakít ki, amelyek a bucka tetőpontjánál domborúak, a lejtő alján pedig homorúak. A szélirányba eső szelíd lejtőn a homokszemcsék vonszolásos és szaltációs mozgással haladnak előre, ha e folyamat során több szemcse marad vissza, mint amennyi szaltációval kilövellődik, akkor ezen az oldalon réteglemezes lerakódások keletkeznek. Ezek dőlésszöge a lavinálódó oldal 25-30 fokos szögével szemben azonban kicsi, maximálisan is csak 15 fokos. így minden buckában a szélnek kitett oldal rétegkötegei, és azon belül a lavinálódó oldal réteglemezei jelentkeznek, ezek adják a belső rétegződés alapelemeit. Fülöpházán a durvább szemcsék maximálisan 7-8 mm átmérőjűek. A folyóvízi lerakódásokkal szemben ezek mindig a hullámtaréjokon helyezkednek el. Az előrehaladó homok számos nyárfa- és borókabokrot betemet, amelyek bizonyos idő után fosszilisan újra a felszínre kerülnek. Sok helyen a buckák tetején a csapadékvíz oldó hatására oldatba kerülő, majd kicsapódó karbonát a homokot cementálja. Ez a homokkő jellegzetesen koradiagenetikusan cementált, amelynél mikroszkóp alatt jól látható, hogy a pórusok csak részben kitöltöttek, a szemcsék egymással éppencsak érintkeznek, tehát a homokkő nem „tömött". A harmadik megállóhely a Fülöpszállás melletti Kelemenszéktónál volt. Itt a KNP III. sz. területén három tó van, a Kisréti-, középen a Zabszék- és a kecskemét-dunaföldvári úttól délre a Kelemenszék-tó helyezkedik el. Az előzőekben bemutatott 120-130 tszf-i magasságú területekhez képest, amelyek még a Duna-Tisza közi Hátságon voltak, ezek a tavak már 93-94 tszf-i magasságban a Duna-völgyben vannak, amely a Duna szabályozása előtt évente elöntött felszín volt. Az árvizek után visszamaradó pangó vizek hozták létre az említett tavakat. A legvékonyabb 0,5 m-es vízzáró réteg a tavak tengelyében van. A Hátság felől ebbe az irányba szivárgó vizek a talajvizet itt nyomás alatt tartják, így a tavak fenekén még a legszárazabb időben is vannak a kapilláris vízemelés következtében nedvesebb foltok. E foltokon a tavakban gyakran zsombékos szigetek jelennek meg. A felszíni vízzáró réteg uralkodólag dolomitiszap, amely a tóvízből a már bemutatott módon csapódott ki. A tavak kialakításában a dunai víz is fontos szerepet játszott, amely az Alpokból, részben jégolvadékból származik. Ezért a víznek a stabil O 18 izotóptartalma kisebb, mint a talajvízé. Az itteni dolomitiszap O 18 tartalma is -3,0 -3,5-el kisebb, mint a hátsági tavi karbonátoké. A végeredmény tehát azonos, vagyis dolomit, a kiindulási helyzet azonban eltérő, és az 0 1 8-beli különbség ezt tükrözi. A tavak tengelyében a talajvíz összsótartalma 4000-5000 mg/l, innen mind kelet, mind nyugat felé 1000 mg/l alá csökken. A tengely mentén a Na 2* tartalom nagy, 1000-2000 mg/l közötti, a szélek felé pedig 100-300 mg/l-re csökken. A Ca 2* tartalom változás viszont éppen fordított tendenciát mutat, vagyis értéke a peremek felé növekszik. A központi részen nátrium-hidrogénkarbonátos jellegű talajvizek vannak. A relatíve magasan levő talajvíztükör miatt nagy a rétegek sótartalma, ezért a tavak környékét szoloncsák-szolonyec típusú szikes talajok borítják. A negyedik megállóhely Császártöltésen volt, ahol a Vörösmocsár tőzeges kifejlődését és a Duna-Tisza közi Hátság mintegy 15 m-es meredek falban végződő peremét néztük meg. A Vörös-mocsár tőzege a peremhez közel 6-5 m-rel a legvastagabb. Ennek szerves és ásványos anyagösszetétele változó. Több esetben vivianit ásványt tartalmaz. A hátsági peremet feltáró szelvényben 7-14 m között aprószemcséjű homok van, amely kevés vízi és száraztérszíni Mollusca-t tartalmaz. 2,25-7,00 m között homokkal kettéosztott lösz települ, amely csigákban igen gazdag. A fajok uralkodólag száraztérszíniek és jelzik a megváltozott - hidegebbre és szárazabbra fordult - éghajlatot. 0,00-2,25 m között ismét homok települ, amelyben elsősorban szintén száraztérszíni, de már melegebb éghajlatra utaló csigafauna van. Az ötödik, és egyben utolsó megállóhely Hajóson, a hajósi pincéknél volt. A tájvédelmi körzet pincesorát a Duna-Tisza közi Hátság peremén és itt a felszínen levő löszrétegbe vágták be. A pincék korábban szabad boltozatúak voltak, az utóbbi időben azonban legtöbbjüket téglával bélelték ki. Fontos itt a vízellátás és a szennyvízelvezetés megfelelő megoldása. Az utóbbi helytelen kialakítása ugyanis a pincék állagát is veszélyeztetné. A csoport abban állapodott meg, hogy a következő évi tanulmányutat Tőserdőre és az Ó-pusztaszeri Nemzeti Emlékparkba szervezzük. Dr. Molnár Béla IRODALOM Molnár B. 1980: Hiperszalin tavi dolomitképződés a Duna-Tisza közén. Földt. Közi. 110.1. 45-64. Molnár B. 1989: Miocene to Modern Depositiona! Environments in the Great Hungarian Plain. International Association of Sedimentologists, Hungarian Geological Society, Tenth Regional Meeting Budapest 24—26 April 1989, Excursion Guidebook, 62-124. Molnár B. 1991: Modern Lacustrine Calcite, Dolomite and Magnesite Formation in Hungary. Publication of the Department of Quaternary Geology University of Turku, 70. Turun Yliopisto, 1-22. Molnár B.-Botz, R. 1994: Geochemical and Stable Isotope Examination of Carbonate Precipitates in Natron Lakes of the Danube-Tisza Interfluve, Hungary, (in Press Acta Geol. Hung.) 72
