Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Szlabóczky Pál: Beszámoló "A beszivárgás hatásai a talajvízszint feletti zónában" című ankétról

műszaki és technológiai összefüggései - a korszerű öntözéssel összefüggő szakanyagokból állították össze. Az előadók és gyakorlatvezetők Izrael mezőgazdasági kutatói, szaktanácsadói, gyártó- és üzemeltető intézményeinek legnevesebb személyiségei. A tananyag feldolgozása 40%-ban előadás, 30%-ban laboratóriumi, szántóföldi gyakorlat és 20%-ban üzemlátogatás formájában történt. A fennmaradó 10%-ban a hallgatók szeminárium formájában ismertették országuk egy-egy szakmai problémáját, ami szintén jó lehetőség volt az elméleti és gyakorlati ismeretek átadására. A laboratóriumi, szántóföldi gyakorlatok során lehetőség nyílt korszerű vizsgálati módszerek és berendezések tanulmányozására is. Dr. Reuven Steinhardt, a tanfolyam tudományos igazgatója, a továbbképzés célját abban jelölte meg, hogy segítsen feloldani a mezőgazdaság számára korlátozott vízkészletek, és a növekvő öntözési igény, valamint a talajok sóterhelése és a romló minőségű öntözővizek alkalmazása közötti ellentmondást. Ezeket a problémákat Izraelben a vízfelhasználás hatékonyságának növelésével oldják meg, és ennek eredményességét szigorú intézkedések rendszerével támogatják. A víz, mint tulajdon, Izraelben meghatározó szerepet tölt be az ország, a mezőgazdaság életében. Ahol rendelkezésre áll, virágzó földek láthatók. Szállítása és elosztása szinte teljes mértékben zárt rendszerben történik, nagy részét a Galileai-tóból nyerik. Komoly nehézséget jelent, hogy a tó 210 méterrel a tenger szintje alatt fekszik. A víz továbbítására hatalmas szivattyúkat alkalmaznak, ezek emelőmagassága meghaladja a 220 métert, egyenkénti kapacitásuk 6,75 m

3/s. Nagy számban alkalmaznak csőkutakat is víznyerésre. A víz szállítása során nem tesznek különbséget a felhasználási célok között. Az elosztási rendszer kialakítása meghatározza az öntözésben alkalmazott technikát is. Nyomásfokozásra nincs szükség, ami kedvez az alacsony intenzitású csepegtető- és miniszórófejes módszerek alkalmazásának. Az utóbbi években a lakossági és ipari felhasználás növekedésével a mezőgazdaság részére egyre kevesebb édesvíz jut. Növekszik a sós talajvíz felhasználása, amelyet a talaj tulajdonságai, a talajvíz helyzete itt lehetővé tesznek. A tisztított szennyvizet is hasznosítják, főleg gyapotföldek és erdők öntözésére, elsősorban az ország déli részén. A tisztított víz tárolására természetes föld alatti tárolókat is használnak, ezt télen feltöltik, a nyári öntözési csúcsban pedig innen is szivattyúzzák a vizet. Ugyanakkor folyamatosan törekednek az egységnyi termék előállításához szükséges vízmennyiség csökkentésére is. Az ötvenes évektől napjainkig az 1 ha-ra kijuttatott víz mennyisége közel a felére csökkent. Ezt a növények igényeinek, az éghajlat hatásainak jobb ismeretével, valamint az öntözési technológia állandó fejlesztésével kívánják tovább javítani. Gyakorlatilag nem használnak felületi öntözést, mivel ennek nagy a vízigénye. Az izraeli mezőgazdaságra jellemző a nagy víz- és munkabérköltség is, amelyek a fejlesztéseket a pontos adagolás, az automatikus elosztás és ellenőrzés irányába vezetik. Ezeket a célokat a csepegtető öntözés további fejlesztésével kívánják elérni. A víz felhasználása keretmennyiségek alapján történik, és ettől függ a fizetendő díj is, a túllépés magasabb egységárral jár. A legalacsonyabb díj 30 Ft/m

3 körül mozog, de ez területenként változik a termelési költségek arányában. A tanfolyamon kapott ismeretek, információk megerősítik azt az álláspontot, amely szerint a magyar mezőgazdaság termésbiztonságához, valamint a minőségi zöldség-, gyümölcs- és virágtermeléshez is öntözés alkalmazása és fejlesztése nélkülözhetetlen feltétel. Tóth Árpád-dr. Lelkes János Debreceni Agrártudományi Egyetem Kutatóintézet, Karcag Öntözési Kutató Intézet, Szarvas Beszámoló ,A beszivárgás hatásai a talajvízszint feletti zónában" című ankétról \ Az MHT Hidrogeológiai Szakosztálya 1994. február 15-én a Magyar Agrártudományi Egyesület Környezetvédelmi Központi Szakosztályával és a Talajtani Társasággal közösen rendezett ankétját Pataki Nándor nyitotta meg emlékeztetve arra, hogy a Szakosztály életében fontos szerepe van a társszakmákkal való együttműködésnek. Csaba Levente-Szlabóczky Pál (MÉLYÉPTERV): „Gyakorlati mérnöki igények a beszivárgási folyamatok alaposabb megismerésére" című bevezető előadása a természeti környezetben történő szennyvíz származékok, hulladékvíz elhelyezések néhány megvalósult mérnöki megoldását és méretezési elvét mutatta be, különös tekintettel a talajvízszint feletti zóna beszivárgás-hidraulikai kérdéseire, ennek nyomán a szivárgási tényező (k, m/d) tér és időbeli változékonyságára, felvillantva a különféle szivárgási tényező értelmezéseket, úgy mint a közismert „hidraulikait", a szennyezett vizeknél jelentős „fizikokémiait", vagy a szennyvízöntözésnéljelentős „hőtanit". Az utóbbi például dr. JuhászJózsef professzor nyomán, dimenzionált változatban a következő: -1 r J " 1 -1 L d m

2.°C. 1 ß-irv «1 írn^] M J 1 kg cj ahol: a: hőátadási együttható; ß: szűkítési tényező; i: hidraulikus gradiens; n: hézagtényező; p: térfogatsűrűség; és C

v: fajhő. A nem megfelelő szivárgás-hidraulikai értelmezés nagyságrendi tévedéseket okoz! Simonffy Zoltán-Fehér János (VITUKI rt.): „Bemosódási folyamatok jellemzőinek változása a csapadékmennyiség és a talajszelvény függvényében" című előadása elöljáróban áttekintette hazánk föld alatti vizeinek regionális minőségi problémáit, majd a Äi'c/iarrfs-egyenletböl kiindulva bemutatta a telítetlen zónában történő oldat-mozgás vizsgálatára alkalmazott transzport modelleket, illetve a klasszikus konvektív diszperziós egyenlet alkalmazását: 65