Hidrológiai tájékoztató, 1994
2. szám, október - AZ ÁLLAMI VÍZÜGYI-MŰSZAKI TERVEZÉS - Környei László: Visszaemlékezés a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV) és elődeinek történetére 1951-1988
2. kép. Az Észak-budapesti csigaszivattyúház távlati képe vízkezelési és szennyvíztisztítási feladatokkal, előkísérletekkel, részben kutatási munkákkal, próbaüzemeltetéssel egyaránt foglalkozott. E laboratórium végezte a 4. iroda megfelelő munkáit is. Ez időszakra esett a nagy regionális vízművek tervezése, fejlesztése és megvalósítása a Borsodi Regionális Vízmű és Miskolc Mátravidéki Regionális Vízmű, Budapest környéki Regionális Vízművek, Velence-tavi Regionális Vízmű, Székesfehérvár, Balatoni Regionális Vízművek, Tata, Tatabányai Regionális Vízmű, Sopron környéki Regionális Vízmű, Nyíregyházi Regionális Vízmű. Szennyvíztisztításnál ekkor alakultak ki a regionális szennyvíztisztító művek, így a Budapest környéki, Velencei-tavi, Balaton környéki szennyvíztisztító rendszerek. A városi és községi mintegy 60-70 szennyvíztisztító telep közül kiemelkedő volt a Budapest Észak Szennyvíztelep tervezése, melyben az iroda főtervező volt, az alapterveket szovjet tervezők készítették, az adaptálásban részt vett a MÉLYÉPTERV, KEVITERV és a FŐMTERV is. Ez időszakban volt a főhatósági megbízás alapján a vízi közműtervezésben tipizált, illetve típustervek kialakítása is. Itt egyrészről vízkezelési, illetve szennyvíz-kezelési, iszaptisztítási telepnagyságrend szerinti tipizált berendezéseket kellett kialakítani, ezek után pedig egyedi részletterveket kellett készíteni. A részlettervezés kiterjedt technológiai tervezésre, gépészeti tervekre, műtárgytervekre. Ez időszakban az országos szabványtervezés rendszere megváltozott, és a vízügy területén a szabványok kialakítása, egyeztetése, elfogadtatása a VIZITERV-hez került. Természetesen a szabványok szakmai elkészítésénél a külső szakértőkön kívül mindig részt vettek a tervezési irodák dolgozói is. VIZITERV, 1985-1988 1985 februárjában, új beosztást kapva, a vállalat közmű főmérnöke lettem. A beosztás azt jelentette, hogy a 3. és 4. iroda, valamint az 1. iroda közmű tervezéssel foglalkozó részlegeit és az OVH Vízügyi Szabványosítási és Egységesítési Központ feladatait szakmailag felügyeljem. A vezérigazgató-helyettes távolléte esetén a vállalat főmérnöki feladatait ellássam. Ebben az időszakban nagymértékben emelkedett a vállalat Dunával kapcsolatos tervezési munkája, így a közmű tervezési feladatok aránya 1986-ban 36%, 3. kép. A siófoki szennyvíztisztító telep rothasztói 1987-ben 37%, 1988-ban 41% volt. A közmű tervezés területén az országos beruházások csökkenése miatt egyébként is erős konkurencia jelentkezett, részben az ipari tervezésekkel foglalkozó budapesti tervezőirodáknál, részben a vidéki tervezőirodáknál, valamint a víz- és csatornaműveket üzemeltető vállalatoknál. Ekkor jelentkezett nagymértékben hazánkban is a tervezés megszerzésénél a versenyeztetés megvalósítása is. Sokszor a tervezői díjak nagyságrendje volt a mérték a feladatok elnyerésénél. 1985-ben két kiváló kollégát vesztett el vállalatunk: Valló Sándor és dr. Krempels Tibor személyében, akikkel 1978_-ban a regionális vízművek tervezése és megvalósítása területén Állami Díjban részesültünk. 1985-ben a 3. irodát dr. Juhász Endrének adtam át, őt rövid időn belül a minisztériumba helyezték főosztály-vezetőnek, ezért az iroda vezetését Szlávik Sándor vette át. A 4. irodánál a haláleset miatt Bulkai Pál lett az irodavezető, a Szabványosítási Központot dr. Varga György vezette. Ez időszakban elemzések, előkészítő anyagok készültek a vállalat stratégiai tervezéséhez, azzal, hogy a megyei beruházó vállalatokat, vízügyi igazgatóságokat; vízügyi beruházókat és társtervezőket látogatva, adatokat szerezve, kellően lehessen megbecsülni a vállalat helyzetét. Az elemzések mutatták, hogy feltétlenül csökkenteni kell a létszámot, rugalmasabbá kell tenni a tervezési és vállalási tevékenységet. 1988. március 15-ével nyugdíjba kerültem. Összefoglalás A vízgazdálkodás fejlődése különböző területeken nagymértékű volt az 50-es évektől. Ha a vizes mérnökképzést nézzük, akkor a II. világháború előtt, amikor általános mérnököket képeztek, ezek évi száma 30-40 volt, amelyből 10-15 lett vizes. Az 50-es évektől 300 fős nagyságrendben kerültek ki a mérnökök, amelyből kereken 100 vizes mérnök lett. A diplomásokból ekkor 60-70% került állami tervező irodákhoz. A tervezőnek mindig figyelembe kellett venni a hatósági követelményeket, a beruházó kívánalmait, az építő- és szerelőipari vállalatok lehetőségeit, az import lehetőségeket, és nem utolsósorban az üzemeltető kívánságait. Minden tervezési munka kollektív tevékenység, többfajta szakember együttdolgozását teszi szükségessé. Természetesen a bonyolult vízkezelési és vízellátási feladatok még több szakértőt kívánnak. így együtt kell dolgozni víztechnológusnak, biológusnak, vegyésznek, gépésznek, villamos szakembereknek, statikus mérnöknek, építésznek, vízellátónak, csatornázónak, útépítőnek, településrendezőnek, talajmechanikusnak, geodétának, geológusnak, egészségügyi és higiénikus szakembernek stb. A tervezésben a főtervezőn kívül különböző felelős tervezőknek, a szerkesztőtől a rajzolóig, a gépírótól a fénymásolóig. 58 \
