Hidrológiai tájékoztató, 1994

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Bartha Péter: Öntözési tapasztalatok Olaszország Verona tartományában

Öntözési tapasztalatok Olaszország Verona tartományában* DR. BARTHA PÉTER Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság 1993. augusztus 15-18 között az utazással együtt négy napot töltöttünk Észak-Olaszországban. Az augusztus 16-án szervezett első napi program keretében az AGRO ADIGE VERONESE társulat létesítményeivel, illetve munkáival ismerkedtünk meg. A társulat a Veronától délkeletre húzódó, az Adige folyó völgyében mintegy 600 km

2-en gazdálkodó földtulajdonosok szövetsége. A társulat 30 fős elnöksége az érintett terület legmódosabb gazdáiból tevődik össze. A társulat élén álló igazgató mellett az elnökség sorából választott hat fős vezetőség végzi az operatív irányítást. Az évente egy-két alkalommal ülésező elnökség a hosszabb távú gazdálkodás, a fejlesztés és az üzemelés feltételeinek alapvető kérdéseit tárgyalja meg, és ezekről dönt. A társulat működési területén a megművelhető terület öntözését maradéktalanul megoldották. Ez nem csoda, mivel az 1800-as évek elején szerveződött társulat alapító okiratában amelyet Bonaparte Napoleon írt alá -, a vízgazdálkodási célokat és feladatokat már egyértelműen meghatározták. Az Adige folyó a domborzati adottságok kedvező volta miatt, szinte az egész területen gravitációs öntözést tesz lehetővé. Az 500-700 mm-nyi éves csapadék, amelynek nagyobb része a tenyészidőszakon kívül hullik le, szükségessé teszi a tenyészidőszakban előálló csapadékhiány pótlását. Az Adige az Alpok kedvezőbb (évi 1000-1200 mm-es) és időben is jobb eloszlású csapadéka miatt az egész szezonban lehetőséget nyújt az öntözésre (vízhozama 400-2000 m'/s). Az 1800-as évek elején megkezdett vízügyi munkák legfőbb jellemzői az alábbiak: - az Adige különböző tengerszint feletti magasságú pontjain, régebben kézi vezélésű, ma többnyire elektromechanikus vezérlésű zsilipeken keresztül veszik ki a vizet, - az öntözendő területek egyenletes vízellátására méretezett, az öntözendő terület legmagasabb részein vezetett főcsatorna-hálózatot építettek, - a különböző energiaszinteket képviselő elosztóhálózat párhuzamos csatornáit, részben a túlfolyó vizek, részben a direkt átvezetések érdekében burkolt csatornákkal kötötték össze, - a megfelelő energiaszint, az 1-3 m/s-os vízsebesség, valamint ez előzetesen meghatározott részletes üzemrend lehetőséget ad arra, hogy az áprilisban kezdődő és októberben befejeződő öntözési szezonban mindenki kellő időben és mennyiségben kapja meg a nélkülözhetetlen öntözővizet. Az öntözés ezen a területen létkérdés. A vékony termőréteg, a talajok ebből eredő csekély hasznosítható vízkapacitása, évi 4— 5-szöri, esetenként 30-60 mm-es egyszeri öntözést tesznek szükségessé. Az intenzív gyümölcsös (főleg őszibarack), szőlő, rizs és rét-legelő művelési ágakat úgy alakították ki, hogy az optimális öntözési időszakok időbeni egymásutánisága az egész öntözési szezon alatt nagyjából egyenletes vízfelhasználást eredményez. Az egész rendszer és a társult gazdaságok működésének alapját, a vízellátó rendszerek kiépítésén túl, a kialakult birtokhatárok, a rendezett tulajdonviszonyok, a farmerek érdekegyeztetése, a vízhasználattal kapcsolatos szigorú szabályok egysége, valamint a jó minőségű termékek biztos hazai felvevő piaca teremti meg. Érdekességként mondhatom el, hogy ma is napra készen vezetik azt az 1800-as évek elején felfektetett tulajdonjogi és térképi nyilvántartást, amelynek természetesen, ma már számítógépes, digitalizált térképes változata is megvan. • Elhangzott az MHT1994. február 24-i előadóülésén. A vízkivételek döntő részben gravitációsak. A múlt században épített fogaslétrás zárószerkezettel ellátott zsilipektől, az alvíz-, és felvízszintet folyamatosan érzékelő és kijelző, elektromechanikus, automatikus vezérlésű zárótáblákig, széles a paletta. A csatornák általában burkolt szelvényűek. Több helyen megtalálhatók azok a múlt században épített boltíves hidak és vízkivételi műtárgyak, amelyeket rendszeresen karbantartanak, óvják őket. A tábla széléig csővezetékben, héjcsatornában, vagy földmedrű csatornában vezetett víz konkrét kivételét a gazdálkodó maga végzi. Egyszerű (a víz lefolyási irányát szabályozó) acéltáblák áthelyezésével oldják meg a felületi öntözést. A rendszerbe való betáplálás a tervezett elvételezés szerint történik. Minden vízhasználó tudja, mikor mennyi vizet vehet ki. Az üzemelési rend betartása nagyon szigorú. A többletvételezést, amely egy másik igénybevevőnél hiányként jelentkezik, keményen szankcionálják. Éz a többszörös vízhasználati díj fizetéstől az öntözésből való kizárásig mindent magában foglalhat. A terven felüli vízigénylésnél extraprofitot tartalmazó díjat kell fizetni. A csapadékos időjárás következtében fel nem használt víz egy vízvezető rendszeren jut eggyel alacsonyabb energiaszintű gyűjtő és egyben öntöző csatornába. Az üzemelés, a karbantartás, de részben a fejlesztés alapjait is - gravitációs rendszerekben - a 18 000 Ft/ha-os éves díj teremti meg. A szivattyútelepi szolgáltatásnál a tényleges üzemelési költséget, valamint a javítás és az amortizáció költségeit is meg kell téríteni. A szivattyútelepekkel üzemelő terület részaránya 10- 20%. Az emelési magasság néhány m-től 100-200 m-ig terjed. Augusztus 17-én az ADIGE GARDA VERONESE társulat területén néztünk szét. Az 500 km

2-es működési területű társulat részben az Adige folyó, részben a Garda-tó vízkészletét használja öntözésre. E nap legnagyobb élményét a Garda-tó megtekintése jelentette számunkra. Az 50 km hosszú, átlagosan 4 km szélességű a tó a gleccserek által kialakított völgyben, a 2000-2500 m-es hegyek lábánál helyezkedik el. A kristálytiszta víz, a panoráma, valamint a parton elhelyezkedő kis települések sora, csodálatos látvány. Az Alpokból érkező bőséges vízutánpótlás, valamint a szabályozott vízelvezetés minimális vízszintingadozás mellett biztosítja a szomszédos területek öntözővíz-ellátását is. A látottakat összegezve a legfontosabb tapasztalatokat az alábbiakban foglalhatom össze: - a tulajdonjog rendezettsége, a tulajdonosok konszenzuson alapuló döntése elengedhetetlen a hatékony öntözésüzemelési rend kialakításához, - a több évszázados létesítmények és a mai technikai színvonal nyújtotta lehetőségek harmonikus egysége gondos szakmai munkával megteremthető, - a termelés-feldolgozás-értékesítés egységes és magas színvonalú megoldása ad módot arra, hogy megfelelő díjrendszer legyen érvényesíthető, - az üzemelési rend, a díjfizetési morál és a szolgáltatás biztonsága, az előzetes egyeztetést követően, szigorú szabályozást is feltételez, - alföldi termőhelyi adottságokkal rendelkező területen, ilyen magas színvonalú gazdálkodás esetén, a termelési feltételek egyik legdöntőbb tényezője a víz, - az öntözési idényben a napi 24 órás üzemrend szolgálja legjobban a vízkészletek jó kihasználását, - az extra szolgáltatásokat extraprofittal növelt áron kell megfizetni, 41