Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Góg Imre: Fél évszázados a Békésszentandrási Vízlépcső

[5] Lengyel D.: Fürdői zsebkönyv. Pest, 1853. [6] Linzbauer X. F.: Die warmen Heilquellen der Hauptstadt Ofen im Königreichen Ungarn. Pesth, 1837. [7] Oláh M.: Hungária (Németh Béla fordítása). Bp. 1985. [8] Palotai R.: Budapest székesfőváros új fürdővállalatai. Bp. 1901. [9] Palugyay I.: Buda-Pest szabad királyi városok leírása. Pest, 1852. [10] Szt. Lukács-fürdő, gyógyfürdő. A Részvénytársaság kiadása, Bp. 1905. [11] Vitéz A. (szerk.): Budapest gyógyfürdői és fürdői. Panoráma, Bp. 1980. [12] Wernher Gy.: De admirandis Hungáriáé aquis (Erdősi Laura fordítása). Com. Hist. Artis Med., 29. 1963. 103-146. Fél évszázados a Békésszentandrási Vízlépcső A Körösök vidékén - a Fehér Körösön Gyulánál - 1896-ban építették az első vízlépcsőt (tűsgátat). A tiszai torkolattól 5,3 kmre a Hármas-Körösön, 1905-1906 évek között épült a bökényi duzzasztómű, mely ugyancsak tűsgát. Ezzel a - duzzasztóműből és hajózsilipből álló - vízlépcsővel a folyó alsó szakasza, 36 km hosszban vált hajózhatóvá. 1908-ban a folyók szabályozási munkáinak sorrendjét állították össze, egy hosszabb időre - huszonöt évre - szóló programban (XLIX. Vízberuházási tc.). Ebben a programban még'két vízlépcső megépítése volt tervezve a Körösökön. Az első világháború, és ennek hazánkra oly szomorú következményei, a pénzügyi viszonyok miatt nem került sor ennek a programnak a végrehajtására. Az 1920-as években a vízimérnökök sorában egy kiváló és jövőbe tekintő, közgazdasági látókörű egyéniség emelkedett ki: Sajó Elemér, aki 1928-ban került a Földművelődésügyi Minisztériumba. 1930-ban vette át a Vízügyi Főosztály irányítását. Még ez év tavaszán adta közre, a magyar vízügyi politika alapelveit és irányvonalait megfogalmazó „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználására" c. munkáját, amelyben felhívta a figyelmet a vízhasznosításra. Sajó Elemér kitartó és meg nem alkuvó - nagy politikai érzékről és történelmi látókörről tanúskodó-erőfeszítései, minden ellenállást legyőzve, meghozták az eredményt, a Tisza-völgy öntözésének előkészítése napirendre került. E terv megvalósításának élére állt Kállay Miklós, akkori földművelődésügyi miniszter is. Gyulán 1933. június 22-én megalakult a Körösvölgyi Vízhasznosító Társaság, ahol élénken szorgalmazták a békésszentandrási duzzasztó építésének mielőbbi megkezdését. Sajó Elemér döntő pillanatbeli kidőlése - 1934. szeptember 21-i halála - után, hárman is akadtak akik vállalták munkásságának folytatását: a vízügyi politikus Trümmer Árpád, az elméleti hidrológus Németh Endre és a műtárgy építő Lampl Hugó. Ez a három személy alkotta, az akkori nevezetes „Hármas Öntözési Bizottságot". A békésszentandrási duzzasztó építésének általános terve 1936 márciusában készült el. Terveit a M. Kir. Öntözésügyi Hivatal, Kállay Miklós elnöksége alatt, Lampl Hugó mérnök műszaki vezetése mellett, Freitag Ferenc, a Hivatal tervező osztályának vezető mérnöke készítette. A tervezésben közreműködött: Benedek Pál, Hock Károly, Riszdorfer József, Mátrai István, Klier Alajos és Nyuli József mérnök. A statikus tervező Mosonyi Emil volt. 1936. október 1-én ünnepélyes keretek között indultak meg az építési munkák. Az első ásónyom földet Darányi Kálmán, az akkori földművelődésügyi miniszter emelte ki. Nagyobbszabású építési munkák a duzzasztóépítésnél a következő évben indultak be, az 1937. XX. tc. (öntözési törvény) életbelépése utáni költségvetési évben, amikor a költségfedezetet rendelkezésre bocsájtotta az építtető: Országos Öntözésügyi Hivatal. (A tiszántúli vízgazdálkodási létesítmények céljaira ez a törvény 14 éven keresztül évi 5 millió pengőt biztosított.) Az építő munkákat Paunz Rezső irányította. A munkálatok vezetésében közreműködött Vazsonyi Adám, Kozma Zoltán, Reisenleitner Pál, Markó Jenő, Zánk Kálmán, Kemény László, Bogyó József és Murai Gyula mérnök. A főpallér munkakörét Molnár József töltötte be. Lampl Hugó nem csupán az Öntözésügyi Hivatalt vezette műszakilag. Az ő közvetlen irányításával és aktív közreműködésével a műtárgyépítési feladatok leghivatottabb szakértője volt. Rendszeresen felügyelte a duzzasztóépítési munkálatokat. A duzzasztómű helye, a Hármas-Körösön az 1834—1845 évek között készült, Kákafoki-átvágás alsó torkolatánál, Békésszentandráson van. A kétnyílású békésszentandrási duzzasztómű három pillére vasbetonból épült. Mindkét nyílása 22 m széles. A német MANrendszerű kettős, kampos-táblájú mederelzásó szerkezetet és a meghajtó gépeket a Ganz és Társa Vili.-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. szállította és szerelte. A Békésszentandrási Duzzasztómű 19