Hidrológiai tájékoztató, 1993
2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vermes László-dr. Pálfai Imre-dr. Hegedűs Lajos: "A mezőgazdaság és a vízgazdálkodás kapcsolata az Alföldön" című konferencia ajánlásai
hogy melyik kapta a nevet a hódító Szulejmán szultánról, és melyik az alapító^// bégről, ma már nem állapítható meg .Ali bég Budán halt meg 1581-ben. Holttestét Gyulára hozták és dzsámija mellé egy szép türbében temették el. A hosszú török hódoltság alatt, teljesen megváltozott Gyula régi városképe. A kupolás török fürdő, a mecsetek és a minaretek, Ali bég szép ólomtetejű türbéje (mauzóleuma) a török gyermekek három iskolája, a félholdak látványa, keleties formát kölcsönöztek a városnak. A törökök - amíg 129 évig Gyula város urai voltak - a keleti Ízléssel berendezett fürdőre sok gondot fordítottak. A díszes fürdő fénykorát élte ekkor. Az utolsó török basával, Mohmuddal végképp lezárult a török hódoltság Gyulán. Az 1695. január 18-i elvonulásukat átvészelte a fürdő. A török világ után, az újonnan Gyulára költöző református vallású magyaroknak, nem tudtak templomot adni. Ezért 1718-ban vallási célokra ők kapták meg a háromkupolás fürdőépületet, melyet 1795-ben adtak vissza, amikor felépült templomuk. Ezután magtár lett az egykori fürdőből, majd 1817-től az épület egy része iskolacélokat szolgált. (Nem ez volt az első iskola Gyulán. 1508-ban már jó hírű iskola volt a városban.) 1832-ben az uraság az épületnek még magtárnak használt részét is átadta a belvárosi iskola részére. A törökök kivonulása után az épület többé fürdési célokat nem szolgált. Ma az Egyházi Általános Iskola van a helyén. IRODALOM [1] Gil Mózes: Az Alföld gyógyfürdői és fürdői. Budapest, 1981. [2] Implom József: Törökvilág Gyulán. Gyula, 1924. [3] Scherer Ferenc: Gyula város története I. kötet Gyula, 1938. [4] Székely Lajos: A nagyiskola épület múltjáról. Gyula, 1895. „A mezőgazdaság és a vízgazdálkodás kapcsolata az Alföldön' című konferencia ajánlásai 1993. március 17-én a Magyar Hidrológiai Társaság Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya és Szolnoki Területi Szervezete, a Magyar Agrártudományi Egyesület Növénytermesztési Társaságának Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálya és Szolnoki Területi Szervezete, az Alföld Projekt Programirodája, az Alföld Program Mezőgazdaságfejlesztési Projektje, a Földművelésügyi Minisztérium, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, valamint a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság „A mezőgazdaság és a vízgazdálkodás kapcsolata az Alföldön" címmel konferenciát rendeztek Szolnokon, melyen 8 előadás és 17 hozzászólás hangzott el, mintegy 160 szakember részvételével. A konferencia szervezőinek az volt a szándéka, hogy az Alföld átalakulóban levő mezőgazdaságának a vízgazdálkodással összefüggő kérdései tudományos igénnyel kerüljenek bemutatásra, ugyanakkor megtörténjen a konkrét problémák és azok megoldási lehetőségeinek feltárása és megtárgyalása. A konferencia egyhangúlag az alábbi állásfoglalást fogadta el: 1. Általános és minden szakterület részéről elhangzott szempont, hogy az Alföld mint terület - bármennyire elkülönül is az ország területén belül - nem egységes, részekre bontható, az érintett szakterület mindegyike szempontjából eltérő, de többnyire összeegyeztethető követelmények, illetve igények szerint. Ezt a részekre, tájakra, tájkörzetekre bontást, illetve elhatárolást a szakterületeknek egyeztetett módon kell elvégezniük, s az így kialakított egységekre tekintettel kell lenni az egész Alföld Program kidolgozása és végrehajtása során. Az említett részegységekre bontást megkönnyítheti a területek ökológiai prioritásoknak megfelelő rendszere, amely az agroökológiai mérések alapján többé-kevésbé egységes, azonos értékszámokkal jellemezhető területfoltokat határoz meg. Az erre szolgáló 900 ha-os megbontású térképek, mint kiindulási alapok rendelkezésre állnak. 2. Az egész Alföld területére és az előzőekben említett tájkörzetekre ki kell dolgozni a követendő legjobb növénytermesztési technológiákat, beleértve a kombinált haltenyésztési, növénytermesztési technológiákat is. Ezek elterjesztésében és gyakorlati bevezetésében nagy szerep hárul a mezőgazdasági szaktanácsadásra, valamint a tudományos egyesületekre. Munkájukkal sokat segíthetnek az egyes szakterületek megállapításainak és követelményeinek szintetizálásában is. 3. Általános és kiemelt szempont minden szakmai igény meghatározásánál a környezet és természetvédelem érvényesítése. Ehhez komplex fejlesztési szemlélet szükséges és az általános, az egész térségre érvényes megállapítások helyett, az egyes körzetekre vonatkozó speciális követelményeket és iránymutatásokat kell megfogalmazni. Nagy szerepe lehet a természetvédelmi és a termesztési igények összhangba hozásának, a környezetileg érzékeny területek kijavításának és ezeken a környezetbarát termesztési arányok és módszerek bevezetésének. 4. A konferencia alapján az egyes részletkérdések tekintetében az alábbi ajánlások fogalmazhatók meg: 4.1. A vízháztartási vizsgálatokat nem globálisan, hanem az ökológiai alapon kialakított körzetekre kell elvégezni. 4.2. Az egész térségre regionálisan átgondolt felszíni vízkészletgazdálkodást kell megvalósítani. 4.3. A felszínalatti vízkészletek további kutatása szükséges, beleértve az altalajvíz-szabályozás megoldását is. 4.4. Tervet kell készíteni a vízvisszatartás, illetve víztározás alkalmazására a térségben. 4.5. Az öntözésben víztakarékos módszereket kell alkalmazni, az öntözések végrehajtását gondos tervezéssel és a növényi vízigényekhez alkalmazkodva kell végezni. 4.6. A műtrágyázásban a növények igényei szerint történő adagolást kell megvalósítani. 4.7. A művelési ágak változtatása során a gabona rovására a rét, legelő és az erdő arányának növelése indokolt. 4.8. Nagy figyelmet kell fordítani a belvízveszélyes, mélyfekvésű területek erdősítéssel, fásítással történő hasznosítására. 4.9. A termelőhelyek optimális hasznosítása érdekében propagálni kell az ezt szolgáló legjobb termesztési módszereket, beleértve az aszálytűrést elősegítő technológiákat is. 4.10. Nagy gondot kell fordítani az új fajták kialakítására, fenntartására és alkalmazására. 4.11. Át kell gondolni és új alapokra kell helyezni a melioráció és az öntözésfejlesztés alapelveit. 4.12. Az állami támogatás fenntartása szükséges a korszerű technológiák elterjesztése és a legfontosabb működési prioritások esetében, kiemelten az 1993. évi öntözések támogatásának mielőbbi megoldására. 4.13. Intenzíven vizsgálandó az éghajlati erőforrások és azok megváltozásának lehetősége, a különböző természeti tájak és eltérő hasznosítású területek vízforgalmára, valamint a vízháztartás éghajlat függésének számszerű jellemzésére tekintettel. 4.14. Tisztázni kell a meglevő műszaki berendezések, műtárgyak, meliorációs rendszerek tulajdoni, bérleti, szolgalmi jogi kérdéseit a privatizációval kapcsolatban. 4.15. Figyelemmel kell lenni a települési (belterületi) 28
