Hidrológiai tájékoztató, 1993

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Németh Kálmán: 100 éves Sopron vízellátása

függvénykapcsolat a levegő relatív páratartalmának a megváltozására? Ezt a hatást - az R

d - skála széthúzásával a markánsabb megjelenítés végett- aJ. ábra segítségével mutatjuk be, mégpedig három eset kapcsán, amikor az R-re 40, 65, illetve 88%-os értékeket vettünk fel. Mint ezen az ábrán látható, a megszerkeszetett függvények egymással párhuzamos igen kis görbületű, lapos görbék. A függvénygörbék azt szemléltetik, hogy a kisebb R% értékek esetében alacsonyabb dúsított légtéri R

d-k alakulnak ki. Például: 38°-os vízhőmérséklet (T

v) és 40%-os relatív páratartalmú levegő (R) esetén a kialakuló dúsított légtér relatív páratartalma (R

d) csak 84,079% lesz, míg R=88% esetén egy 89,611 %-os dúsított légtéri relatív páratartalom alakul ki. Következtetések 1. ad R

d=f (R). Az 1. és a 2. ábra szerint mint látható kisebb „e" eléréséhez ugyanazon R (pl. 40%) esetében kisebb „R

d" tartozik, míg nagyobb „q" eléréséhez ugyanazon R (40%) esetén nagyobb „R

d" tartozik. 2. ad R

d=f (TJ. A 3. ábra szerint ugyanazon T, alkalmával kisebb R%-hoz alacsonyabb R

d% tartozik, míg nagyobb R%-hoz nagyobb R

d% tartozik. 3. Mindkét következtetést egybevéve jól látható R,,-nek a párahidraulikai rendszerben betöltött lényeges szabályozó szerepe. Köszönetnyilvánítás E helyen legyen szabad megköszönnöm Vermes György oki. mérnöknek az alakhatásgörbék érvényességi tartományára vonatkozó háromrészes tanulmány lektori munkájának elvégzését. IRODALOM [1] ThomaF.: A meteorológiai adatok változásinak hatása a párolgáscsökkentó szeleplemez dúsított légtere relatív páratartalmára. Hidrológiai Tájékoztató, 1993. április, 39-42. [2] ThomaF.: A meteorológiai adatok változásának hatása a párolgáscsökkentó szeleplemez hatásfokára. Hidrológiai Tájékoztató, 1992. október, 24-26. [3] Thoma F.: Egy vagy kit oldalán nyitott egyenló oldalú háromszög alakú szeleplemez párolgáscsökkentó alakhatásgörbéjének meghatározása adott meterológiai adatok alapján. Hidrológiai Tájékoztató, 1991. április, 37-39. 100 éves Sopron vízellátása NEMETH KALMAN A város közüzemű vízellátása évfordulójára emlékezünk, hiszen valamilyen, általában ásott kutakból történő ellátás ősidőktől volt a településen. Sopron esetében, itt a római kori Scarbantia városa lévén, már a középkorban vezetékes vízellátást építettek. A centenáriumi ünnepséget két napra tervezték. A Soproni Vízmű az első napon az MHT helyi szervezetével közösen (1992. okt. 9.) fejlődéstörténeti, szakmai ankétot tartott, amelyen az utóbbi évtizedek vízműfejlesztésében szerepet vállalók egy része jutott szóhoz. A másnapi megemlékező ünnepség és kiállítás társszervezője a helyi Önkormányzat volt. A megjelentek a város vízellátásában aktívan részt vett Vízmű vállalati és külső kapcsolati rendszerhez tartozók közül kerültek ki. Mindnyájan megkapták az erre az alkalomra veretett emlékérmet. Az ünnepséget megtisztelték megjelenésükkel dr. Németh Miklós a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Botos Gábor, a megyei közgyűlés elnöke, akik - a helyi önkormányzati és a Vízmű vállalati elismerések mellett - kitüntetéseket adtak át. A kiállítás anyaga elsősorban a 100 év dokumentumait tartalmazta. Az évfordulón felidézték a város polgárainak, vezetőinek az elmúlt század végén, a vezetékes vízzel való ellátás érdekében tett, akkor se könnyű erőfeszítéseit. Az elhatározásokat főképpen a kényszer szülte, miután a talajvízkutak egyre jobban elszennyeződtek, aminek vérhas és tífuszos járványok adták bizonyítékát. A városi tanács a vízföldtani vizsgálatokra 1869-ben (Wolf Henrik), majd a feltárásokra 1885-ben (Passini) adott megbízást. Az újabb járványok sürgették a kivitelezést, amely 1891. május 21-én kezdődött. A javaslatok közül az Ikva-menti talajvíznek galériás rendszerben történő megcsapolását fogadta el a zsűri. A főgyűjtőkútba torkolló 348 m dréncsöves gyűjtőhálózatból, a gőzgéppel hajtott szivattyúk telepéből, a Bécsi-dombon 1200 m

3-es tárolómedencéből és 19 km elosztóhálózatból álló beruházást (Schmid-Speidel vállalkozás) 1892. szeptember 1-én adták át. Buda (1856) és Győr (1883) után Sopron lett az ország harmadik, vezetékes ivóvízzel ellátott városa. Szakmailag csak dicsérni lehet az előkészítés, a kiválasztás és a megépítés alaposságát, hozzáértését, sok tekintetben felülmúlva a kései utódokat. A vízbázis kiválasztása során, azonban mégsem voltak túlságosan előrelátóak. Nem számoltak azzal, hogy a felszín alatt 6-7 m-en lévő talajvizet tároló réteg hozama nem állandó, függ a csapadéktól, a felszíni vizek mennyiségétől. A galéria hozamának, az átlagos napi 2000 m

3 kapacitásnak a csökkenését a hálózat fokozatos hosszabításával ugyan ki tudták egyenlíteni, a nyári csúcsigények azonban továbbra is kielégítetlenek maradtak. A vízfogyasztással ellentétesen a galéria hozama nyáron, illetve csapadékszegény időszakban esik vissza. Az első évtizedek így az évszakos vízigény növekedéssel szemben álló vízhozam csökkenés örökös harcából, a feszültségek feloldásának kényszeréből álltak. A kőhidai medencéhez tartozó Csalánkert és Kistómalom térségében már az első világháború éveiben, illetve azt követően történtek próbafúrások, sőt kutat is üzembe helyeztek, de a víznek a városba juttatására már nem volt anyagi erő. Az 1930-as évek fordulóján a galéria vízhozama olyan mértékben visszaesett, hogy gyorsan kellett a Csalánkert két kútját üzembe venni, illetve a víz városba juttatásához a távvezetéket megépíteni. A kétoldali betáplálás most már nagyobb biztonságot jelentett, a csapadéktól függő 1000-3000 m

3-es napi kapacitással így a második világháború utáni évekig nagyobb gond nem adódott a vízellátásban. Vízelosztási nehézségek azonban a lővéri övezetben már jelentkeztek, ahol új zónát, átemelőt, hálózatot és medencét (Vashegy) kellett építeni. A hatalmas, a város egészét érintő háborús pusztítások a város vízellátási rendszerét sem kímélték, azokat a legnagyobb erőfeszítések ellenére csak az 1947. év végéig tudták felszámolni. A városnak a vasfüggönnyel kapcsolatos háború utáni elzártsága, a társadalmi és a gazdasági fejlődés befagyasztása elodázhatóvá tette a vízellátás fejlesztését. A visszafogottság aztán elemi erővel tört fel az 1950-es évek közepén, amikor a politikai szorítás engedett, a lassú fejlődés megindulhatott. Az Ikva-patak vízhozamának csökkenése, az osztrák területen való tározása és a legkritikusabb időszakban történő vízfelhasználása válságos helyzetet teremtett. A kiesett vízhozam pótlása mellett ugyanis a szennyvizek kezelését is tervbe kellett vennie a városnak, miután a befogadók hígító hatása időszakosan megszűnt, és ilyenkor bűz árasztotta el a belvárost is. 25