Hidrológiai tájékoztató, 1993

2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: Konferencia az 1992. évi aszályról

Dunay Sándor (Országos Meteorológiai Szolgálat) a talaj vízkészletének változását agrometeorológus szemmel követte nyomon, s rávilágított arra a különlegességre, hogy 1992-ben tulajdonképpen két aszály volt: egy tavaszi és egy nyári. A talaj nedvességtartalmának mélység szerinti és területi eloszlását ábrasorozaton mutatta be. A 0-50 cm közötti talajréteg telítettsége aug. 31-re az Alföld jó részén 15% alá süllyedt, azaz a hervadáspont közelébe került! Az előadás végén a talaj nedvességkészletének 1951-1992 közötti adataira alapozott hozzávetőleges képet kaptunk az aszálygyakoriság tájegységenkénti különbözőségéről. Saját előadásom az 1992. évi aszályt az aszályossági index (PAI) alapján értékelte. Az index országos átlaga - 10,2 "C/100 mm - alig marad el az 1952-re jellemző 10,7 csúcsértéktől, és határozottan felülmúlta az ugyancsak nagyon aszályos 1904., 1935. és 1990. esztendőkre vonatkozó értéket. Az 1992. évihez hasonló súlyosságú aszály átlagosan 50 évenként fordul elő. Az aszályossági index legnagyobb, rendkívül súlyos állapotra utaló értékei az Alföld középső térségében alakultak ki. Tarnóy András (Országos Vízügyi Főigazgatóság) vízfolyásaink és nagyobb állóvizeink 1992. évi állapotáról számolt be a vízállásészlelések és vízhozammérések eredményei alapján. Augusztus végére - szeptember elejére minden eddiginél alacsonyabbra süllyedt a vízszint pl. a Rábán és a Tisza középső és felső szakaszának duzzasztással nem befolyásolt részén. Sok közép-dunántúli és dél-dunántúli vízfolyás teljesen kiszáradt. Az előadó a rendkívüli kisvízi helyzetből fontos vízkészlet-gazdálkodási következtetéseket vont le a tározók feltöltésére, a vízpótló rendszerek üzemeltetésére stb. vonatkozóan. Liebe Pál (Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont) előadásából azt ismerhettük meg, hogy az 1992. évi szárazság hogyan hatott a felszín alatti vizekre. A karsztvizek csökkenő hozama jól tükrözi a téli félévi csapadékszegénységet. A talajvíz szintje tavasszal az ország nagy részén az ilyenkor szokásosnál alacsonyabban helyezkedett el, s a nyár végéig bekövetkezett süllyedés - egy-két tájegység kivételével - a sokévi átlagos értéknél több volt. A süllyedés a folyók mentén és a peremi területeken érződött leginkább. Dr. Ruzsányi László (Debreceni Agrártudományi Egyetem) az aszály enyhítésének agrotechnikai lehetőségeit tárta elénk. Ilyenek: a vetésváltás előnyös hatásának kihasználása, a gyomirtás, a szakszerű talajművelés, a rövidebb tenyészidejű fajták termesztése, a jól megválasztott tőszám és az öntözés. Az előadó - saját kutatási eredményeiből vett példákkal alátámasztva - részletesen kifejtette, hogyan kell élni e lehetőségekkel. Fontosnak tartotta a talaj őszi és tavaszi nedvességének ismeretét (legalább 2-3 mig), melynek meghatározásához közelítő módszert ajánlott. Dr. Szalóki Sándor (Öntözési Kutató Intézet) az 1992. évi aszályt - és néhány korábbit is - a szarvasi növénytermesztési (liziméteres és kisparcellás) kísérletek eredményei tükrében értékelte. Bemutatott példái jól érzékeltették, hogy az aszály megítélése és mértékének kifejezése nagyon összetett feladat. Az aszály az időjáráson és a talaj vízgazdálkodási tulajdonságain kívül még sok termelési körülménytől függ, és növényfajonkénti, vagy növénycsoportonkénti értékelést is igényel. Az aszálykár meghatározásának egyik kulcskérdése, hogy azt mihez viszonyítjuk. 1992-ben kukorica esetében a potenciális vízhiány, vagyis az optimális (öntözéssel elért) és a természetes vízellátottságú (öntözetlen) állományok vízfelhasználása közötti külömbség 212-239 mm volt, s ennek következményeként a potenciális terméskiesés 8,3-9,8 t/ha. A megelőző évek öntözetlen átlagterméséhez viszonyítva a terméscsökkenés természetesen jóval kisebb, hiszen azok között is voltak aszályos évek. Dr. Szilárd György (Országos Vízügyi Főigazgatóság) az öntözővíz-ellátás 1992. évi tapasztalatait foglalta össze. A főműves vízszolgáltatás a gondos felkészülésnek köszönhetően a rendkívüli szárasság ellenére lényegében zavartalan volt. A Tisza-völgyben nagy szerepet j átszottak a vízlépcsők és a vízátvezető főcsatornák. Vízkorlátozást csak a Velencei-tó térségében és néhány holtágnál kellett bevezetni. 1992-ben főműves vízellátás útján 166000 hektárnyi területet öntöztek meg (ez a berendezett területnek 64%-a) és 16000 ha halastavat láttak el. Október 31-ig összesen 561 millió m

3 vizet szolgáltattak ki (az eddigi rekordot 1990 tartja 811 millió m

3-rel). A közismert gazdasági nehézségek fékezőleg hatottak a mezőgazdasági üzemek öntözési tevékenységére, s így a vízigényre. Ezzel magyarázható, hogy nem született újabb vízszolgáltatási rekord. Dr. Harnos Zsolt (Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) a MTA Agrártudományok Osztálya tájékoztatóját ismertette az 1983 óta folyó aszályfelmérések eredményeiről, a levont következtetésekről, a stratégiai megfontolásokról és a feladatokról. Hangsúlyozta, hogy az aszály tér- és időfüggő, véletlenszerűen előforduló jelenség, melynek mértéke jelentősen változik a növényfaj és az alkalmazott agrotechnika függvényében. Az aszálykárok csökkentésére irányuló tevékenységet országosan kiemelt mezőgazdasági feladatként célszerű számontartani és komplex rendszerként kezelni, mely felöleli a megelőzést, a védekezést, a károk ellensúlyozását, figyelembe veszi a közvetett károkat is, harmonizálja a társadalmi, ökológiai, műszaki, ökonómiai és szervezési igényeket, illetve feltételeket, s hosszabb időtávra szól. A kutató - fejlesztő munkának széleskörű megfigyelő jellegű információs rendszerre kell épülni, s egy sztohasztikus szemléletű döntéstámogató és szaktanácsadó rendszer kifejlesztését kell eredményezni. Dr. Öcsödi Gyula (Földművelésügyi Minisztérium) az 1992. évi aszályokról és az enyhítésükre tett kormányzati intézkedésekről számolt be. Az előző évek termésátlagaihoz viszonyítva országosan mintegy 30 milliárd Ft értékű terméskiesést számszerűsítettek, ami a növénytermelési érték 20%-a. A legnagyobb kiesést az őszi betakarítású szántóföldi növényeknél (főleg a kukoricánál) tapasztalták, de az aszály a zöldség-, gyümölcs- és szőlő-kultúrákban is kedvezőtlenül éreztette hatását. A károk enyhítésére hozott kormányzati intézkedések: mentesítés a vízkészlethasználati díj fizetése alól, a vízkijuttatási költségek egy részének megtérítése, 40%-os támogatás öntözőgép vásárlásához, öntözéshez és egyéb célra felvett hitelek kamattámogatása és állami garanciavállalás, pénzügyi támogatás vetőmag és műtrágya vásárlásához stb. Az előadó felvázolta a jövőbeni aszálykárok megelőzésére, illetve mérséklésére irányuló FM-program főbb célkitűzéseit is. Az előadások után dr. Vermes László (Földművelésügyi Minisztérium), a délutáni ülésszak levezető elnöke, felolvasta dr. Heszky Lászlónak, az Agrártudományi Egyesület alelnökének írását az aszály és az aszálykár komplexitásáról, majd hozzászólások következtek. Hozzászóltak: dr. Cselőtei László, dr. BoczErnő, dr. Petrasovits Imre, Serényi Miklós és dr. Kereszturszky János. A konferencia dr. Vermes László zárszavával ért véget. Ebben emlékeztetett az ICID 1992 nyarán Budapesten megtartott európai regionális konferenciájára, ahol az egyik szekció az aszályproblémákkal foglalkozott, s nagy jelentőséget tulajdonított a helyi és regionális víztározók létesítésének. Bejelentette, hogy az aszálykonferencia anyagát a rendező szervek önálló kiadvány formájában jelentetik meg. 22