Hidrológiai tájékoztató, 1993
2. szám, október - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Antók Gábor: Magyarország öntözésfejlesztése "vízügyi" szempontból
célszerű a levegőbevitelt Messner-panelekkel megoldani, ami szükség a védőerdősáv kiirtására, és a város és a telep közti jelenleg további energiatakarékosságot jelent. Ebben a változatban nincs is rövid védőtávolság csökkentésére. szükség az aerob iszapstabilizációs medencére, így kisebb A dolgozat elkészítéséhez nagy segítséget nyújtottfiodorűezső térfogatú levegőztető medence építése szükséges. A bővítés során és Fodor Mátyás, amit ezúton is köszönök, a tervezett műtárgyak a jelenlegi területen megépíthetők, nincs Magyarország öntözésfejlesztése „vízügyi" szempontból* ANTÓK GÁBOR Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Az ország gazdasági átalakulása folyik. Ennek a folyamatnak a része a mezőgazdasági vízszolgáltatási szakágazat fejlesztési politikájának újragondolása és beillesztése a nemzetgazdaság egészébe. Az öntözés a termesztés technológia része, egy speciális infrastruktúra teszi lehetővé megvalósítását. Az öntözési tevékenység egészéből, valamint történeti fejlődéséből fakadóan, az egyes feladatok megosztottak és különbözők az érdekeltségek, az itt tevékenykedők között. Az előadásban az állam szerepéről, azon belül is a vízügy szerepéről szólunk. A tanulmánynak elsősorban az a célja, hogy vitát serkentsen, gondolkodásra késztesse a szakmát, hogy segítséget adjon a mezőgazdasági vízszolgáltatás fejlesztési politikájának kialakításához, tárgyalja a vízügyi tárca tennivalóit, készítse elő a jövőbeni döntéseket. Véleményünk szerint a fejlesztési politika kidolgozásának már a kezdete előtt két alapvető szempontot figyelembe kell vennünk. Az egyik, hogy a mezőgazdasági vízszolgáltatás műveinek fejlesztésében, - mivel lassan megtérülő és ugyanakkor nagy tőkebefektetést igénylő beruházásokról van szó, - az államnak továbbra is jelentős szerepet kell vállalnia. Ugyanakkor az állami szerepvállalás mértékét, módját át kell gondolni és az ennek érvényesítéséhez szükséges jogi és pénzügyi feltételeket meg kell teremteni. Feladatunk ez azért is, mert a vízgazdálkodás egyik leginkább piackonform tevékenysége, - mint általában a szolgáltatások - az öntözővíz-szolgáltatás. A másik alapvető szempont, hogy amint a múlt tapasztalatai is mutatják, a mezőgazdasági vízszolgáltatás szakterületén a munka akkor jó és eredményes, ha az érte felelős földművelésügyi és vízügyi tárca megfelelően tud együttműködni és tevékenységük összehangolt. Egyrészt tehát az öntözés, mezőgazdasági vízszolgáltatás tevékenységét át kell alakítanunk, le kell bontanunk az eddigi állami paternalizmust, másrészt az államigazgatás, azon belül a mezőgazdasági vízgazdálkodásért felelős tárcák és a területfelhasználók közötti konstruktív együttműködés kereteit, formáit kell kialakítani. A következtetések levonásához néhány, a szakma számára triviális dolgot össze kell foglalnunk. Hazánk a változékony időjárás és ezen belül a térben és időben szélsőséges csapadékeloszlás miatt a feltételes öntözés zónájába esik. Az öntözésnek elsősorban a síkvidéki területeken van jelentősége, ahol a tényleges alkalmazást elsősorban a talajadottságok határozzák meg. A 80-as években folytatott vizsgálatok eredményeképpen a VGI 1988 novemberében elkészült tanulmánya szerint a fejleszthető területi felső határ a korábbi kerettervben közölt 793650 ha-ral szemben, 865402 ha. Vessük most össze ezt az adatot a jelennel, vagyis nézzük meg az 1992-ig öntözésre berendezett területeket és kialakításukat. 1992. január 1-én a vízjogilag engedélyezett, főműves öntözésre 'Előadásként elhangzott az MHT 1992. június 25-i ülésén. berendezett terület 257185 ha, a főmű nélküli terület pedig 109475 ha, tehát összesen 366660 ha. A mai állapot adatainak megértéséhez 1978-ig kell visszatekintenünk. Az 1978-ban bekövetkezett beruházási korlátozások az öntözésfejlesztést igen érzékenyen érintették. Ekkor az öntözésre berendezett terület a KSH adatgyűjtése szerint 451732 ha. A beruházási korlátozások miatt a tervezett és előkészített beruházások, üzemi fejlesztések leálltak, mintegy 700 millió Ft értékű fejlesztés elmaradt. 1980januárjától, 20 éves változatlanság után, növekedett a vízdíj. Ugyanakkor 50-100%-kal emelték az öntözőgépek és eszközök árát is. A PM rendelkezésére az állóeszközök átértékelésére is sor került. Mindezek miatt az öntözés üzemi költsége két és félszeresére emelkedett abban az évben. A fenti okok együttes hatásaként a gazdaságok közül egyre többen mondtak le az öntözéses gazdálkodásról, a vízjogilag engedélyezett terület 1986 végére 287000 ha-ra csökkent. Az utóbbi évek aszályos időjárásának következtében, a mezőgazdaság igényének megfelelően, az 1986-os mélypont óta az öntözött területek növekedése figyelhető meg. Ezt elősegítette a Bauer öntözőgép-program, illetve az ebből származó, egyéb berendezések nagyarányú importja és versenyhelyzete. A lízinglehetőségek is az öntözés megélénküléséhez, a területi fejlődéshez vezettek. Ezt a fejlődést a géppark korszerűsödése is jellemzi. Ha az öntözésre berendezett területek és a ténylegesen öntözött területek adatait megvizsgáljuk, elmondható, hogy az 1983-as és az 1990-es legszárazabb, országos súlyos aszályossági indexű években is csak 55-65 százalékos volt a kapacitások kihasználtsága. Úgy tűnik, a területi fejlődést is elsősorban a politika határozta meg, nevezetesen, hogy a meliorációs támogatások közé az öntözés is bekerült. Ettől kezdve figyelhető meg a területi fejlődés is (1. táblázat). A jövőkép kialakításához szükség van a főmű helyzet elemzésére is. A 257000 ha-nyi főműves ellátottságú területről, műveiről, vagyis az elmúlt évtizedekben kiépített állami kapacitásokról kell szólni. Tárgyalásuk az 1991-ben kialakított csoportosítás alapján történhet. a) Regionális rendszerek főcsatornái Magyarország vízkészletgazdálkodási adottságai miatt a regionális rendszerek főcsatornáinak, valamint azon műveinek, amelyek a mezőgazdasági vízszolgáltatás mellett a térségek közötti vízminőségjavítást, vízátvezetést, vízpotlást, ár- és belvízvédekezést biztosítják a közösségi és szolgáltatási feladatok optimális összehangolása érdekében, a vízügyi igazgatóságok kezelésében és üzemeltetésében kell működniük. E művek egy része működtethető koncessziós szerződéssel is. Ide tartozik pl. a Duna-völgyi főcsatorna, a Kiskunsági főcsatorna, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, a Jászsági-főcsatorna, a Hortobágy-Berettyó főcsatorna. b) Öntöző csatornák Ezek a csatornák céljukat tekintve csak mezőgazdasági 14
