Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Juhász Endre: A vízellátás, szennyízelvezetés helyzete és fejlesztése

kényszerű adottságra hivatkozva nem foglalkozik a vezetékes rendszer megvalósítási gondjaival. Az önkormányzati törvényben előírtak szerint a már meglevő 2730 településen túlmenően a céltámogatást igénybevevő további 200 település vízellátásának megoldása van folyamatban, illetve belátható időn belül kerül megvalósításra. A korábban végzett vizsgálatok szerint a főművi és vízminőségjavító program határidőre (1994) történő teljesítéséhez 1990. évi árszinten országosan mintegy 87 milliárd Ft-ra van szükség. A vízművállalatok jelzése szerint részben a megemelt díjak, részben a beindult vízmérősítés hatására - területenként változóan, de országosan átlagban - 20-25%-kal csökkent a fogyasztás. Különösen nagymérvű a fogyasztás visszaesés a zöldövezetekben, ahol az olcsó ivóvízminőségű vizet kerti locsolásra használták. A biztonságos szolgáltatást is figyelembe véve - a jelenlegi termelőkapacitást - kissé visszafogottan - összességében mintegy 0,7-1,0 millió m

3/d-vel célszerű növelni (lásd pl. egykutas rendszereket, vagy a nitrát szennyezés miatt kiiktatott kutakat). A jó minőség érdekében jelentős beavatkozások szükségesek a vízkezelési technológiákban (nitrát eltávolítás), továbbá le kell fektetni 1990. évi állapothoz képest 15 ezer km vezetékhálózatot és sürgős rekonstrukciót kíván 6 ezer km vezeték, s ki kell építeni 0,8-1,0 millió m

3 tározó kapacitást stb. Sajnos nem hagyható figyelmen kívül, hogy minél kisebb volumenű egy munka (aprófalvak), a fajlagos költségek annál kedvezőtlenebbek. A vízhez történő hozzájutás megváltoztatja a fogyasztási szokásokat, s a korábbihoz képest megnövekszik a fajlagos vízfelhasználás (melegvízhasználat, gépi mosás stb.) A kiszolgáltatott többletvíz csatornarendszer híjján természetszerűleg terheli a talajt s a települések alatt megjelenő „nitrát domb" az egyéb szempontból hasznosítható talajvizet is elszennyezi, sőt a szivárgási tényezők függvényében előbb-utóbb a vízbázist elérve azt szennyezi. Hogyan alakult ki a közműolló? Míg az ivóvízellátás fejlesztése az ötvenes évek közepétől, de különösen 1960-tól számítva erőteljesen megindult, addig a csatornázás, illetve a szennyvíztisztítás mintegy 10 évvel később, a 70-es évek elejétől kezdett nagyobb lendületet venni, de ez mindenképp elmaradt a vízellátás ütemétől, s a kettő közötti különbség az un. közműellátási olló egyre jobban megnyílt. Az így kialakult ollót sajnos további ollók követik. Az előző elven, - mint másodlagos olló - jelentkezik a csatornahálózaton összegyűjtött szennyvíz mennyisége és a tisztítótelepek kapacitása közötti kb 2:1 kedvezőtlen arány. A gondolatot folytatva nevezhető akár harmadlagos ollónak is a szennyvíztisztításon belüli folyadékfázis és a megfelelőnek tekinthető iszapkezelés közötti arány vagy helyesebben aránytalanság. Az ivóvízellátás területén természetesen szintén megtalálható a fentiekhez hasonló másodlagos olló, mint pl. a kiszolgáltatott összes - és valamennyi komponens szempontjából megfelelő jó minőségű ivóvíz mennyiségének különbsége stb. A két szakágazattal kapcsolatban mindenek előtt le kell szögezni, hogy a vízellátás és a szennyvízelvezetés egymástól független, de ugyanakkor egymástól el nem választható kölcsönhatásban levő - tevékenység. A társadalom a közműves vízellátás kiterjesztését a szolgáltatás színvonalának fejlesztését közvetlenül igényli, ugyanakkor a szennyvízelvezetés fejlesztése számára elsősorban közegészségügyi és környezetvédelmi kényszer. A talajba történő elhelyezés szakszerűen kialakított közműpótló berendezésekkel - meghatározott feltételek mellett továbbra is jelentős szerepet fog betölteni, mivel egyelőre nem tételezhető fel alacsony laksűrűségű területeken (pl. a települések peremein) az egységes csatornahálózat teljes mértékű kiterjesztése. Ezekre a berendezésekre még hosszútávon számítani kell, éppen ezért a hálózaton történő elvezetéssel - értelemszerűen együtt is kell kezelni. Az Európai Közösség szennyvízelvezetésre vonatkozó ajánlásai A szennyvízelvezetés általános színvonalának fejlesztéséhez az EK tagországok - mely remélhetőleg előbb-utóbb ránk is érvényes lesz - számára ajánlásokat dolgoztak ki, melyek közül megemlítendő: - 1998-ig minden települést egységes csatornahálózattal kell ellátni. - 1998-ig valamennyi 2000 főt meghaladó településen biológiai szennyvíztisztítót kell létesíteni. Az EK országokhoz történő felzárkózás - különösen a javasolt határidőre - számunkra rendkívül nagy kihívás, s adott gazdasági feltételeink mellett - minden valószínűség szerint - nem is teljesíthető. A hátralevő hat év alatt ugyanis csak a 2000 fő szennyvizének gyűjtőhálózatát, tisztítását, iszapelhelyezési kérdéseit is józan ésszel kockázatos felvállalni, nem beszélve a 2000 fő alattiakról. Durva becsléssel az addig évente átlag 90-95 milliárd Ft állóeszköz beépítést tenné szükségessé ha 8-10 év késéssel ugyan - de megpróbáljuk közelíteni az EK országok ajánlását. Ha csupán azt tűzzük reálisan célul, hogy a 2000 főt meghaladó, továbbá a kiemelten kezelendő néhány kisebb településeken legyen mindenütt csatornahálózat - mely azonban még messze nem jelent településenként 100%-os ellátást - és hozzátartozó biológiai szennyvíztisztítás, (mely úgy oszlik meg, hogy a csatornahálózatokat és a hozzátartozó tisztító kapacitást összesen 6,8-7,0 millió főre, azaz a lakosság 65-67%-ra kell kiépíteni), akkor a közműpótlókkal együtt (1,8-2,0 millió fő) 8,6-8,8 millió lakos által kibocsátott szennyvíz nyerhet megfelelő befogadót. A közelmúltban végzett felmérések szerint, mintegy 300-350 olyan 2000 főnél kisebb település van - az összes 2000 fő alatti település mintegy 10-15%-a -, mely valamilyen okból (idegenforgalom, természetvédelem, karsztvízvédelem, kiemelt ipari körzet stb.) érdekelt vagy kényszerül szennyvízelvezető rendszer megvalósítására. Ezek figyelembevételével a távlatban 1100-1150 település csatornázása látszik megvalósíthatónak, mely az össztelepülést számítva 35% körüli értéket mutat, s amely szennyvízelvezetés szempontjából sajnos még nem tekinthető „világszínvonalnak". Hogyan alakulnak a lakáskomfort ellátási arányok? Jelenleg - mint ahogy a bevezetőben már látható volt 3,92 millió lakásállományból 77% (3,02 millió darab) rendelkezik vízbekötéssel, míg a közcsatornába bekötött lakások csupán 43,5%-ot (1,70 millió db) tesznek ki. Az ivóvíz ellátási program keretében a bekötött lakások száma 1994-re várhatóan 3,52 millió db-ra (90%) míg a szennyvízbekötés ugyanekkora kb 1,85 millió db (46^8%)-ra irányozható elő. A 2005-2010 évekre javasolt program teljesítésekor a közcsatornába bekötött lakások száma 2,75-2,85 millió db-ra (68-70%) irányozható elő. Az EK normáihoz való alkalmazkodás - mely a szervesanyag eltávolításán túlmenően a foszfor és nitrogén jelentős mértékű visszatartását is kötelező érvényűvé teszi - a tisztítók fajlagos költségeit a jelenlegihez képest előreláthatólag egyharmaddal növeli. A körvonalazott ellátási színvonal mintegy 11,5-12 ezer km csatorna hálózatot 1,5-2,0 ezer közbenső átemelőt, 2,0-2,2 millió m

3/d biológiai tisztító kapacitást kell megépíteni, mely még kiegészül többszázezer elavult közműpótló szükség szerinti átépítésének, illetve új és szakszerű berendezés kialakításával, s ugyanide tartozik az évtizedeken keresztül elmaradt rekonstrukciós munkák pótlása is. (A fejlesztési igényeket az 1. ábra szemlélteti.) 31