Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Bácskay Erzsébet: A római kori vízhasznosítás néhány emléke Magyarországon

nitrogén újrabeépülése a talaj szerves tartalékaiba) folyamatát vizsgálták részletesen. Előtérbe került a bizonyos földtani helyzetekhez kötött, felszínalatti vizekben lejátszódó természetes denitrifikáció folyamatának elemzése is. A kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a műtrágyák nemcsak közvetlenül szennyezhetik a talajvizet, hanem a reorganizáció segítségével beépülnek a talaj szerves tartalékaiba, s ha ez valamilyen ok miatt az átlagosnál gyorsabban mineralizálódik, akkor történik a nagy ásványi-nitrogén kiáramlás a talajvíz félé. A mikro- és makroorganizmusok pontos szerepe a folyamatokban további kutatási témát jelent. A talajban lezajló nitrogén mozgás elemzéséhez jó segítséget jelent a számítógépes modellezés, pl. hazánkban a DISNITH-2 modell alkalmazása. Franciaországban koordinálták úgy a nitrátszennyezés elleni védekezést, hogy a gyors lépések szükségességére való tekintettel, a kutatási programmal párhuzamosan folyik az ún. „Preventív akció", melynek célja a mezőgazdasági tevékenység kedvezőbbé tétele a vizek nitrogén szennyezése miatt. IRODALOM [1] Baróify, /.: Környezettechnika Kézikönyv. Környezettechnika Szolgálat KFT. Bp. 1991. [2] Deseö, É.: Felszínalatti vizek nitrogén tartalmának meghatározása 1

3N stabil izotóp összetétel alapján. BME, Vlzép. Kar, Vízgazd. és Körny. véd. Szak, Szakdolgozat, Bp. 1991. [3] Lefebre, B : A Vízilgyi Kérdések Politikája Franciaországban. (Ford.) Travaux, N° 668. p. 1-3. 1991. [4] „Mission Eau Nitrat", Comite d'orientation pour la reduction de la pollution des eaux par les Nitrates et Phosphates provenant des activites agricoles. Paris. I. Situation et perspectives, 1985. II. Etat de l'environnement, Edition 1988. (Donnees statistiques commentees themes d'environnement). III. Cahier des charges detaille des operations de conseil aux agriculteurs en vue de proteger l'eau, centre la pollution nitratee. 1991. [5] Ollis G.: K+F eredmények. II. Szennyvíztisztítás, AQUA, Kiadó, Bp. 1991. A római kori vízhasznosítás néhány emléke Magyarországon DR. BÁCSKAY ERZSÉBET Magyar Állami Földtani Intézet „Láttad-e már valaha a Clitumnus-foTTástl Mert ha nem... hát nézd meg. Én nemrég láttam, s nagyon sajnálom, hogy nem sokkal előbb. Közepes magasságú domb emelkedik, amelyet öreg ciprusliget borít és árnyékoz be. Ennek a lábánál ered a forrás. Több, különböző vastagságú érből szökken elő, s forgatagával utat törve, széles medencét vájt magának. A mélyig olyan ragyogóan áttetsző, hogy megszámlálhatjuk a belédobott pénzdarabokat s a vizén átfénylő kavicsokat. Innen már nem a talaj lejtése, hanem szinte saját súlya és tömege viszi tovább. S az előbbi forrás most már tekintélyes és hajózható folyóvá dagad. A partot sűrű kőris- és nyárfaberkek szegélyezik. Fáikat az áttetsző víz, mintha elmerültek volna benne, eredeti zöld színükben szinte külön-külön tükrözi vissza... Mellette régi, nagy tisztelettel övezett templom áll... Körben több elkülönített szentély áll, mindegyikben egy-egy istenség. Valamennyinek megvan a maga külön szertartása, külön neve, sőt némelyiknek még a saját külön forrása is. Mert a fő forrás mellett, amely szinte szülője a többinek, különböző helyeken sok, kicsiny forrás bukkan fel, s egy folyóban egyesülnek, amely felett híd ível át. Ez a híd a határ a profán és a megszentelt terület között". (Ifjabb Plinius levele az umbriai Clitumnus folyó forrásáról, VIII. könyv 8) [1], „A körülbelül százD-ölnyi tért elfoglaló tavakban l-lV

2ölnyi mély, egész fenékig átlátszó és kristálytiszta víz szabadon láttatá a tónak egész belsejét, le a fenékig és a kép, mely itt feltárult, bámulatra ragadta a szemlélőt. Kicsiben, a föld gyomrában szakadatlanul működő elemi erők kitörését és a continensek alakulását ábrázolta ez. A tó fenekéről több helyütt erős sugarakban szökellt föl a víz és megannyi kis felleg, vagy inkább... darabos füst alakjában igen finom, világos sárga homoktömegeket repített fel a medenczébe. Ezek... azonképpen visszaömlöttek a forrás felé, mely őket újra és tudja Isten hányszor ezerszer újra föllökte, a melyeket pedig magasabbra hajtott föl, azok mint a röppentyű szikrái kisebb nagyobb foltokban hullottak le a forrás sugarától távolabb eső helyekre. A fövény ezen csapadékából a tó fenekén hegyek, völgyek, síkok és szakadékok képződtek, nem hiányzott az erdőség sem, melyet ott a moszatok és a vízi flóra más képviselői növesztettek... Szóval a tó feneke kicsiben a föld felületének egy részét, egy gyönyörű tájképet ábrázolt elénk: a nap fénye a víz tükrének kékes zöld átlátszó zománczával vonta be a tárgyakat..." (Gömöri Havas Sándor leírása a Római fürdői források taváról, ahogy azt a múlt század második felében lehetett látni, a Budapest Régiségei 1892-es, IV. kötetéből) [2], Bár a két lelkes és hangulatos leírást kb. 1800 év választja el egymástól, a két szerző hasonló elragadtatással festi le a természet hasonló megnyilvánulásait és szépségeit. Ámde ezzel - úgy tűnik - vége is lehetne a párhuzamoknak, hiszen a római író egy, a forrás körüli szentélykerületről is beszámol. Azonban ma már tudjuk, hogy ha Gömöri Havas Sándor, a főváros történetének tudós kutatója még kb. hetven évet élt volna, Plinius leírását akár szószerint megismételhette volna. Ugyanis e század hatvanas éveinek elején nagyarányú ásatások kezdődtek a mai római fürdői Erdei Strand területén, melyek 14 forrást tártak fel, valamennyi körül római leletekkel. 12 forrás kútháza előkerült, számos forrásfoglalat, több helyen a csatlakozó csatornák is - s az egyes források mellett különböző istenségeknek; a vízzel, a víz tisztító és gyógyító hatásával, életadó voltával összekapcsolható isteneknek és istennőknek szentelt fogadalmi oltárok álltak. Az Erdei Strand római forrásai tehát szintén egy szentkerületben voltak - hasonlóan a Plinius által leírtakhoz. A szentélykörzetben a kútházakon kívül volt szabadtéri áldozóhely is, azonkívül egy nagyobb méretű de több kisebb helyiségre osztott kőépület valószínűleg kórház vagy a gyógyulásért ide zarándokló fürdővendégek fogadója volt. Ebbe az épületbe az egyik forrásból kőcsatornával vezették a vizet. A források fölé emelt kútházak tölgyfából készültek, a források torkolatába csonkakúp alakú terrakotta szerkezeteket helyeztek, melyeket több réteg kaviccsal és „kiscelli" agyaggal tapasztottak körül. A felszökő vizet még a kútházakban kádacskákba foglalták majd ezekhez csatlakozó kőcsatornát illesztettek. Minden egyes kőcsatorna a főágra futott, mely téglalapokkal fedett, falazott kőcsatorna volt. Az utolsó csatlakozási pontnál víztoronyba hajtották fel a vizet, mely innen már a városi vízvezetéken folyt Aquincum felé (1. ábra). A foglaló terrakotta szerkezetek egyedi gyártmányok voltak, ugyanis a bővebb vizű forrásokba öblösebb edényeket szereltek mint a gyengébb vízhozamúakba. A falazott kőcsatornák méretei is eltérők voltak; ezek is a vízhozamhoz igazodtak. Ez a forrásfoglalási rendszer eléggé általános volt a Római Birodalom területén - jelezve a római kori vízügyi szakemberek rendkívüli szaktudását. 23