Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: A Szent Lukács fürdő 100 éves története

é A 4 atm. nyomással kiömlő víz közel 90 láb magasra emelkedett és a 3 emeletes Új-épület pavilonjának a teteje felé hágott. Rövid idő alatt víz alá került az egész tér, az Új-épület és a Hotel Frohner között. A vizet megkóstolták, jónak bizonyult." A vízellátó rendszer kiépítése azonban még további sok munkát és pénzt igényelt. 1869 elején a város közgyűlése 1 000 000 forintot irányzott elő az építés folytatására.Ebből beépítették a gépház második szivattyúját, vásároltak 13 914 öl csövet, megépítették a 10 800 m

3-es első kőbányai víztároló medencét és megkezdték a II. sz. kút építését, valamint folytatták az előző évben megkezdett csőfektetési munkákat. Mindezek lehetővé tették, hogy az addig kiépített hálózaton november 1-én meginduljon a vízszolgáltatás. A vízellátás megindulása után - az igények egyre fokozódó növekedése következtében - a közgyűlés 1869. december 22-én újabb 750 000 forintot engedélyezett a vízmű továbbépítésére. Ezzel a teljes előirányzat végösszege elérte a 2 350 000 forintot. Ez utóbbi lehetővé tette a III. sz. kút és a második 10 800 m

3-es kőbányai medence megépítését és újabb 2 857 öl csővezeték lefektetését. Az utóbb felsorolt munkák egy részét csak 1871-ben fejezték be. 1870 végén a vízmű Pest város 37 504 lakosát, azaz a lakosságnak csupán az egyötödét látta el vízzel. A vízzel ellátott épületek száma pedig 734 volt. Lindleyt 1871 augusztusától, egyéb elfoglaltságai miatt fia, a hivatalosan is kijelölt, Willian Heerlein Lindley egyre gyakrabban helyettesítette. Róla érdemes megjegyezni, hogy később, 1888-ban meghívott résztvevője volt annak a tervpályázatnak, melyet a főváros Budapest végleges vízellátására írt ki. Az ideiglenes vízmű építése igen jelentős összeget emésztett fel, majdnem annyit, amennyit Lindley eredetileg a végleges vízmű költségeire becsült. A lakosság gyors gyarapodása miatt az ellátottsági arány egyre romlott. Az igények növekedése miatt egyre többször voltak kénytelenek az ellátáshoz szüretien Dunavizet is igénybe venni, ami a minőséget erősen lerontotta. Lindleyt ezért sokan támadták a sajtóban és a szakemberek egy része is ellene fordult. A sorozatos támadások miatt végül is vizsgálatot rendeltek el addigi tevékenységével kapcsolatban. A szakértők, Th. Hawskley, Fr. Batemann angol, Schwaiba bécsi és Tóth Kálmán pesti mérnökök igazolták Lindley elképzeléseit és felmentették az alól a vád alól is, hogy miért alkalmazott természetes szűrést. Lindley határozott érdeme, hogy a város egységes vízellátásának rendszerét megtervezte és igyekezett azt az adott lehetőségek között megvalósítani. Az ellátás zavarai, melyet a kortársak joggal kifogásoltak, nem a rendszerből következtek, hanem az igények ugrásszerű növekedéséből adódtak. A helyzeten az sem változtathatott sokat, hogy 1872-ben megépítették a vízmű negyedik kútját. Lindley fiával együtt 1873-ban, Buda, Pest és Óbuda egyesítése után, a pesti munkáktól véglegesen visszavonult. Az újonnan kialakított Budapest vezetősége még ugyanez év októberében létrehozta az egyesített városok „Vízvezetéki Irodáját", melynek feladatául az egységes vízszolgáltatási hálózat kiépítését tűzték ki. Végül két történelmi érdekesség, mely az ideiglenes pesti vízmű létesítéséhez kapcsolódik: A vízellátás beindításáig Pesten a tót vízhordók 10 krajcárt kaptak egy puttony vízért. Az ő megélhetésüket komolyan fenyegette az intézményes vízellátás bevezetése. Nagy szerencséjük volt, hogy a kezdeti években az ellátás egyáltalán nem volt zökkenőmentes. A vízműépítés kölcsöneit finanszírozó Pesti Hazai Első. Takarékpénztár vezetősége afeletti örömében, hogy hamarosan megindul Pesten a vízszolgáltatás, 1869 májusában bejelentette: „A város díszítésére egy nagyobbszerű vízművet kíván felállítani." Ez a korabeli elnevezés szökőkutakat jelentett. Ebből az elhatározásból született meg Pest városának első szökőkútja, melyet 1883-ban a Kálvin-téren állítottak fel és Danubius-kútnak kereszteltek el. Ma az Erzsébet tér parkját díszíti. Jancsár Péter A Szent Lukács fürdő 100 éves története A földtörténeti események egyik nagyszerű jelenségei között tartjuk számon a Budai-hegység keleti hegységszerkezeti öve mellett felszínre lépő gyógyhatású langyos és meleg források sokaságát. Egy Claudius korabeli felirat az „aquae calidae superiores et inferiores" hévízekről szól, amely bizonyítja, hogy a rómaiak nemcsak az óbudai langyos, hanem a József-hegy melletti felhévízeket és a Gellérthegyet félkörívben körülvevő alhévízeket is ismerték. Az V. század közepén már a hunokat találjuk a felhévízeknél, a mai Császár és Lukács fürdőnél. Az Árpádházi királyok is nagyra értékelték e hévízek gyógyhatását, de igazán fontos szerephez a török hódoltság alatt jutottak a fürdők kiépítésével (1. kép). Sokáig a Lukács fürdő története összefüggött a tőle északra fekvő Császár fürdőével. Az utóbbi gyorsabb ütemű fejlődését az 1330-ban felépített Szentlélek-lovagrend kórháza bizonyítja [1], Közvetlenül mellette - török nevén Barat Degrimene - előbb liszt-, majd lőpormalom a mai Lukács fürdő területén működött. Ezt Császár-malomnak is nevezték és egyik tornyának alapja a később kialakított fürdő egyik kerek medencéjét alkotja. A még virágzó „Hungáriáról" 1536-ban a török hódoltság előtti állapotokat a Brüsszelbe menekült Oláh Miklós emlékezetből írta meg és ebben megemlékezik a felhévi hőforrásokról is [-7]. A török kori fürdők állapotáról és életéről először Wernher György 1549-ben [12], majd Evlia Cselebi török utazó [2] tájékoztat. Edward Brown angol orvos 1673-ban megjelent útleírásában a lőpormalom mellett már olyan fürdőmedencét említ, amelyet Szokoli Musztafa ásatott 1568-ban, s ebbe a tóba 1800-ban a tavirózsát KitaibelPál telepítette [3]. Felbecsülhetetlen szolgálatot tett balneológia-történetünknek Luigi Ferdinandi Marsigli olasz hadmérnök, aki Buda felszabadításakor I. Lipót császár kíséretében lerajzolta és leírta a török fürdőket vagy azok romjait. A törökök kivonulása után az 1687. március 3-i királyi rendelet az összes fürdőt „Thermae majores regiae" név alatt 1. kép. Buda és Pest az egykori Lukács ßrdövel 1602-ben (OSZK reprodukció) • 16