Hidrológiai tájékoztató, 1993

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Entz Béla: Megemlékezés ifj. dr. Entz Gézáról, halála 50. évfordulóján

Ifi. dr. Entz Géza (1875-1943) Kitűnő nyelvérzéke volt. Középiskolai latin, görög és német ismereteit hamarosan angol és olasz, majd később a holland nyelvvel egészítette ki. Szakmai ismeretei, a vízi véglények kutatásában elért eredményei, melyekkel számos tudományos pályázatot is megnyert, széleskörű általános műveltsége, gazdag nyelvismerete egyaránt alkalmassá tették külföldi tanulmányutakon való eredményes részvételre. így egyrészt tengerbiológiai kurzusokon szerzett újabb ismereteket, másrészt hírneves biológusok intézetében volt alkalma tudását tovább gyarapítani és munkásságát még szélesebb alapokra helyezni (Kurzusok: Bergen Norvégia; Nápoly, Stazione Zoollogica-Olaszország. Intézetek: Heidelberg, München, Berlin, London, Helgoland stb.). A 10-es és 20-as években végzett sejtmorfológiai és sejtélettani kutatásai és egész biológiai „világnézet"-e - amint arra Wolsky Sándor egyetemi tanár a Magyar Tudomány egyik számában rámutatott - „igazi előfutárja volt a II. világháború előtt, a 30-as évek vége felé kibontakozó szubmikroszkópos morfológiának (Frey-Wyssling, 1947), amely később, a háború után az elektronmikroszkóp segítségével a molekuláris biológiához vezetett és a double helix-ben csúcsosodott ki" (Wolsky, 1988). Entz Gézái, aki 1913 és 1920 között az Erzsébet Nőiskola tanára volt, Méhely Lajos megakadályozta abban, hogy a Budapesti Tudományegyetemen katedrát kaphasson. Ezért, valamint hőn szeretett feleségének korai halála miatt 1920-ban elfogadta a munkásságát nagyrabecsülő H. F. Nierstrasz professzornak, egykori nápolyi kollégájának és barátjának meghívását az utrechti (Hollandia) egyetemre rendkívüli tanárnak. így édesapám ott tíz esztendeig (1920-1929) a protisztológia tanára volt. Emellett Den Helderben az ottani Zoologiai Állomáson több éven át tengerbiológiai kurzusokat vezetett egyetemi hallgatók számára és postgraduate képzés keretében. 1922-ben édesapám hívására nagynénémmel Entz Marginal együtt mi is Utrechtbe költöztünk, ahol én elvégezten az elemi iskola első három osztályát. 1929-ben családi életünkben újabb döntő fordulat következett be. Hazánk akkori kultuszminisztere, a kiváló kultúrpolitikus, gróf Klebeisberg Kuno meghívta édesapámat a Tihanyban a Balaton mellett nemrég megnyitott Magyar Biológiai Kutatóintézet Balatoni Osztályának a vezetésére. Noha mindnyájan nagyon jól éreztük magunkat Hollandiában, apám a hazatelepülés mellett döntött. Nekem ezt mondotta: „Igaz, hogy Magyarországon nehezebb sorsunk lesz, de én azt akarom, hogy a fiam magyar ember legyen". Ettől kezdve Entz Géza munkásságát a Balaton limnológiai kutatásának, a Balatoni Osztály irányításának, 1934-től pedig haláláig a kutatóintézet vezetésének szentelte. 1930-ban meghívta nagyrabecsült egykori tanítványát, Sebestyén Olgát, aki előbb asszisztensként, később pedig tudományos munkatársként dolgozott Entz Géza irányításával. Tihanyban számos értékes balatoni tanulmányt közölt részben Sebestyén Olgával, mint társszerzővel a balatoni kagylópusztulásról, a turzások kialakulásáról, a detritusznak (szerves törmeléknek) a balatoni táplálékforgalomban betöltött jelentős szerepéről, a balatoni planktonszervezetek mennyiségi viszonyairól stb. E tanulmányok összefoglalásaként, felhasználva az intézetben készült más balatoni tárgyú tanulmányok eredményeit, született meg 1940-ben „A Balaton élete" c. jelentős munka. Ennek alapgondolatait és vázlatát már 1937-ben Lissabonban a Nemzetközi Limnológiai Társaság (S. I. L.) kongresszusán mutatta be a szerző nagy sikerrel. A munka ismeretterjesztő formában 1943-ban a TTT kiadásában könyvalakban is megjelent. A munka máig is alapvető forrásmunka, mely a hazai tudományos ismeretterjesztő irodalom hidrobiológiái vonatkozású máig is legolvasottabb értékes gyömgyszeme. Entz Gézának több más könyve is megjelent, melyek közül meg kell említeni a Soós Lajossá] közösen megírt könyvet, „A tenger életé-"t, mely szintén a Természettudományi Társulat könyvsorozatában látott napvilágot. Balatoni limnológiai kutatásaiban Entz Géza addig alig használt mennyiségi módszereket alkalmazott és elsőként vezette be hazánkban vizi vonatkozásban a modern ökológiai szemléletet. A tihanyi intézetben dolgozó viszonylag kislétszámú, de szakmailag kiváló kutatógárda mellett édesapám munkahelyet biztosított hazai és külföldi vendégkutatók számára és több olasz, illetve német intézettel cserekapcsolatot is létesített. így Tihany egy modern értelemben vett „nyílt intézet"-té vált, ahol hazai és külföldi kutatók - főként a nyári hónapokban - folyamatosan, szinte szimpóziumszerűen cserélték ki nézeteiket, eredményeiket és hetenként tudományos előadásokat is tartottak. Ősszel és tavasszal pedig heteken át biológiai továbbképző tanfolyamokat is rendeztek Entz Géza vezetésével, biológus tanárok részére, modern eszközökkel, kiválóan képzett előadókkal. 1933-34-ben egy esztendeig tihanyi munkája mellett a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának főigazgatója volt, 1934től pedig élete végéig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Általános Állattani Tanszékének volt rendes tanára. Rendes tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Szent István Akadémiának, a Természettudományi Társulatnak, mely utóbbiban az Állattani Szakosztály elnöke volt, és ugyancsak elnöke volt a Magyar Adria Egyesületnek. Szintén tagja volt több nemzetközi tudományos egyesületnek. Munkásságát több magas tudományos kitüntetéssel is elismerték. Egyetemi előadásait mindig nagy gonddal készítette elő és mint kiváló előadót és szakembert tanítványai tisztelték és szerették. Én magam is és feleségem is tanítványai voltunk. 1940-től egyre súlyosbodó betegsége ellenére szinte erején felül látta el minden feladatát. 1942-től azonban már csak vizsgáztatott, míg 1943 február 21-én lezárult küzdelmes, munkás élete. Entz Géza művészetkedvelő ember volt és maga is számos művészi értékű képet festett. Festményeiben atyai barátjának és mesterénekLajosnak a hatása érvényesült. Amerre járt, fényképezőgép helyett ecsetjével örökítette meg benyomásait, a természet szépségeit, különösen az Adriai-tenger festői tájait. Mint ember mindenkivel szemben jóindulattú és segítőkész volt. Emellett, mint sok nagy tudású emberre, talán éppen a szerénysége volt a legjellemzőbb. Egyéniségét talán legjobban az 9