Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Megemlékezés dr. Sümeghy József vízföldtani munkásságáról, születése 100. évfordulóján

Megemlékezés dr. Sü Dr. Sümeghy József (1892-1955) Sümeghy József geológus, a föld- és ásványtani tudományok doktora, Sümeghy József igazgató-tanító, kiváló gyümölcstermesztő és Szilágyi Ilona fiaként 1892. január 4-én született Csabrendeken. A győri főreáliskolában 1910-ben tett érettségit követően a kolozsvári Ferencz József Tudomány Egyetem Bölcsészeti Karán természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Tartalékos hadnagyként részt vett az I. világháborúban, majd 1920-ban a Budapestre települt kolozsvári egyetemen doktori fokozatot szerzett, ugyanakkor a Szegedre települt kolozsvári egyetem ásvány-földtani tanszékére nevezték ki tanársegédnek. 1925-ben állami ösztöndíjjal egy évet Párizsban tölt, majd 1926-ban a nyugalomba vonult Horusitzky Henrik helyére került a M. Kir. Földtani Intézetbe. 1932-ig osztálygeológus, 1944-ig főgeológus, 1944/45-ben helyettes igazgató, 1946tól pedig az 1955. november 11-én bekövetkezett haláláig az Intézet Vízügyi, majd Síkvidéki Térképező Osztályának vezetője volt. Sümeghy József 1934-től haláláig a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya, majd az önálló Magyar Hidrológiai Társaság választmányi tagja, 1945-től ugyancsak haláláig a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagja, 1947 és 1950 között első titkára volt. Vízföldtani munkásságát nyomtatásban megjelent közleményei említésével kívánom érzékeltetni. Szakmai munkássága kezdetén - legnagyobbrészt a Földtani Közlönyben - földtani-őslénytani témájú dolgozatai jelentek meg, míg az 1929. évtől kezdődően „Az Alföld geotermikus gradiense" című, a Hidrológiai Közlönyben magyar nyelven, a M. Kir. Földtani Intézet Évkönyvében német nyelven közzétett tanulmányával munkaterülete és érdeklődése az Alföld felé fordult. A német nyelvű tanulmány mellékleteként az Alföld általa szerkesztett tektonikai térképét is közli, melyen a környező területek hévíz, gyógy- és ásványvíz forrásait, illetve fúrásait is feltünteti. A „Két alföldi artézi kút faunája" (Földtani Közlöny, 1929) című tanulmányában a kunszentmiklósi vasútállomás és a szegedi Tisza Lajos körút artézi kútjának földtani és őslénytani feldolgozását írta le. A „Csanád és Csongrád vármegye földtani viszonyai" című (A M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése [a továbbiakban Évi Jel.] 1925/28-ról) 1935-ben megjelent munkájában a munkásságáról, születése 100. évfordulóján felszíni földtani képződmények tanulmányozása mellett nagy súlyt helyezett a mélyfúrási adatok összegyűjtésére és értékelésére. Figyelmet érdemelnek a „Magyarázatok Magyarország geológiai és talajismereti térképeihez" című sorozatban - 1937ben a M. Kir. Földtani Intézet kiadásában közzétett - tiszaroffi, kúnmadarasi, fegyverneki, kúnhegyesi, tiszapalkonyai és mezőcsáti térképlapokhoz tartozó általános magyarázókban a térképlapokra eső területek geológiai és hidrológiai viszonyainak korszerű leírásai. Ezekben leírta: A) a terület felszínét s annak kialakulását, B) a felszíni üledékek, illetve rétegek ismertetését, C) a felszíni rétegek, illetve képződmények kialakulását, és D) a talajvíz viszonyokat. A leírásokhoz csatolt 1:75 000 ma. földtani térképek és a földtani szelvények értékes információkat adnak az egyes térképlapok területéről. A M. Kir. Földtani Intézet 1929-1932. évekről szóló Évi Jelentései 1937-ben közzétett kötetében „A Nagykunság felszíni képződményei"-t és „A tiszaszederkényi kutatófúrások"-at írta le. Az előbbiekhez földtani tértképet és reprezentatív földtani szelvényeket közölt, melyek a vízföldtani adottságokat is kiválóan szemléltetik. „Az esztergomi Szenttamáshegy talajvizééről (Földtani Értesítő, 1938) és geológiai vizsgálatáról (Évi Jel. 1933/35. IV., 1940) két közleményben is beszámolt. Az utóbbihoz egy földtani térképet és két talajvíztérképet mellékelt. Kedvenc témája a magyar medencéket kitöltő pannóniai és pleisztocén üledékek szintetizáló bemutatása. Ezekről, A Győrimedence, a Dunántúl és az Alföld pannóniai üledékeinek összefoglaló ismertetése" (A M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve, 1939) és ,A Magyar-medence pliocénjának és pleisztocénjának osztályozása" (Beszámoló a M. Kir. Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, 1941) című tanulmánya tájékoztat. E tanulmányokban elkülönített rétegtani szintek a vízszerzés szempontjából is alapvetőek. A „Földtani kutatások Győrött s közvetlen környékén" (Évi Jel. 1936/38. III., 1942) Győr városa természetes melegvíz szerzési lehetőségeit taglalja, míg a „Földtani adatok Baranya vármegye déli részéből" (Évi Jel. 1941/42. I., 1945) tárgyú közleménye a vízszerzési lehetőségekről is tájékoztat. Egyik fő műve az 1944. évben (a Magyar tájak földtani leírása VI. kötetében) közzétett „A Tiszántúl" című monográfiája. Az ehhez mellékelt 1:200 000 ma. és 8 db földtani képződményt elkülönítő földtani térképe, valamint 63 db földtani szelvénye mind a földtani, mind a vízföldtani kutatások számára ma is példaértékű alkotás. Ezt megelőzően jelent meg a „Hernádnémeti és Tiszaluc környékének földtani viszonyai (Évi Jel. 1933/35. II., 1939), „A békésszentandrási zsilip és duzzasztógát helyén végzettt kutatófúrások földtani eredményei" (Évi Jel. 1933/35. IV., 1940), valamint „Az Alföld földtani felépítése és a belvizek feltörése" című (Tisza-Dunavölgyi Társulat, 1942) tanulmánya. Ezek mind fontos és értékes gyakorlati vonatkozásokat tartalmaznak. Az 1950-es évek elején - dr. Vitális Sándor kezdeményezésére - indított síkvidéki kutatások egyik vezető személyisége Sümeghy József lett. Ettől kezdve még erőteljesebben folytatta alföldi földtani térképezési tevékenységét, melynek során a vízföldtani kérdések is egyre jobban előtérbe kerültek. Ezt fémjelzi a „Hidrológiai tanulmány a Duna-Tisza köze ipari- és ivóvíz ellátásának kérdéseiről" (Hidrológiai Közlöny, 1950), „A Duna-Tisza csatorna Dunaharaszti szakaszának kutatófúrásai" és „A Duna-Tisza csatorna Alsónémedi-Sári szakaszának kutatófúrásai", valamint „A Tiszaszabályozás földtani vonatkozásai" (Évi Jel. 1945/47., 1951) című munkája. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentéseiben tette közzé a „Földtani adatok a Duna-Tisza köze északi részéről" (1952), ,A Duna-Tisza közének földtani vázlata" (1953), „A Hármas-Körös-közi 15