Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Dobos Irma: Megemlékezés Tessedik Sámuel munkásságáról, születése 200. évfordulóján

ugyancsak külföldön fogalmazódott meg benne a hazai folyók szabályozásának és a mocsarak lecsapolásának terve. Amikor tanulmányait befejezte, először a Nógrád megyei Surjányban lelkészi és házitanítói állást vállalt. Szarvasra 1767ben ment és itt lelkészkedett 53 évig. Mintaszerű apa, aki kilenc saját és két mostoha gyereket nevelt fel. Szarvasi évei alatt Tessedik Sámuel ki tudta bontakoztatni a felvilágosodás eszméinek hatására mindazt a tudást és ismereteket, amit felsőfokú tanulmányai alatt és után szerzett. Jól látta, hogy a magyar parasztság felemelkedéséhez elengedhetetlen a mezőgazdaság és az ahhoz kapcsolódó ipar fejlesztése. Elsőnek ismeri fel a parasztproblémát és azt „A paraszt ember Magyarországban" c. német nyelvű munkájában (1784) adja közre, amelyet két évvel később Széchenyi Ferenc támogatásával Kónyi János magyarra fordít (1. kép). Szerinte a földet oda kell adni a parasztnak, mert csak így érhető el eredményes mezőgazdasági fejlesztés. Megalázónak tartja a jobbágy megjelölést, ezért munkáiban mindig a paraszt szót használja. Egész életét és munkáját áthatja a merkantilizmus és a fiziokratizmus, pedagógiáját a pietista, a népélet reformálást pedig a filantrópista szellem uralja. Az 1780-ban alapított "Gyakorlati-gazdasági szorgalmatossági iskolájában " gyakorlati munkával kapcsolta össze a belterjes módszerek elsajátítását. Benne az újkori pedagógia megtestesítőjét tiszteljük. Az új rendszerű iskolában könyvtárat, tanműhelyt és tangazdaságot szervezett, amelyben tanítók és gazdatisztek képzését is vállalta. Saját kísérleteihez és az oktatáshoz Harruckern bárótól 6 hold szikes legelőt kért és kapott. Az ifjúságot négy évig ingyen tanította, akik a mezőgazdaság és az állattenyésztés minden ágát a gyakorlatban is elsajátították. A tanítás több nyelven folyt, hiszen 1722-ben zömmel szlovák jobbágyokat telepítettek a török hódoltság alatt szinte teljesen elpusztult középkori város helyére. Tankönyvet írt és naptárt is készített, az általános műveltség kiszélesítésére pedig ismeretteijesztő előadásokat szervezett. Részletesen kidolgozta a tanmenetet és az oktatás alapelveit, amelyhez 1782ben felsőbb jóváhagyást is kapott. Pedagógiai munkáját általános elismerés kísérte. Először a Békés megyei evangélikus iskolák felügyelője, majd a pozsonyi királyi iskola-bizottságba hívták meg. Az országgyűlés művelődésügyi bizottságához országos tanügyi reformtervet terjesztett (1791), de érdemleges tárgyalása elmaradt. Ellenlábasai 1796-1799 között iskolája működését megakadályozták, később anyagi támogatást sem kapott, ezért 1806-ban végleg be kellett zárnia az iskolát. Oktató munkáját a pedagógus felelőssége hatotta át és ez derül ki évszázadokra szóló üzenetéből is: „... arra törekedtem, hogy az eddigi oktatás súlyos hiányait lehetőleg gyakorlati tárgyak tanításával pótoljam, és reméltem, hogy ezáltal hazámban legalább kortársaim utódainak igazi szolgálatot teszek." Nem felejtkezett el híveinek lelki erősítéséről sem. A korábbi három kísérlet után 1788-ban közös összefogással felépítette az időt álló és sok alkotásával együtt nevét hirdető evangélikus Ótemplomot. Széles körű tevékenysége kiterjedt az Alföldre, elsősorban Szarvas életére. Rövid idő alatt meggyőződött róla, hogy a XVIII. században kevés olyan fontos kérdés volt az országban, mint az Alföldön a termelés fokozása, a terményértékesítés és a közlekedés feltételeinek megteremtése. Úttörő tevékenységet fejtett ki a korszerű vetésforgón, a takarmánynövények és az istállózó állattenyésztésen alapuló mezőgazdaság megteremtésében. Világviszonylatban is kiemelkednek a szikesek javítására irányuló tudományos alapokra helyezett kísérletei. Nagy sikerrel elsőként alkalmazta a meszes-márgás talajterítést (digózás). Meghonosította a lucerna, az olajos növények termelését, kezdeményezte a zöldség- és gyümölcstermelést, a méhészetet és a selyemhernyó-tenyésztést. Szarvasra szőlőt telepített, szorgalmazta az akác és a fűzfa elterjesztését, faiskolát létesített. Megindítja a cukorfőzést, a szikesekről tiszta szódát állít elő, új szeszgyártással és ecetkészítéssel is foglalkozik. Harcolt az istállóztatásért, iskolájában állatápolási és -gyógyászati ismereteket is oktattak. A nyersselyem és a gyapjú helyi feldolgozásával az iparosítás alapjait rakta le. A magtermelő központ kialakításával eléri, hogy lucerna- és lóheremagot Bécsbe és Nürnbergbe, Pozsonyba pedig gabonát szállít. Nagyon lényegesnek tartotta az értékesítés oktatását és megszervezését. Tessedik Sámuel olyan szociográfus, aki nemcsak bemutatja a falu életét és problémáit, hanem azokat elemzi, esetleg ó maga meg is oldja. Megszervezi a fátlan vidék építőanyag-ellátását a víziutak kihasználásával. Gondol a tűz elleni védelemre, a közbiztonságra, a szegények, a betegek védelmére és gyógyítására. Felvázolja egy mintafalu tervét, amelyben az iskola és a paraszt ember MAGYAR ORSZÁGBAN, Mírtixia ct bíí lehet») jó mábt-Üciclt faluoik r.jijlrtl ^jtimila*. SAMUEL THESCHKDIK ileal wofi fiit Ntaetbúl Magyarra ford,«,«. tONKI JÁNOS. P É T S E T T, £•['• M*u httmtl \J%Í. S> f t 8 a H b m ft n n •» Ungarn, twí«t$, tint* tr-as n ftt)fl tanít; • >H ni» ^fanc wis íwfro rcyittrtm ^v'ífí etdKl 2)>f«>t»!. ®rt.«íl ml UH» »«< wtMW > ? « 1. kép Tessedik Sámuel fő müvének magyar és német nyelvű címlapja (az OSZK fotója) 5