Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László-Kaján Imre: Beszámoló a Vízügyi Történeti Bizottság 1990/91. évi tevékenységéről - Geszlerné Szentpáli Ágnes: A víziközművek és az önkormányzatok kapcsolata

osztályvezetőhelyettese, Dipl. Ing. Grath, a Wulkatal Szennyvíz Szövetség elnöke (Marz polgármestere). A mintegy 60 polgármester először megismerkedett a Burgenlandi Vízellátási Szövetség kialakulásának és fejlődésének folyamatával, valamint a később szerveződött Szennyvíz Szövetség feladatkörével. Az osztrák vendégek előadásában meghallgatták, milyen égető szükségszerűség során alakult ki a szövetségek működésének rendje. Másnap lehetőség adódott Burgenladban megtekinteni az Északburgenlandi Vízügyi Szövetség székházát, és részletes beszámolót meghallgatni a Szövetség működési rendjéről. Ezután a résztvevők megtekintették a Regionális Vízmű Rendszer legnagyobb teljesítményű kútját, Neudörflben, a Rusti Víztároló Medencét, és végezetül a Wulkaprodersdorfi Szennyvíztisztító Telepet. Az Észak-burgenlandi Vízügyi Szövetség 1956. december 7én alakult, amikor Eisenstadt környékén három falu csatlakozott a tartományi fővárost is ellátó vízműrendszerhez, valamint a tartomány nyugati részén 6 helység ellátására alakult kis vízmű is üzemelt már. Nagy szükség volt jó néhány helyen a vízellátás megoldására, mert a felszínközeli egyedi kutak a mezőgazdasági termelést segítő műtrágyázás, valamint a csatornázás hiánya következtében erősen elszennyeződtek. A Szövetség pénzügyi alapját a csatlakozó községek biztosították, mely kiegészült a tartomány, valamint a kormány támogatásával, ami részben vissza nem térítendő, részben nagyon alacsony kamatú kölcsön volt. A Szövetség gyorsan bővült, 1985-ben már 60-nál több község csatlakozott önként, jelenleg 69 tagja van, és tartományon belül már csak 5 ellátatlan község maradt. Felügyelő bizottság végzi a Szövetség ellenőrzését, melybe a társult helységek 1000 főként 1 képviselőt küldhetnek. A Felügyelő Bizottság dönt a vízellátási beruházások megvalósíthatóságáról, a kölcsönfelvételek ügyéről. Évente elfogadják a költségvetést, és ellenőrzik az elszámolásokat. Munkájukat térítés nélkül, „társadalmi munkában" végzik. A vezetést 94 tagú küldött gyűlés és 7 fős elnökség, úgynevezett ügyvezetőség látja el. Az 1990. évben társult a Szövetséghez Arndorf község, mely Észak-Burgenland legészakibb csücskében van, távol a gerincvezetéktől. Társulásának feltétele az volt, hogy a távvezetéket a falu maga építtette meg, a tartomány anyagilag támogatta ebben. A polgármesteri hivatal vállalta a vezetéképítés költségeinek előteremtését, ehhez kedvezményes kamatú kölcsönt vett fel. A kölcsön visszafizetését a község polgárai 4 év alatt részletekben teljesítik. A kész művet a vízműtársulat üzemelteti, és végzi a karbantartást. Ez időtől kezdve a fogyasztóknak már csak a vízdíjat kell fizetniük. A vízdíjaknak kell fedezniük az összes kiadásokat. Ez képezi a Szövetség bevételét. Ebből fedezik az üzemköltségeket, az igazgatási költségeket, a karbantartást, az energia, valamint a vízveszteségek költségeit. Természetesen fedezetet kell nyújtania a szivattyúk és tartozékaik beruházási, felújítási költségeire is. A vízár ezenkívül fedezi a fogyasztói vízmérő bérleti díját, a készenléti díjakat és a fogyasztást is. A fogyasztói vízmérőket minden ötödik évben hitelesítik, és minden tizenötödik évben új mérőre cserélik. A regionális rendszeren 45 000 vízmérőt szereltek fel, ezeket évente egy alkalommal olvassák le. A lakosság minden évben az előző évi leolvasás alapján fizeti a havi díjat. Az ipari fogyasztók vízfogyasztásának ellenőrzése gyakrabban történik. Erre a nagy munkára a Szövetségnek öt alkalmazottjavan, akik emellett ellátják a lakossági tanácsadást is. A Szövetség már kiépítette a maga karbantartó és felújító részlegeit, ezzel költségeiket csökkenteni tudták. 1962-ben 33 társult községet láttak el egészséges ivóvízzel. 1965-ben megtervezték, 1968-ra kivitelezték az egyik, azóta is legnagyobb csigavonalú víztároló medencét, mintegy 10 000 m tároló kapacitással. 1969-ben 55 társult községet láttak el, 1989-ben 69 község volt a Szövetség tagja. Vízbázis-bővítés céljából 1973-ban adták át azt a csáposkutat Neudörflben, melynek kapacitása 518 l/sec. A Vízműszövetség 1982-ben 130 000 lakást, valamint 50 000 üdülőt látott el, 30 nyomásfokozó volt a rendszerbe építve, és 94 000 m

3-re növekedett a tárolókapacitás. A vízszállító rendszer hálózatának hossza 945 693 m volt. 1980 óta komoly erőfeszítéseket tettek a vízveszteségek leküzdésére. Ma már minden távvezeték szakaszolva van vízmérőhelyekkel, minden helység előtt, valamint nagyobb elosztó csomópontokban mérik az áthaladó vízmennyiségeket. Ennek köszönhetően a vízveszteségeket a minimálisra csökkentették, mivel a veszteség helye jól lokalizálható, és hamar javítható a hibás szakasz. A Wulkaprodersdorfi Regionális Szennyvíztisztító Telep a Vízellátási Szövetséghez hasonlóan néhány falu, valamint a papír- és cukorgyár szennyvizének kezelésére jött létre. Ma még nem annyira kiterjedt a tevékenységi köre, mint a Vízellátási Szövetségnek, szabad kapacitását azonban újabb helységek bekapcsolásával folyamatosan kötik le. A bővítés lehetőségét már a tervezésnél figyelembe vették. Jelen pillanatban még csak Eisenstadt és a tőle délre levő helységek szennyvizeit kezelik. A tanulmányúton látottak és hallottak élénk érdeklődést keltettek. A meghívott polgármesterek véleménye szerint a látogatás során betekintést nyerhettek az önként szerveződő kommunális szövetségek létrehozásának és működtetésének mikéntjébe. Geszlerné Szentpáli Ágnes Vízgazdálkodás- és földméréstörté A gödöllői Agrártudományi Egyetem parkjában a közeli egyetemi lakótelep vízellátási gondjainak enyhítésére még az ötvenes években Jánossy György és Czebe István építész tervei alapján épített víztorony az elmúlt évtizedekben feleslegessé vált. Ez adta a gondolatot néhány szakmáját szerető egyetemi oktatónak, hogy baráti körré szerveződve a víztoronyban történeti kiállítás létrehozását kezdeményezze. Az elgondolás már csak azért is illett a víztoronyhoz, mert maga az építmény sem a szokványos formában és elrendezésben jött létre, tervezői megannyi leleménnyel egyedi alkotásnak adtak formát. Az a dombvidék, melynek legmagasabb pontján ma a víztorony áll - a Duna és a Tisza vízválasztójában fekszik - tehát ad abszurdum a torony egyik oldalán lecsorgó esővíz a Duna ti kiállítás a gödöllői víztoronyban irányába folyik el, a másik oldal csapadéka pedig a Tisza vízgyűjtőjére esik. A szerkezeti megoldását tekintve kettős héjú körperipterosz torony két koncetrikusan elhelyezett hengerből áll, a hengerpalástot két eltérő vastagságú téglafal alkotja; a külső és belső téglaköpenyt két vasbeton lépcsőszerkezet fogja össze. Az egyik lépcső a vízmedencéhez, a másik a torony tetején megépített üvegfalú kilátóhoz vezet, ugyanakkor „ördöglépcső" módjára elkerülik egymást. Eredetileg a ma kilátóként üzemelő toronytető csillagászati megfigyelőhelyként szolgált volna, de a kúp jilakú fémsisakkal fedett „üvegdobozt" végülis nem vették birtokba a csillagászok. Az épület bejárata feletti domborművet,Árion és a delfin" Borsos Miklós szobrászművész alkotta, míg a torony csúcsán álló szélkakas Magyari Barna munkája.