Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Juhász József: 75 éves a Magyar Hidrológiai Társaság

75 éves a Magyar Hidrológiai Társaság AMagyarHidrológiai Társaság hetvenöt éves. Háromnegyed évszázad már komoly kor egy szakmai tudományos egyesületnél. Arra mutat, hogy célja, munkája generációkon keresztül vonzást gyakorolt legjobb szakembereinkre. A legkülönbözőbb társadalmi, gazdasági körülmények között is mindig adott valami vonzót tagjainak s azok érdemesnek tartották fenntartani, sőt fejleszteni. Elődeink gondos szervező és magas szintű szakmai munkája tette lehetővé hatékony és egyre jelentősebb fejlődését, minden > nehézség után újjászervezését és további kiteljesítését. 1916-ban Marenzi Károly tett javaslatot egy önálló Magyar Hidrológiai Társaság létrehozására. Az első világháború vérzivataros idején is nagy örömmel fogadták a magyar hidrológusok a kezdeményezést. Sajnos a világháború nehézségei között ennek megszervezése nem volt lehetséges. Ezért a hidrogeológusok elfogadták a Magyarhoni Földtani Társulat akkori elnökének, Szontagh Tamásnak a javaslatát a Földtani Társulaton belül egy Hidrológiai Szakosztály alakítására. Erre 1917. február 7-én került sor. Társaságunk születésnapján 82 alapító tagot számláltunk. A Hidrológiai Szakosztály az elképesztő nehézségek ellenére 1921-től önálló folyóiratot adott ki a máig 72. évfolyamát megért Hidrológiai Közlönyt. Az ország kétharmadának elvesztése, s az azzal járó nagy szakmai személyi veszteség ellenére a két világháború között tagjaink száma fokozatosan növekedett és 1944-ben már 366 fő volt. A második világháború befejezésével a Szakosztály iránt oly mértékben megnőtt az érdeklődés, hogy 1949. februárjában az akkori elnök, Vitális Sándor kezdeményezésére az 1917-es elgondolást valóra váltva önálló Magyar Hidrológiai Társasággá alakult. Az 1945-ös év 276-os taglétszáma rohamosan nőtt és 1949-ben meghaladta az ezer főt. Különösen nagy vonzerőt jelentett a Társaság a háború után megszűnt Mérnök és Építész Egylet Vízépítési tagozatában dolgozó vízimérnökök számára. Az új tagok belépésével a Társaság által művelt szakterületek fokozatosan kiteljesedtek és egy évtized alatt lényegében kialakult Társaságunk ma is művelt teljes profilja. A vízzel foglalkozó mérnökök, közgazdák, mezőgazdászok és erdészek, biológusok és balneológusok sok száz fős tömege gyűlt a hidrológus, hidrogeológus mag köré az egész országban. A létszám és tématerület növekedés valamint az intenzív szakmai kapcsolattartás indokolttá tette a nagyobb városokban területi szervezetek létrehozását, ezzel is szervezett bázist adva a körzetben lakó tagtársaink szakmai munkájának. A szakterületek növekedése évtizedek alatt tizenhárom szakmai szakosztály és néhány fontos bizottság kialakulásában is megmutatkozott. A balneológus orvosok 1960-ban kiváltak Társaságunkból és önálló Balneológiai Társaságai hoztak létre. Az 1962-ben Papp Ferenc akkori elnökünk javaslatára alakított Barlangkutató Szakosztály ma önálló és virágzó egyesületként, mint Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat dolgozik. Tagságunk növekedésével két évtized alatt az egész országot lefedő 20 területi szervezetből álló rendszer jött létre, amelyek közül néhány még körzeti csoporttal, körzeti szakosztállyal és üzemi szervezettel is rendelkezik. AMagyar Hidrológiai Társaság a szakma Napja. Kívülről jól definiálható, megbízható, a szakma reprezentánsa és fontos éltetője. Ugyanakkor a külső szemlélő számára állandónak látszó Társaságon belül a tudomány fejlődésével, a szakma hangsúlyainak módosulásával, talán néha szakmai divatokkal is folyton forr, mozog, átalakul, célszerűen rendeződik és újrarendeződik a tagok szakmai igényének optimális kielégítése érdekében. A folytonos fejlődésnek nemcsak haszonélvezője, hanem aktív közreműködője is az a kb. 4500 tag, akik - nyugodtan mondhatjuk - a vízzel foglalkozó szakemberek krémjét jelentik, s akik nélkül nem létezne Magyarországon ez a szakterület megközelítően sem ilyen szinten. Ez a hatalmas szellemi kohó az elmúlt évtizedekben csak meghatározott országokban mutatkozhatott. Az elmúlt hat-hét évben végre fokozatosan nyithattunk az egész világ felé. Egyrészt bemutathattuk magunkat, másrészt sok, számunkra gyümölcsöző kapcsolatot alakíthattunk ki. Egymás megismerése után egyre fokozódó tempóval indul meg közös munkánk négy világrész szakmai egyesületeivel. A fejlődésnek azonban szűk határt szab az anyagiak hiánya. Megkerestük tehát a legolcsóbb és az adott helyzetben legintenzívebb szakmai kapcsolattartás lehetőségét, a folyóirat-, illetve kiadványcserét. Ennek szervezett lebonyolítása remélem lehetőséget nyújt sok új szakmai ismeretség elindítására és beérlelésére. Az 1917-ben Bogdánfy Ödön által megfogalmazott és azóta többször alakított alapszabályunk igen fontos módosulása volt 1990-ben az, amikor lehetővé vált, hogy a világ bármely kiváló szakembere vagy szakcége Társaságunk tagja lehessen. Ezzel széles ajtót nyitottunk a világra és reméljük, hogy a gazdasági viszonyok rendeződésével ezt a lehetőséget majd jól ki tudjuk használni. Igyekszünk megfelelően megbecsülni kiváló tagjainkat és ápolni a vízzel foglalkozó szakemberek emlékét, hogy életükből és tetteikből erőt merítsünk jelen helyzetünkben. A társasági életünk folyamán megbecsülésünk sokféle jelét adtuk tagtársaink szakmai, tudományos és társadalmi munkája elismerésének. A fokozatosan kikristályosodott rend szerint ma a tiszteleti tagság, a Schafarzik Ferenc, a Bogdánfy Ödön és a Pro Aqua emlékérem, valamint a Vásárhelyi Pál-díj jelenti Társaságunk látható elismerését. Ez utóbbit annak érdekében, hogy ezentúl Vásárhelyi Pál miniszteri kitüntetés névadójaként szerepelhessen, idéntől Kvassay Jenői6\ nevezzük el Társaságunkban. A múlt nagyjai megbecsülésének látható jelei Vitális Sándor Salgótarjánban, Papp Ferenc Budapesten, és Sajó Elemér Szolnokon köztéren felállított mellszobrai és Beszédes József domborműve Székesfehérváron. Ha lesz pénzünk, szeretnénk e nemes hagyományt tovább folytatni. A vízzel foglalkozó jeles szakemberek emlékének ápolására sírjaik karbahelyezését és ápolását is sok területén végzik ma utódaink, Társaságunk tagjai. Társaságunk hetvenöt éves története arra tanít bennünket, hogy a szakmai munkát és a szakmai elit gondolkodását nem tudta kerékbe törni a két világégés, Trianon, de még az elmúlt közel félévszázados diktatúra sem. Tagtársaink mindig és