Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Ponyi Jenő: Másodlagos termelés a Balatonban

gerinctelen állatok alkotják, és a saját testükbe beépített anyagok összességét másodlagos termelésnek (=secondary production) hívják. A hazai irodalom (lásd fentebb) az összes heterotróf élőlényeket fogyasztó, forgalmazó, vagy transzferens szervezetekként említi. A „másodlagos termelés" fogalmának értelmezése, éppen a heterotróf szervezetek méret- és funkcióbeli sokfélesége és nem utolsósorban módszertani poblémák miatt eltérő. Manapság a vízi ökológiai rendszerek esetében a másodlagos termelés alatt a vízi gerinctelen állatok produkcióját értjük [4, 17]. A „tápláléklánc" harmadik láncszemét általában a nemragadozó halak, a negyediket pedig a ragadozó halak alkotják. Megjegyzem, hogy a „tápláléklánc" fogalma azért került idézőjel közé, mert az esetek többségében a táplálékhálózat jelenléte igazolható, minthogy egy-egy funkcionális csoporton (pl. szűrő Zooplankton), vagy fajon (pl. Daphnia) több tápláléklánc is „áthaladhat". Ezekre az elméleti kérdésekre bővebben a jelen tanulmányban nem térhetek ki. 2. A Balatonnal foglalkozó termelésbiológiai irodalom A tó termelésbiológiai kérdéseivel nagy általánosságban Sebestyén [16] és Felföldy [8] foglalkozott. Konkrétan Entz [5] kísérelt meg egy becslést a másodlagos termeléssel kapcsolatban. Ennek lényege, hogy a becsült Zooplankton és zoobentosz biomasszát Zernov [19] után megszorozta 30-cal. Korszerű, másodlagos termeléssel összefüggő kutatásokat a Balatonban 1960-as évek közepétől kezdtem el [13] és jelenleg is végzem. * ' 3. A vizsgálatok módszereiről A produkció becslést különböző állatcsoportokon végeztem el (Cladocera, Copepoda, Chironomidae, Oligochaeta, Mollusca), a tó különbözó nyíltvízi területén (1. ábra). A kalkulációhoz szükséges paramétereket (fajpopulációk sűrűsége, tömege, egyedfejlődése stb.) saját és irodalomból átvett adatok alapján végeztem. A vizsgálati anyagok 1965-1988 évekből származtak. A mintavételi gyakoriság - a különböző állatcsoportoktól függően - havi, heti, napi gyakoriságú volt. A módszerekkel kapcsolatos részleteket és a további irodalmi hivatkozásokat megtaláljuk Ponyi [12, 13, 14] munkáiban. 4. Eredmények és megvitatásuk A vizsgálati adatok kiértékelése során számos részeredmény született. Ezeket összegezve azt mondhatom, hogy az egész tó nyíltvizének másodlagos termelése kerek számban 77 ezer t 1. ábra. Vizsgálati szelvények a Balaton nyíltvízi területein nedves súly/év becsülhető. Ennek nagyobbik hányadát a planktonikus rákok alkották, - 67 ezer t/év. Vizsgálataim szerint a bentikus állatok produkcióját alacsonynak találtam, ami arra utal, hogy az igen gyakori iszapfelkeveredések nem kedveznek az itt élő állatoknak. Bár legújabban Dévai (1991, szóbeli közlés) a Chironomidae produkcióját kb. tízszer nagyobbra becsüli, mint én tettem (6 ezer t/év). Megjegyzem azonban, hogy a Chironomidae család fajainak nagy tömege nem marad bent a tóban, mivel kirepülnek, továbbá, a kirepülő imágók biomasszája is nagyon változékony. Egyik évről a másikra - az egész tóra vonatkozóan - 11-szeres különbségek is előfordulhatnak [3]. E tények azt mutatják, hogy a tavi gerinctelen állatainak a produkció becslése még nem fejeződött be, ezért további kutatások szükségesek. A legkülönbözőbb vizsgálatok és produkció becslések hiányosságok és pontatlanságok ellenére - összességében elfogadható képet adnak a Balaton nyíltvízi tájainak kapcsolatrendszeréről (2. ábra). Jelenleg úgy látszik, hogy a nyílt vízi területen az anyag- és energiaforgalom szempontjából is a szeszton -» planktonrák —» nemragadozó hal kapcsolatrendszer jelentősebb, mint a szeszton -» bentosz -» nemragadozó hal kapcsolat. A fentiekből az a gyakorlati megfontolás is leolvasható, hogy a plankton rendszert megterhelni újabb Zooplankton (főként planktonrák) fogyasztókkal nem szabad, mert azok súlyos zavarokat okoznak a rendszerben. Sajnos, a Balatonba 1972-ben betelepített busafajok (főként a pettyes busa) negatív hatása megmutatkozott. Az ugyancsak zooplanktont fogyasztó őshonos garda állománya 1978-ra tragikusan lecsökkent a tóban [2], Megjegyzem, hogy a halbiológusok és halászati szakemberek a csökkenés okát sokkal általánosabban fogalmazták meg (pl. a környezetben fellépő változások). A másodlagos termelés eredményeiből többek között leszűrhető, hogy a Balaton nyíltvízi területeinek többségén - a Kesztplanktonikus rákok P= 67 ezer t/év/tó Bentikus fauna Halhozam ( Biró után)=~ 1,5 ezer t/év/tó P=~ 11 ezer t/év/tó 2. ábra. Táplálékhálózat a Balaton nyíltvízi területein, az 1965-1988 évi kutatások alapján 32