Hidrológiai tájékoztató, 1992

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Kováts Zoltán: Megemlékezés Tőry Kálmánról, születése 100. évfordulóján

ban engedélyezett és kis számban megjelent magyar nyelvű lapoknak. Ilyenformán kezdetben nemcsak szakmai, hanem politikai kérdésekben is állást foglalt, cikkeivel a nemzeti és főként a nagybirtokkal rendelkező osztály érdekeinek védelmezőjeként lépett fel. A nívósán szerkesztett hetilap a fejlettebb országok mezőgazdaságát bemutatva harcolt a hazai gazdálkodás színvonalának emeléséért, követelve az állattenyésztés és növénytermesztés között az optimális egyensúly kialakítását: „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat" hirdette a lap fejlécén álló jelmondat. Mikor Korizmics 1878-ban, akkor már az OMGE hivatalos közlönyének számító lapot az egyesületnek ajándékozta, példányszáma az 1200-at is meghaladta, ami a korabeli viszonyok ismeretében igen tekintélyesnek mondható. Az eddigiek során már többször tettünk utalást - legutóbb éppen a folyóirat és könyvkiadás kapcsán - a Magyar Gazdasági Egyletre és jogutódjára az Országos Magyar Gazdasági Egyletre (OMGE), amely elsősorban a nagybirtokos osztály szakmai és érdekvédelmi szervezeteként jött létre, s jóllehet az idők folyamán változásokon ment keresztül, lényegében az is maradt. Korizmics munkásságának kiemelkedő korszaka összefonódott az OMGE történetével, annak legnehezebb éveiben 1850 és 1857 között az egyesület titkára volt. A szabadságharc leverése után egy császári rendelet minden magyar egyesületi tevékenységet megtiltott és az OMGE is csak egyesületi bizottságán keresztül létezett, valódi egyesületi életet nem élhetett. Munkája főleg a gazdasági ismeretek közlésére korlátozódott, és külön engedéllyel adhatta ki a már említett „Gazdasági Lapok"-at. Az 1857-es esztendő fordulatot hozott az OMGE életében, ekkor ui. Ferenc József gesztust gyakorolva visszaadta annak működési engedélyét. Az egyesület már azelőtt is, de ezek után még erőteljesebben követelte a különböző szintű és főleg a magyar nyelvű szakoktatási intézetek felállítását. Az OMGE minden fórumot felhasználva állt a mozgalom élére és 1851-ben e tárgykörben maga Korizmics is megjelentette írását. 1857 után ugrásszerűen nőtt az OMGE taglétszáma, megindult a megyei egyesületek gyors ütemű újjászervezése. 1858-tól Korizmicszt haláláig az egyesület alelnökévé választották és mindvégig annak egyik legodaadóbb „szolgálója" volt. Összefoglalva az eddigiekben érintett közel fél évszázad történéseit megállapíthatjuk, hogy az áttekintett időszak a magyar gazdaság, s ezen belül a mezőgazdaság egészét alapvetően befolyásoló éveket foglal magában. Megkezdődött és részben be is fejeződött a hagyományosnak is nevezett feudális gazdálkodásból a tőkés gazdálkodásba való áttérés. Korizmics László azon szerencsés személyek közé tartozott, aki mindkét korszakot megélhette, sőt képességeihez mérten a változások irányának formálásában maga is részt vett. Pályájának elején gyakorlati szakemberként, később a mezőgazdasággal összefüggő szervezői, szakirodalmi működést, gazdasági és politikai közéleti tevékenységet folytatott: OMGE, törvények és rendeletek előkészítése, majd 1868-tól országgyűlési képviselő, irigylésre méltó lista. Korizmics kortársait végignézve, azokat a kiváló szaktekintélyeket, akikkel a sors összehozta láthatjuk, hogy a reformkor és a kiegyezés közötti időszakban nem volt ritka az ilyen életpálya. Legalább két tucat olyan nevet lehetne felsorolni, amelynek képviselője egyszemélyben újító, kísérletező gyakorlati gazda, oktató, szakirodalmi tevékenységet folytató és a közéletben (legtöbbször a gazdasági közéletben) aktív tevékenységet vállaló férfiú volt. Csak néhány nevet említsünk, akikre illenek az imént felsoroltak: Galgóczy Károly, Sporzon Pál, Tanárky Gyula, Klauzál Imre, BenkO Dániel, Mórocz István, Török József, Mokry Sámuel, Balázs Árpád. Gazdag, változatos életpályák. Feltehetjük a kérdést: a kor volt kevésbé igényes, vagy talán ők voltak az átlagosnál tehetségesebbek? A válasz nem egyszerű és lehetséges, hogy a kérdés ilyen sarkított formában fel sem tehető. Mindenesetre emléküket jobban meg kellene őriznünk, hátha van üzenetük az utókor számára is. Fehér György Megemlékezés Tőry Kálmánról, születése 100. évfordulóján Tőry Kálmán (1891-1975) A vízügyi szakemberek, de mindenekelőtt a folyószabályozással foglalkozók, tisztelettel és megbecsüléssel gondolnak vissza születésének centenáriumán Tőry (Tőgl) Kálmánra, aki hosszú, szakmai eredményekben gazdag és kiegyensúlyozott élet után távozott el, immár 16 éve körünkből. Élete és munkássága példaképünk lehet. 1891. február 10-én született Budatétényben, gazdálkodó család sarjaként. Nyolcan voltak testvérek, korán árvaságra jutottak. Kálmán neveléséről az árvaszék közbejöttével idősebb nővére gondoskodott. Középiskolai tanulmányait a Budapest I. kerületi állami gimnáziumban végezte, 1910-ben érettségizett jeles eredménnyel. A budapesti József Nádor műegyetemre 1910-14-ben járt, és 1914 nyarán szerezte meg a mérnöki oklevelet. A nyári szünidőkben a budapesti Folyammérnöki Hivatalban dolgozott, mint napidíjas műegyetemi hallgató. Oklevelének megszerzése után ugyanennél a hivatalnál kapott mérnöki állást. 1914. augusztus 1-én vonult be katonai szolgálatba, és a cattarói vártüzérezrednél képezték ki. Az első világháborúban a déli frontokon harcolt, és 1918 őszén, mint tartalékos tüzérfőhadnagy szerelt le. 1918-23 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályán dolgozott, főként vízerőhasznosítási és folyamszabályozási kérdésekkel foglalkozva. Egyik kiemelkedő feladata volt a Duna folyam Esztergom-Budapest közötti szakaszának felmérése, de felmérte a Rába folyó Szentgothárd és Árpás közötti szakaszát is. 13