Hidrológiai tájékoztató, 1991

MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Megemlékezés Telegdi Roth Lajos vízföldtani munkásságáról, születése 150. évfordulóján

... genítést, s megromlásukat vonja menekülés nélkül * maga után. Ezért bátran merem állítani, hogy a Tiszavölgy rendezését a közállomány segedelme nélkül végrehajtani nem lehet. , Legbensőbb meggyőződésem az, hogy a közállománynak ajándékozni semmit sem kell, semmit sem szabad. Mert mit a hon egyik érdekeltségének az igazság s jogos követelés mértékén túl nyújt, azt a többiektül vette el; a közállományi ajándékot s meg nem térítendő segélyt pedig egyedül a kényszerítő szükség menheti ki ott, hol a közállománynak is kívánatos célok elérésére az egyesek ereje elégtelen. Ha az országos közlekedés minden fővonalait, ellenére az eddig fennálló rendszernek, a közállomány félügyelete alatt akarjuk rendezni, első lépés, hogy annak eszközeit, minő: folyók, csatornák, vas- és kőutak, országtulajdonának tekintsük, mi a mellett is megtörténthetnék, ha társulatok által építetnek és kezeltetnek a közállomány beleegyezése s folytonos őrködése mellett. Már ha a magyar földet közlekedési tekintetben rendszeresen instruálni akarnók, s szó volna arrul. hogy minden részei lehetőleg egybeköttesenek a világkereskedelmi érintkezésbe hozassanak, természetesen e rendszeres összekötés hajózható folyók, csatornák, vas- és kőutakbul állna. Ámde, mihélyt errül szó volna, s feltéve, hogy még a tiszavölgyi társulat nem léteznék, az országos rendbehozásnak alphája volna mindenesetre a tiszavölgyi folyók vartvidékének eltöltésezése; e nélkül valamenynyi kőúti vonal vagy épen lehetetlen, vagy csak sokszoros költséggel volna kiállítható, mert máskép minden úttalapnak egyszersmind védtöltésnek kellene lenni, rnelly az árvíztül elsepertetésnek, hullámrongálásnak, jég általi megbontásnak lenne kitéve; minden vas- és kőútnak a legnagyobb árvíz vonalán fölül kellene emeltetni; csatornákrul pedig míg azok az elborító árvizek beiszapolásinak kitéve, hajózásrul míg a folyó az árvíztenger közepette elenyészik, szó sem lehet. Mindezeket figyelembe véve, egy közlekedési rendezésnek is első teendője volna az alföldön a folyók töltések közé szorítása; de más részrül is a technikusok állítása szerint a folyó medrének kiképzésére — mi pedig a hajózásnak főtényezője — egyik legsikeresb eszköz a töltésvonal, hol a megáradt folyó központosult ereje hat a meder mélyítésére s partok kiképzésére . .. Méltó tehát, hogy ezen tehernek a közállomány is részese legyen. Azonban mivel a közállomány olly sok tekintetben nyújthat veszélyt a társulat céljainak sikeresítésére. ezen részvét-arányt lehetne a valóságos költségek eay bizonyos mérsékelt quottalitásában megállapítani. Végezetre: Intézkedjék a törvényhozás álaprul, mellybül a tiszavölgyi folyókon a hajózás és közlekedési célokra teendő munkálatok fedeztessenek ..." Széchenyi István, nem sokkal ..Véleménves Jelentése" közreadása után — amely művéből a fenti idézeteket vettük — minisztere lett Batthyány Lajos első felelős kormányának. A közlekedési tárca élén, sajnos, kevés ideie volt a közlekedésügyet vízügyeinkkel ennyire összehangolni, s késő utódai is csak nehezen találták meg nemcsak az összhangot, hanem az egyéni és a közérdek, a magánérdekeltségek érdekeinek, fizetőképességének. valamint a közös érdekek jogos megterhelésének és hasznának ilyen mélyreható és igazságos megosztási elveit. Nekünk, késő utódoknak nagyon fontos feladatunk maradt: tanulni a 200 éves Széchenyitől, tanulni a közgazdaságot, közlekedés- és vízügyeket együtt látó koncepcióiból. Dr. Vágás István Megemlékezés Telegdi Roth Lajos vízföldtani munkásságáról, születése 150. évfordulóján Telegdi Roth Lajos m. kir. főgeológus, m. kir. főbányatanácsos, m. kir. bányaügyi főtanácsos, a Magyarhoni Földtani Társulat egykori elnöke és tiszteleti tagja, Telegdi Roth Ágost udvari tanácsos fiaként Telegdi Roth Lajos (1841—1928) 1841. szeptember 10-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait Bécsben végezte, maid 1860-ban a freibergi, 1862-ben a leobeni bányászakadémián szintén két évig tanult. Az 1864. év végétől 1866 nyaráig a Rothschild művek wittkowitzi vaskohójánál, valamint a morva— osztraui kőszénbányánál folytatta önkéntes! minőségben gyakorlati tanulmányait. Az 1867. évben rövid ideig a . bécsi Geologische Reichsanstaltnál foglalkozott geológiával, ugyanezen év nyarán Pestre költözve a m. kir. pénzügyminisztérium bányászati számvevőségéhez került gyakornokként. 1868-ban bányászati számtisztté nevezték ki, 1870-ben pedig mint gyakornok az 1869-ben alapított Magyar Királyi Földtani Intézethez lépett át, hol 1871-ben segédgeológus, 1872-ben osztálygeológus, 1883-ban főgeológus lett. Érdemei elismeréséül 1894-ben főbányatanácsosi címmel és jelleggel, 1909-ben a III. osztályú vaskoronarenddel, 1927-ben pedig m. kir. bányaügyi főtanácsosi címmel tüntették ki. A M. Kir. Földtani Intézettől 43 évi szolgálat után 1913-ban vonult nyugalomba, de tudományos tevékenységét ezt követően is folytatta. A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1870 óta rendes tagja. 1873-tól 1877-ig első, majd másodtitkár és Sajóhegyi Frigyessel a Földtani Közlöny szerkesztője, 1877-től 1901-ig és 1907-től 1912-ig választmányi tagja, 1901-től 1904-ig elnöke, 1912-től tiszteleti tagja. A Földtani Közlöny 1925. évi LV. kötetét tiszteletére „Telegdi Roth Lajos jubileumi kötet"-ként adták ki. Igazi vérbeli geológus lévén, fő munkaterülete a földtani térképezés volt. Az 1870-es év nyarán nagy7