Hidrológiai tájékoztató, 1991

ISMERTETÉSEK, HÍREK - Dr. Korim Kálmán: Magyarország ivóvízbázis-atlasza - Vízbázisok katasztere (Atlaszismertetés) - Dr. Dobos Irma: Marczell F. (sorozatszerk.): A Magyar Vízügyi Múzeumban őrzött Széchenyi-iratok katalógusa. Források a vízügy múltjából 7. (Könyvismertetés)

beszivárgás, mint a laza üledékek pórusain keresztül. A hegységi területeken jelentkezik a karsztvíz és a repedésvíz. A mélyebb felszíneken található a rétegvíz, míg a dombsági területeken, valamint a Mecsek hegységtől délre fekvő medencében a talajvíz jelenik meg. „Az építéshidrológiai adottságok" című fejezetben a tájegységek: 1. Hegyvidék és hegyoldal. 2. Mecsekalja. 3. Pécsi medence és a Pécsi víz környezete, valamint a 4. Baranyai dombság. A táblázatokban találhatók a vízszintészlelő kutak és a források adatai. Az atlasz 7 darab Vízföldtani észlelési és 7 darab Becsült maximális vízszinttérképe 1:20 000-es méretarányban készült. Az észlelési térképen ásott kút, arhív fúrás, vízszintészlelő fúrás figyelőkútja, térképező fúrás (figyelőkúttá kialakítva), térképező fúrás (egyszeri vízszintészleléssel), forrás, foglalt forrás, tó, belvizes terület és patak) egyéb vízfolyás szerepel. A becsült maximális vízszint térképen a porózus üledékben (mB. f.), a szilárd kőzetben (mB. f.) és a hidrológiailag zavart területen (mB. f.) levő vízszinteket adja meg. Pécs építéshidrológiai atlaszát minden szakembernek figyelmébe ajánlom, akik vízföldtani, építésföldtani, vízszerzési, valamint környezetvédelmi feladatok megoldásával foglalkoznak. Az Atlasz megvásárolható a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál. Címe: 1088 Budapest VIII., Reviczky u. 4. Árazás alatt. Előrejelzés szerint: közületeknek körülbelül 9500,— forint, magánszemélyeknek körülbelül 2000,— forint. Dr. Siposs Zoltán Magyarország ivóvízbázis-atlasza — Vízbázisok katasztere. Budapest, 1989. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megbízásából a Környezetgazdálkodási Intézet és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem közötti együttműködés keretében jelent meg az 1985—1989 években készített és szerkesztett nagyszabású mű, „Magyarország ivóvízbázis-atlasza" címmel. Ez a kitűnő összeállítás a gyakorlati vízgazdálkodás egyik fontos ágazatának, az ivóvízszerzésnek és ivóvíz-kitermelésnek alapvető dokumentumát képviseli, mely jól illeszkedik a már régebben megjelent hazai vízföldtani kataszterek és atlaszok sorába. Ilyenek voltak többek között: — Magyarország vízkészlete I. Mennyiségi számbavétel. 1954, VITUKI. — Magyarország vízföldtani atlasza. Schmidt E. R. et. al. 1962, MÁFI. — Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere. Urbancsek J. et. al. 1963—1986, I—XI. kötet. — Magyarország hévízkút jai (Hévízkút-kataszter). 1965—1990, VITUKI, I—V. Az ivóvízbázis-atlasz áttekintő térképlappal, illetve jelmagyarázattal kezdődik. A színes kivitelben készült áttekintő térkép az ország regionális jelentőségű távlati bázisait, regionális vízművállalatait, a megyei és városi vízművállalatokat, továbbá a kiemelt felszín alatti vízvédelmi területeket egyrészt karbonátos — karsztos vízadók, másrészt törmelékes vízadók bontásában tünteti fel. Emellett a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok, valamint nemzetipark-igazgatóságok működési területei szerepelnek ezen a térképen. A részletes térképsorozat 1:150 000-es méretarányban 1-től 18-ig számozott térképlapokon készült. Ezekről a lapokról a jelmagyarázatban szereplő jelölések segítségével a következő adatok olvashatók le: 1. Regionális vízbázisok (1—40-ig) és jellemző készletértékeik, vízkészlettípusok, összes teljesítőképesség, a vízbázisok határa és ismeretességi foka. 2. Közüzemi vízszerzőhelyek sorában a kiemelt települések, s az egyéb települések helyeit ábrázolja. Mélyfúrású közműkutak, talajvízkutak, karsztaknák, foglalt karsztforrások és egyéb típusú források vannak feltüntetve a jellemző adatok kíséretében (kútszám, vízkészlettípus, szűrőzés helye, kapacitás stb.). 3. Külön jelölést használ az egyéb használatú vízszerző helyekre, így az ipari, a mezőgazdasági célú helyekre, valamint a felszín alatti (talaj-) vízkészletből öntözött területekre. 4. A vízminőségvédelmi területek lehatárolása és sorszámozása a jelkulcs szerinti ábrázolással történt, megkülönböztetve a kiemelt vízminőségvédelmi területeket, a hidrogeológiai védőterületeket, s a természetvédelmi területeket. Ezen belül megkülönbözteti a karbonátos-karsztos, valamint a törmelékes vízadó területeket. Úgyszintén eltérő jelöléssel tünteti fel a nemzeti parkokat, a tájvédelmi körzeteket, a természetvédelmi területeket, a bioszféra- és a vadvízrezervátumokat. A team-munkában készült atlasz témafelelőse a KGI részéről Altnőder András, míg az ELTE részéről dr. Klinghammer István volt. Az atlasz mindössze 50 példányban készült. Az új mű kiváló segédeszköz nem csupán a szakembereknek, de a tervezők, közgazdászok, önkormányzati tisztségviselők számára is. Dr. Korim Kálmán Könyvismertetés Marczell F. (sorozatszerk.): A Magyar Vízügyi Múzeumban őrzött Széchenyi-iratok katalógusa. Források a vízügy múltjából 7. — Aqua Kiadó, Budapest, 1990. 144 oldal. Az annotációkat készítette és a katalógust összeállította: Deák Antal András. Az 1986-ban útjára indított sorozat „Országos Vízügyi Levéltár" című első kötete után „Az Országos Vízügyi Hivatal tanulmánytárának katalógusa" három kötetben, majd „Az 1838. évi pest-budai nagy árvíz történetének válogatott dokumentumai" és „Á magyar öntözés történetének szemelvényei" jelent meg. Az új kiadvány Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyar halálának 130. évfordulóján kívánt emléket állítani azzal, hogy az ismeretlen, döntő többségében eddig még nem publikált, fel nem dolgozott dokumentumokat rendszerezve, katalógus formában közzé tette. A katalógus 737, túlnyomó részt levél jellegű és 565 pénzügyi témájú (számla, nyugta, pénzügyi értesítés, költségkimutatás stb.) iratot tartalmaz. A kötet tizennégy fejezete közül mindössze csak az első négy tartalmaz vízügyi jellegű anyagot, míg a többi irat arra alkalmas, hogy ezen keresztül a kiváló államférfinak nagyszerű emberi tulajdonságait is meg lehet ismerni. Miután a hazai vízszabályozások, a hajózás feltételeinek megteremtése elválaszthatatlan Széchenyi személyétől, ezért a Magyar Vízügyi Múzeum 1973. évi alapításától kezdve szorgalmasan gyűjtötte — igaz csak másolatban — a rá vonatkozó, főként írásos emlékeket. A múzeumi anyag gyarapításában minőségi változást jelentett 1978-ban a Storno-féle kéziratgyűjtemény megvásárlása. Ezzel a 74