Hidrológiai tájékoztató, 1991
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Pálfai Imre: A tiszaalpári öntözőrendszer koncepciója és főművei
meliorált területen szinte alig volt káros hatása a belvíznek, de a felső szakaszon is számottevő javulás volt tapasztalható. A rendszer üzemét az 1—2. kép szemlélteti. összefoglalás A főműfejlesztésben a Szabolcsveresmarti tározónak kulcsszerepe lesz, mert a vízrendezésen túl — azonos beruházás alacsonyabb üzemköltség mellett — mintegy 10 000 ha terület öntözését, extenzív halászattal kb. 100 t/év hal termelését, 120 ha terület rendezésével 15 000 ember kulturált pihenését, szabadidő eltöltését is szolgálja. A rendszer jól tagolt, kedvező feltételeket biztosít a vízkormányzásra. Ezt a hírközlés és távjelzés teszi teljessé, melynek kiépítésére a befejező III. ütemben kerül sor. A tiszaalpári öntözőrendszer koncepciója és főművei* DR. PÁLFAI IMRE Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság Lényeges, alapvető ténnyel kell kezdeni: Tiszaalpár térsége hazánk legaszályosabb körzetébe tartozik. Ezt bizonyítja az 1. ábra, melyen az aszályossági in^•t-fT^.^".—_7 0. p A| cc/100min) 5% 1. ábra Az aszályossági index 5 százalékos előfordulási valószínűségű értékeinek területi eloszlása és a tiszaalpári öntözőrendszer elhelyezkedése dex (PAI) 5 százalékos előfordulási valószínűségű értékeinek területi eloszlása látható, a legnagyobb értékek (PAI>10) gyűrűjében Tiszaalpár térségével. Tehát, ha komolyan akarnak gazdálkodni, itt öntözni kell. De ez a hely nemcsak éghajlati szempontból, hanem a talajadottságok tekintetében is nagyon rászorul az öntözésre, mert zömmel homoktalajok, tehát gyenge víztartóképességű talajok borítják, s ráadásul a talajvíz átlagos szintje is meglehetősen mélyen helyezkedik el. Az itt gazdálkodók számára tehát az öntözés nagyon fontos kérdés, mondhatni létkérdés. Joggal kérdezhetnénk, hogy akkor ez ideig miért nem öntöztek errefelé, hiszen itt a Tisza egy kőhajításnyira? Igen, de 30 méterrel alacsonyabban. Innen a vizet csak nagy nyomású szivattyúkkal, nyomócsővezetéken keresztül lehet eljuttatni az öntözendő területre. Ilyen feladat gazdaságos műszaki megoldásának feltételei (a kellő ipari háttér) az 1960as, 1970-es években teremtődtek meg. Másrészt a hetvenes évek vége felé érett meg a helyzet az itt működő gazdaságokban is arra, emelkedett a száraz gazdálkodás színvonala olyanra, hogy a vízhiány pótlását tovább nem lehetett halogatni. Ekkor, pontosan 1978-ban kerestek fel bennünket a Búzakalász Tsz és a Szikrai Állami Gazdaság képviselői, hogy tervezzünk nekik öntözőtelepet egy 235 hektáros és egy 110 hektáros szőlőültetvény öntözé* Bevezető előadásként elhangzott 1990. június 19-én Tlszaalpáron, az MHT Szegedi Területi Szervezete és az ATI KÖVIZIG közös rendezvényén. séhez. Később csatlakozott a csoporthoz a Tiszatáj Tsz is. Az öntözendő terület több ezer hektárra bővült. 1979-ben elkészítettük azt a tanulmányt, amely hiegalapozta a végleges műszaki megoldást. Pénzügyi okok és néhány csapadékosabb év hatására a gazdaságok átmenetileg lemondtak öntözési szándékukról, de az 1983. évi súlyos aszály újra előtérbe helyezte az öntözés ügyét. Üjabb gazdaságok csatlakoztak a kezdeményezőkhöz, s folytatódott a tervezési munka, melybe több tervező vállalat is bekapcsolódott (KEVITERV, MÉLYÉPTERV, Csongrád Megyei AGROBER). A fő vízellátó létesítmények beruházási programját — igen sok műszaki változat megvizsgálása után — az ATIVIZIG készítette el 1987-ben. Ez 5200 hektárnyi terület öntözővíz-ellátására vonatkozott. Az öntözendő terület Tiszaalpár, Nyárlőrinc és Városföld határáig húzódik (2. ábra). Elkészültek a kiviteli tervek is, s 1988-ban megkezdődött a kivitelezés. A főműveket az ATIVIZIG, az üzemközi műveket a Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat építi. A beruházási program az öntözővízellátó létesítmények üzembe helyezésének idejét 1992ben jelölte meg. A hosszúra nyúlt aszályos periódus (főleg az 1988. évi aszály) azonban az építés felgyorsítására késztette a gazdaságokat, s ezt a főhatóságok (OVH, MÉM) — dicséretükre legyen mondva — a pénzforrások előteremtésével támogatták. Ennek eredményeként érkeztünk el 1990. júniusában oda, hogy — egyelőre kisebb teljesítménnyel és részben ideiglenes megoldásokkal — megindulhatott a vízszállítás. A Tisza vize eljutott az öntözendő területre. Ehhez sok műszaki és anyagi nehézséget kellett leküzdeni. Ezek után lássuk a műszaki megoldást, annak lényegét és főbb jellemző adatait. A fővízkivétel a Tisza jobb partján, a 264+420 fkm-ben, a Szikrai-holtág alsó végén van. Tervezett vízszállítása 1,5 m 3/s. Egyelőre (ideiglenesen) egy AGROFIL 500—S típusú szivattyús gépegységet helyeztek el a parton (1. kép), melynek vízszállítása 0,4 m 3/s. A Szikrai és az alatta levő Alpári holtágat 850 m hosszúságban csatornával kötötték össze. Ahol az Alpári holtág legjobban megközelíti a magaspartot, ott épül az Alpári öntöző szivattyútelep. előregyártott szivattyúaknákból, amelyekben FLYGT szivattyúk vannak elhelyezve. Mostani, ideiglenes teljesítménye még csak 0,3 m 3/s, de véglegesen 1,63 m 3/s lesz. A manometrikus emelőmagasság 38 m. Az öntözési csúcsidőszakban a holtágak tározó kapacitása is igénybe vehető, így a fővízkivétel teljesítményénél nagyobb vízhozamot is ki lehet szolgáltatni. Az Alpári szivattyútelepről 2,9 km hosszú nyomócsővezeték, szállítja föl a vizet a hátságra. 700 mm átmérőjű azbesztcement csövekből ikervezeték épül, mely többek között keresztezi a Kiskunfélegyháza—Szolnok közötti vasutat és közlekedési utat. A fölsorolt létesítmények állami beruházásból valósulnak meg. A beruházási költség a program szerint 96 millió forint. 57
