Hidrológiai tájékoztató, 1991

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Liptai Edit-dr. Scheuer Gyula: Vízkutatási munkálatok a Zagyva völgyében, és a Mátra hegység nyugati részén Jobbágyi környékén

kezdeti 200 l/min kifolyóvíz mennyisége fokozatosan csökkent és a megfigyelések befejezéséig a hozam már csak 80 l/min értéknek adódott, jelezve azt, hogy a feltárt víz jelentős része tárolt vízkészletből származott. A vízvegyvizsgálatok szerint a feltárt víz közepes keménységű és sótartalmú ivóvíz minőségű. Szenynyező komponenseket a víz nem tartalmazott. A Köszvényes forrás fúrásos megkutatása azt igazolta, hogy az andezites vulkáni összlet kitüntetett irányokban — vetőkkel átjárt töredezett szakaszok mentén — képes jelentős vízmennyiséget vezetni, de a korlátozott vízutánpótlódás miatt a tartósan kitermelhető víz átlagban csak 30—50 m

3/d-re becsülhető. A forrásvíz nem helyi beszivárgását, a nagyobb mélységről történő származását és hosszabb földalatti út megtételét a nagyobb vízhőmérséklet mellett az oldott sótartalom is igazolja, amely meghaladja a mátrai résforrások átlagos értékét, és egyben felhívja a figyelmet a mátrai források különböző genetikai adottságaira. 2.2. Felszínközeli víztartó rétegek kutatása. A korátobi vizsgálatok [1, 2] azt igazolták, hogy a Zagyva jobb oldalán széles sávban (1—3 km) megtalálható a folyónak a felső pleisztocén kori kavicsterasza 12—15 m-es mélységben víznyerésre alkalmas kifejlődésben. A Heves Megyei Vízmű Vállalat kezelésében levő Lőrinci regionális vízmű kismélységű kutakkal (20 m) hasznosítja e folyóvízi kavicsos rétegek vízkészletének egy részét. Ezért indokoltnak látszott a Lőrinci vízmű kutaktól északra Szarvasgede — Jobbágyi között is a Zagyva kavics teraszának vizsgálata víznyerés szempontjából (1. ábra II. jelű kutatási terület). Ennek tisztázása érdekében 3 db 20 m mélység előirányzatú kutató fúrás mélyült (1. ábra A, B, C jelűek). A fúrások feltárták ugyan a Zagyva kavicsos teraszanyagát, azonban kis vastagságuk (0,5—0,7 m), valamint agyagos kifejlődésük miatt nem bizonyultak víznyerésre alkalmasnak. A kedvezőtlen kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy a vizsgált területen nincsenek olyan felszínközeli rétegek, amelyek megfelelő menynyiségű és minőségű vizet képesek szolgáltatni. 2.3. Rétegvíz kutatás. Az 1. ábrán a III. sz. kutatási területen került lemélyítésre 2 db kísérleti próbakút a Vízkutató és Fúró Vállalat kivitelezésében a KözépDuna-völgyi Vízügyi Igazgatóság vízföldtani szakvéleménye alapján. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat a tervezési és műszaki irányítási feladatokat látta el. A kutatás célja volt a területen a felsőpannoniai rétegösszlet víztartó homok szintjeinek megismerése, vízadó képességük megállapítása és vízminőségi adottságaik tisztázása. Első lépésben egy 300 m mélység előirányzatú próbafúrás készült. A próbafúrás 45—63, 177,5—267,0 m között tárt fel több finomszemcsés, kis vastagságú vízadó réteget. A legvastagabb homokrétegek 239—243, 247—253 m-ek között jelentkeztek. A többi homokréteg csak 1—2 m vastagságúnak mutatkozott a geofizikai mérések alapján. A fúrást próbakúttá képezték ki és a 177,5—267 m közötti rétegeket szűrőzték be. A kútból a szivattyúzás során —31,5 m-es üzemi szinten 200 l/min vízmennyiséget termeltek ki. A kútnál szokatlanul magas +16 m-es nyugalmi vízszintet mértek és a felszínen 70 l/min volt a kifolyó víz mennyisége, ami egyben utal a kút kis fajlagos vízadó képességére. A próbakút vizének vegyvizsgálata azt mutatta ki, hogy a kitermelt rétegvíz nagy oldott sótartalmú, nátriumkloridos, ásványvíz. A vízben az összes oldott anyag 1790 mg/l mennyiségben jelentkezett. A klorid 658 mg/l-t ért el és a keménység is meghaladta a 42 nkf értéket. A mélységi vízmintavételek is, amelyek a különböző mélységekben beszűrőzött szakaszokból beáramló víz minőségét kívánták tisztázni, egymástól alig eltérő vízminőséget eredményeztek. A kapott adatok alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a Szarvasgede környékén a felsőpannoniai rétegösszlet 177 m alatt települő vízadó szintjei ivóvízre nem alkalmas nátriumkloridos típusú ásványvizet tartalmaznak, jelezve azt, hogy a próbafúrás olyan vízadó rétegeket tárt fel, amelyek túlnyomó részben csak statikus vízkészlettel rendelkeznek. Felszíni vízutánpótlódásuk nincs vagy csak nagyon korlátozott és ennek köszönhető nagy ásványi sótartalmuk, amely a szokványostól eltérő adottság ilyen felszínközeli félsőpannoniai vízadó rétegek esetén. Egy újabb próbakút létesítésével kísérlet történt a 45—63 m-ek között feltárt kisvastagságú homokos rétegek igénybevételére vonatkozóan is. E mélységben feltárt vízadószintek csak 10—20 l/min vízmennyiséget szolgáltattak az előzőeket megközelítő ásványisótartalom mellett, így hasznosításukra nem kerülhetett sor. összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált területen a felsőpannoniai összlet vízadó szintjei ivóvízként nem hasznosítható ináitriumkloridos ásványvizet tartalmaznak, így a térség vízigényének kielégítése a rétegvizekből sem oldható meg. 2.4. A Diatomás rétegösszlet vízkészletének kutatása. Miután az előzőekben ismertetett vízkutatási munkálatok kedvezőtlen eredménnyel zárultak, ezért terelődött a figyelem a Mátra hegység területén a Gyöngyöspatai-medencében ismeretes nagyobb felszíni elterjedésben nyomozható diatomás összlet rés- és hasadék vizeire és esetleges igénybevételi lehetőségük tisztázására (1. ábra IV. jelű terület). Első lépésben 1 db fúrás lemélyítésére került sor, a működő kovaföld bányától délkeletre a völgyben. A fúrás feltárta a miocén diatomás összletet, amely a próbaszivattyúzás alapján jó víztartónak bizonyult. A vizsgálatok szerint a 11—16, és a 36—43 m közötti szakaszok bizonyultak vízadóknak. A szivattyúzás során —0,98 m nyugalmi vízállást mértek és —2,72 m üzemi szinten 170 l/min vízmennyiséget termeltek ki a fúrásból. A vegyvizsgálatok szerint a kitermelt víz ivóvíz minőségűnek bizonyult. A kapott kedvező eredmények alapján a terület részletesebb megkutatására került sor további fúrások lemélyítésével. Ezek is az első fúráshoz hasonlóan kedvező eredményeket szolgáltattak bizonyítva, hogy a diatomás összlet alkalmas víznyerésre. A víz utánpótlását a kb. 4—5 km

2 nagyságú területen leszivárgó csapadékvíz biztosítja, és az elvégzett vízháztartási számítások szerint az összlet alkalmas 200—250 m

3/d nagyságrendű vízbázis kiépítésére és a megfelelő hidrogeológiai védőterület kialakításával a kedvező vízminőség is megőrizhető. IRODALOM [1] Aujeszky G. et al.: A tervezett Lőrinci Regionális Vízmű vízbeszerzési lehetőségeinek vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, 1977. október, 52—56. [2] Dobos I.: A Zagyva-völgy Pásztó és Hatvan közötti szakaszának vízföldtana. Hidrológiai Tájékoztató, 1967. május, 67—72. [3] Geszlerné Szentpáll A. et al.: Heves megye vízföldtani adottságai. A Heves Megyei Vízmű Vállalat kiadványa. Eger, 1986. [4] Hajós M.: A magyarországi miocén diatomás képződmények rétegtana. Geologica Hungarlca Series Paleontologlca, 49. 1986. 1—217. [5] Láng S.: A Mátra és a Börzsöny természeti földrajza. Földrajzi Monográfiák 1. kötet. Budapest, 1955. [6] Sajgó Zs.—

Scheuer Gy.: Hatvan város felszínalatti vizbeszerzései. Hidrológiai Közlöny, 62. 1. 1982. 29—39. [7] Schréter Z.: A gyöngyöspatai medence földtani leírása. A MAFI Evl Jel. az 1950. évről, 1953. 215—220. [8] Vitális Gy.: Az Északi-középhegység vízföldtani tömbszelvénye. Földrajzi Közlemények, 112. 3—4. 1988. 197—201. 52