Hidrológiai tájékoztató, 1991

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Hála József: Vérkút, egy régi parasztfürdőhely a Balaton partján

4. ábra. A vérkúti fürdő ábrázolása Görög D. „Magyar Atlás"-ában (1802—1811) kádakkal") és a melegített vizű fürdőbe nyáron olyan sokan jártak (elsősorban a „köznép"), mint Balatonfüredre. Akkor már állandóan ott tartózkodó „seborvos" segítette a gyógyulást [31, 4, 26, 35). A XIX. század első felében Vérkút a környékbeli parasztság kedvelt fürdő- és mulatóhelye volt [8). Hasonlóképpen kedvelték abban az időben a XVII. század óta biztosan látogatott balatonfüredi fürdőt is, amely a XVIII. század utolsó harmadában indult nagy fejlődésnek [33, 27]. Ettől kezdve vált széles körben ismertté, egyre több előkelő vendég kereste fel. Az 1830-as években a „köznép" részére egy 19 káddal rendelkező „parasztfürdő"-t különítettek el. A korabeli leírások szerint e fürdő sok kellemetlenséget okozott az előrkelő vendégeknek, ezért többször is tervbe vették, hogy áthelyezik Vérkútra [35], A Vérkút vizében a XIX. század első felében „köszvényes bajok"-ban és „köldök csömör"-ben szenvedők kerestek gyógyulást és állítólag az „ütközött tagúak"nak és „tartósan kólikában szenvedők"-nek is használt [26, 13, 35). A fürdő birtokosai abban az időben a zánkai közbirtokosok voltak, „... kik az évi bérletet leszokták fürödni." [31, 13], A fürdő a XIX. század közepén és második felében is nagyon népszerű volt a nép körében [13, 3], 1848-ból »Margit-forrás« vize keserűsót tartalmazó vasas-földes-meszes savanyúvizek csoportjába sorozható s mint ilyen, ezidő szerint egyedülálló." [25], A víz vastartalma a permi homokkő és márga elbontásából származik [29], A Vérkút vizét egyesek szerint már a rómaiak használták gyógyításra [25], de ez csak feltevés, erre vonatkozó bizonyítékok nincsenek. Bél M.-naik a XVIII. század közepe táján írt „Notitia"-jában még nem találunk róla említést [24], a savanyúkútra és a fürdőre vonatkozó első biztos adatot 1786-ból, Korabinsky J. M. lexikonéból [19] ismerjük (1. ábra). A fürdő ábráBongo, Fin «ngrrSot?" int 6of«be? f

oft?, am $fat?etif>e r^ tjoti tapoí|a J »OH öerfcft. Jpat ein mineral!fcbeS tßab u, 6ű«erBtunn. 2)et gnreber hm aUv fomoíyí in ?ínfeí>ung beé ^efunbkíinnei aU ber fommo* títaí ben 0áöer&rumt ** m 1. ábra. Részlet Korabinszky J. M. (1786) lexikonából és a lexikon jelmagyarázatából 2. ábra. A vérkúti fürdő ábrázolása J. Tomasich „Comitatus Zaladiensis" (1792) című térképén zolása már egy 1792-ben kiadott térképen (2. ábra) is szerepel. Vályi A. Vérkutat 1799-ben „középszerű határral bíró" „szabad puszta"-ként mutatta be, de a forrásról nem írt [36], A XIX. században megjelent, forrásokról, ásvány- és gyógyvizekről szóló könyvekben gyakran említik a forrást [pl. 30, 18, 22, 37, 12, 1], és Fényes E. geográfiai szótárában is szerepel [11]. Használatáról a XIX. század elejétől állnak rendelkezésünkre bővebb adatok. A korabeli térképeken is fürdőként ábrázolták (3—4. ábra). Eötvös K. szerint a fürdőt egy Sietős Gábor nevű (a szerző csak ragadványnevét ismerte, családnevét nem) köveskáli borbély tette népszerűvé a környékbeli falvak lakói körében, kb. az 1810-es években [10]. 1830 táján már „ferdőház"-ak álltak a forrás mellett („egy nagy ferdőház, sok kádakkal, és két különös ferdőházak 4 • y W H ZtiftÁa rnitftt» 3. ábra. Részlet Korabinszky J. M. „Atlas Regni Hungáriáé Portatilis" (1805) című térképéről 44