Hidrológiai tájékoztató, 1991

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Simonyi Péter: Kísérlet vízfolyások ökológiájának térképszerű megjelenítésére

háború előtt, és a hajók hat hét leforgása alatt fordultak, ha­talmas értékű nemes árut szállítva, majd visszafelé gyapo­tot, vörösrezet hozva nagy mennyiségben. A Közel-Kelet fel­vevő piacai, sokféle árut állandóan igényeltek, ma ez a kül­kereskedelem ez irányú érdekeltsége miatt kamionokon és idegen hajókon megy, nemritkán lengyel kikötőből, egész Európa megkerülésével, a szállításokkal másokat gazdagítva. A különleges rendeltetésű és folyamtengerhajózási képességű hajóinkat a rossz kereskedelmi irányítás, például a következőkre használta éveken át. Magyar­országnak egyik furcsa exporttevékenysége volt, hogy a Közel-Keletre, vasszegény országunk 10 000 tonna számra szállította a betonozáshoz szükséges gömbva­sakat vízen. Például 4000 tonna vassal (különlegesen rossz meg­terhelés egy Duna-tenger járó hosszú testének) egy át­lagos folyami vontató 1200 lóerős gépével, egy tucat­nyi személyzettel négy 1000 tonnás hordképességű uszállyal, olcsón leúszott a Duna-deltáig. Ott ezt 1300 tonnás Duna-tengerjáró, amely egyenként csak 800 tonna vasat tudott felvenni, átrakta, sokszor saját daruberendezéssel kínlódva a saját személyzetével, parti daru hiányában. Közel 30 óra alatt átvitte a Fekete-tengeren, Istanbulban kirakta, majd ráadásul rakomány hiányában üresen jött vissza. Vagyis fel­használt öt hajót, csatornailletékkel, kikötőilletékkel, hajónkónt 1600 lóerővel, 24 fő személyzettel. Ez ösz­szevonva 8000 lóerő és 120 személy plusz fele út üresjárat. Amikor a hajózásunk átállott az óceáni ha­józásra, többek között használt tengeri hajót vásá­rolt a nyugatnémet HAPAG-tól. Egyik ilyen például az Augsburg, amely „Tisza" néven került 1971-ben a vállalathoz, méreteiben a következő 4825 tonna hord­képessége egyedül is alkalmas, a fenti öt hajó ra­kományának felvételére, ehhez 3600 lóerőt használ, és a teljes személyzete 35 fő mindössze, ráadásul gyor­sabb, és kötetlen, nagytengeri hajózásra alkalmas. Nyilvánvaló, hogy a kettő összehasonlítása nem a legcélszerűbb eljárás, pedig nagyjából ez történt, a valóságos ok mellőzésével. Végezzünk egy összehasonlítást a valóságos cél­lal: A hajó neve Építési éve Hp. to. Merülés esetén Dunán felhoz, tonnát Szeged 1936 360 585 2,6 m 600 Tisza 1937 800 1190 3,1 m 1100 Hazám 1958 1600 1300 3,1 m 800 Ehhez az összehasonlításhoz az előzőekben említett, és kipróbált „Kate Wesels" adatait összehasonlítva vi­lágos, hogy a mai fejlett nyugati technológia beáram­lása még kedvezőbb típust biztosítana, de a folyam­tengerhajózás gazdaságos felhasználása kiváló vegyes­vállalati lehetőséget is eredményezne. A háború előtti folyamtengerjáróink a Bureau Ve­ritas francia osztályozóintézet előírásai szerint ké­szültek, szemben a „Hazám" sorozattal, amely az SZSZSZR szovjet regiszteri, szigorú tengeri előírásai­nak túlzott szolgálati terű, és berendezésű súlytöbb­lete miatt elvesztette gazdaságos folyami teherbírá­sát. Sajnos Duna-tengerhajózásunk a sok évtizedes Kö­zel-Keletre áramló hűtöttáru-szállításba is hiába kí­vánt bekapcsolódni. Számos vállalkozó, ottani üzlet­ember bíztatása ellenére a hazai érdektelenségben egy hajónkat sem alakították át erre a nagyszerű célra. Másfél évtizede hatalmas komphajóakció indult Gö­rögországból Szíriába kamionokat, köztük számos ma­gyar, vízi szállítására a hosszú 'kisázsiai szárazföldi, drága útvonal helyett. Hongkongból és Skandináviá­ból mindenféle komphajó érkezett a nagyszerű üzlet­re, köztük sok olyan, amelynél nagyobbat is köny­nyen tudtunk volna gyártani, de a hazai érdekte­lenség meg sem mozdult, hogy mi is bekapcsolód­junk. Avagy a KGST minden országa üzemeltet, Len­gyelországban készült halfeldolgozó halászhajókat, egy ilyen egység félszáz emberrel, negyed év alatt 100 tonnaszámra dolgozza fel a kifogott halakat, és do­bozolva fogyasztásra készen, a többi tengeri halféle­séget szárítva hallisztté, erre a pótolhatatlan takar­mánnyá őrölve, mi sajnos, ezt is kihagyjuk, sok-sok milliót veszítve az ingyen éléskamrából. A Duna-tengerhajózás jelentősége óriási, de a ten­gerészet kérdéseiben csak a hivatását, jelentőségét mindenképpen tökéletes, részleteiben ismerő, tényle­ges tengerészeti gyakorlat és tudás az elfogadható. A Duna-tengerhajózás és tengerhajózás önállóságában egyedül külkereskedelmi szervekkel hangolhatja a munkáját tökéletesre, de semmiképpen a mai kény­szerű nagyvállalati összevonásban. Ennek bizonyságául szolgál az összes környező or­szágok gyakorlata, de mindenképpen szükséges a nyu­gati érdekkörök felé orientálódásunk, egy vegyesvál­lalati, modern formára, és nem megengedni, hogy hozzá nem értés, vagy tájékozottság hiánya miatt na­gyon sok tengerészünk egész hajószemélyzet vonat­kozásában — kényszerűség miatt — külföldre sze­gődve, más országokat gazdagítson hajó hiányában egy mindenkképen tengerészetet szolgáló kizárólagos felkészültségű nemzetgazdasági felmérés és szervezés hiányában. Kísérlet vízfolyások ökológiájának térképszerű megjelenítésére DR. SIMONYI PÉTER Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezetvédelmi problémáink eredményes megol­dásának egyik alapja az ökoszisztémák szerkezeté­nek kutatása. Az ökoszisztémák összetevőinek kielé­gítően pontos feltárása nélkül nem ismerhető meg és nem értelmezhető működésük, pedig ez a környezet­szabályozás kiindulópontja. A sokféle vizsgálati irányzat közül egyre dinami­kusabban fejlődik a matematikai modellek alkalma­zása és általában az ökológiai megállapítások lehe­tőség szerinti számszerűsítése. Ez a helyhez kötött növényzetre vonatkozóan máris jelentős eredménye­ket ért el, a térben mozgó állategyüttesek tekinte­tében még számos alapvető módszertani nehézséggel is küzdünk. Munkánkban az áramló vizek (kisvízfolyások) sok­rétű ökológiai képének megjelenítési lehetőségeit vizs­gáltuk meg. A cél olyan módszer kialakítása volt, amelynek segítségével az áramló vizek legfontosabb ökológiai tényezőit lehet ábrázolni és ezek a ténye­zők a mérési ponthoz képest helyhűen és mérhetően jelenjenek meg [6, 7], A magyar szakirodalomban az áramló vizek vala­mely ökológiainak tekinthető jellemzőjének ábrázo­lása esetleges a leginkább egyszerű térképvázlaton vagy térvázlaiton, amely a terület földrajzi elhelyez­kedését szemlélteti [2, 3, 4, 1, 8], A külföldi szakirodalomból — módszerünkhöz leg­közelebb álló — speciális ökológiai példa A. Köh­ler, H. Vollrath és Elisabeth Beisl [5] munkája, amely a München környéki Moosach folyó makrofitáit mu­tatja be. A növények bemutatása azonban nem mé­retarányos rajzon történt és „csak" a makrofiták tér­beli elhelyezkedését ábrázolták. Az általunk kidolgozott módszer, melynek a mér­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom