Hidrológiai tájékoztató, 1991
MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Körösmezey László: Emlékezünk Horváth Józsefre, születése 100. évfordulóján
A Muzsna környéki források elapadását, illetve eredeti kilépési helyének elhagyását a földcsuszamlásokkal magyarázza. A „Magyarázatok a magyar korona országainak részletes földtani térképéhez" című, 1904-ben kiadott „Kismarton vidéke" 1:75 000 ma. térképmagyarázóban — miként az 1883-ban kiadott 1:144 000 ma. térképmagyarázó füzetben is — vázolja a hegy- és vízrajzi viszonyokat és az ásványos forrásokat is ismerteti. A kiadványhoz tartozó 1:75 000 ma., 16-féle földtani képződményt és az ásványos források helyét feltüntető földtani térkép a terület vízföldtani viszonyaira is tájékoztatást nyújt. Az 1910-ben, Halaváts Gyula társszerzővel kiadott „Szászsebes és környéke" 1:75 000 ma. térképmagyarázó füzetben kitér a terület folyóinak erőteljes eróziós tevékenységére, a folyóteraszok északi végén fakadó forrásokra és a Székás-patak árterén vető mentén fakadó két konyhasós forrásra. A terület földtani és vízföldtani adottságaira a szövegközti szelvények és fényképek, valamint a kiadványhoz tartozó 1:75 000 ma., 14-féle földtani képződményt és a sósforrások helyét feltüntető földtani térkép ad tájékoztatást. Az „Űj feltárás a Duna altalajában Budapesten" a Földtani Közlöny 1911. évi kötetében megjelent rövid közleménye a soroksári Dunaág rendezési munkálataihoz kapcsolódó [Kvassay] zsilip munkagödrének kiemelését megelőző 3 db 12 m és 7 db 18 m mély fúrás eredményét ismerteti. E szerint a folyóvízi üledékek alatt 4,78, illetve 5,62 m-től pannóniai finomhomokos márgás agyag, majd 15 m-től a 18-ik m-ig a középsőoligocén kiscelli agyag települ. Végül „Az erdélyi medence geologiai alkotása Segesvár, Ápold, Rozsonda, Malomkerék és Dános környékén" című, a Földtani Intézet 1912. évi jelentésében közzétett megfigyeléseit említjük. Ebben szól a Nagy-Küküllő völgy teraszairól és kavicslerakódásairól, a Segesdi-patak Segesvár melletti mesterséges átvágásáról, a segesdi iszapvulkánsorról, és képeket közöl az 1912. szeptember 8—9-i segesvári vízáradásról. A tanulmányhoz közölt 4 db földtani szelvény a terület vízföldtani adottságait is érzékelteti. Munkás és érdemdús életének 87. évében, 1928. április 16-án Budapesten ragadta el a halál. Miként a Földtani Közlöny 1928. évi LVIII. kötetében közölt gyászjelentésén is olvashatjuk: „Emléke élni fog közöttünk! Béke legyen porai fölött!" Dr. Vitális György IRODALOM [1] Jaskó S.: Megemlékezés Telegdl Roth Lajosról, halálának ötvenedik évfordulója alkalmából. Földtani Tudománytörténeti Évkönyv 1979. A Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztályának időszakos kiadványa, 8. szám. Bp. 1981. 99—105. [2] Schréter Z.: Telegdi Roth Lajos emlékezete. Földtani Közlöny, LIX. 1929. (1930) 5—7. [3] Szlnnyel J.: Magyar irók élete és munkái. XI. kötet Popeszku— Rybay, Bp. 1906. Roth Lajos (telegdl), 1240. [4] Vendl A.: A százéves Magyarhoni Földtani Társulat története. Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok 9. szám. Tankönyvkiadó, Bp. 1958. Emlékezünk Horváth Józsefre, születése 100. évfordulóján hatalmát fitogtató bürokratáiként, hogy mellette a fiatal kezdő is egyenrangú munkatársnak érezhette magát. Az a kevés találkozás, amelyeknek emléke ma is él bennem, igen élénken idézi fel Józsi bácsinak — így szólítottuk őt — az akkori fiatal mérnökkel szembeni baráti, kollegiális megnyilatkozásait. Egy nagy vízimérnök generáció testületének reprezentánsa volt, aki magával hozta a háború előtti hivatali légkör egy egészséges darabkáját és ízelítőt adott belőle. Ha valaki megérdemli, akkor őróla bízvást el lehet mondani azt az elmúlt 40 évben oly sokszor leminősítést jelentő, de éppen azért ma már újra dicsérőnek számító jelzőt: igazi régi vágású úr volt, a szó legnemesebb értelmében. Életpályáját Holló István érdemeinek helyes és szakszerű értékelésével méltatta a Vízügyi Közlemények 1977. évi 2. számában, akinek azonban az újra közléshez se hozzájárulását kérni, se azt megköszönni nem tudom, mert sajnos máir ő is távozott az élők sorából. Az alábbiakban e méltatás adatait és anyagát megismételve adom újra közre, amihez a fenti, személyes találkozásaimra vonatkozó rövid kiegészítésen kívül nem is tudok lényegeset hozzátenni. Gépészmérnöki oklevelét 1914-ben szerezte meg a Budapesti Műegyetemen és utána végigharcolta az első világháborút. 29 hónapos frontszolgálat után, kitüntetésekkel és Albániában szerzett maláriával kezdte meg mérnöki munkáját, majd kezdettől fogva a közszolgálatban állt. Munkahelyei változtak: 1919— 1924 Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium, 1925—1931 Nagykanizsai Városi Mérnöki Hivatal, 1932—1937 Kispest Városi Mérnöki Hivatal, 1938—1946 Iparügyi Minisztérium, 1945—46 a háborús károk helyreállítása a közművek vonalán, 1946—1948 Építésügyi Minisztérium, majd 1948-tól egészen nyugdíjazásig a vízügyi szolgálat, az Országos Vízügyi Hivatal. Mindenütt tervező, kivitelező vagy szervező; egy nagy célért, hazánk jobb vízellátásáért és csatomázásáért dolgozott. Jelkép értékű egyéniségét vele találkozásaim emlékeként idézem. Olyan segítőkész, végtelenül udvarias, széles látókörű idős barátként mutatkozott meg, nem pedig a hivatalt képviselő, felsőbbrendűséget kifejező, Horváth József (1891—1976) 9