Hidrológiai tájékoztató, 1990

2. szám - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Rácz József-dr. Tompa Károly: Partvédelem fűzcserjékkel

pot-felvételre eredeti módszereket dolgoztak ki. Említésre méltóak az akkor Déldunántúli VIZIG-nek nevezett, a mi irányításunkkal a Dráva ártéri szintjein 1970—73-ig végzett biológiai partvédelmi tervezések és kísérleti ültetvények, továbbá a volt Északmagyarországi, Középtiszavidéki, Körösvidéki stb. VIZIG-eknek a vízépítési biotechnika szélesebb körű gyakorlati bevezetésére tett erőfeszítései ugyanezen időszaktól kezdődően. Szerzők 1979—1984-ig az Északdunántúli VÍZIG megbízásából és segítségével újabb kísérleteket folytattak a bokorfüzek partvédelmi felhasználására. Vizsgalati anyag A vízépítési célra leginkább megfelelő füzek szaporítására és klónjainak megőrzésére Rábakecöl község határában, a nicki gát közelében létesítettünk fűz anyatelepet. A 21 klónból 11 faalakú, 10 cserjealakú fűz. A faalakú füzek pedig a partvédő biotechnikai művek létesítésére alkalmas fajták gyűjteménye. A bokorfüzek és származási helyük a következők: 1. Salix triandra L. — mandulafűz, Szetjtborbás, illetve NDK. 2. Salix rubra Hudson cv. Ulbrich — ulbrich fűz, Szentborbás, illetve NDK. 3. Salix purpurea L. var. angustiofolia Kern — keskenylevelű csigolyafűz, Szentborbás, illetve NDK. 4. Salix viminalis X Salix triandra — hibrid kenderfűz, Szentborbás, illetve NDK. 5. Salix purpurea var. uralensis hort. — uráli csigolyafűz, Szentborbás, illetve NDK. 6. Salix purpurea L. — csigolyafűz, Szentborbás, illetve Ugod. 7. Salix purpurea var. uralensis hort., — uráli csigolyafűz, Csehszlovákia. 8. Salix cinerea L. — hamvasfűz, Csehszlovákia. 9. Salix purpurea var. pendula — szomorú csigolyafűz, Csehszlovákia. 10. Salix purpurea var. uralensis hort. —< uráli csigolyafűz, Csehszlovákia. A bokorfüzeket majdnem kivétel nélkül vegetatív úton szaporítjuk. Partvédelemre a sokszáz fajtának, klónnak a hazai, csehszlovákiai, NDK-beli és ausztriai tapasztalatok alapján csak egy kisebb része alkalmas. A biotechnikai építményekhez legjobban megfelelő 29 bokorfűz több tucat jellemzőjét írtuk le, illetve foglaltuk táblázatba. Ezt készséggel bocsátjuk az érdeklődők rendelkezésére. Leírtuk, hogy a vízfolyások alsó, középső vagy felső szakaszára, illetve víztározókhoz ajánljuk-e azokat. A termőhelyi jellemzőkre is kitérünk és la fűzálloimányok gyomosodással szembeni ellenállására, a vízépítési szerkezeteikhez való alkalmazkodásra, a gyökeresed ési képességre, a vesszőanyag hosszabb idejű tárolásának lehetőségére, az életképességre, a beárnyékolásSal szembeni ellenálláképességre, az esztétikai hatásra, a vadrágás veszélyedre stb. ds rámutatunk. A bokrok nagysága

1 fontos szerepet játszik az alkalmas klón megválasztásakor. A fűzállomány visszavágásánál 6—7 évvel számolunk, és erre vannak a bokrok elérhető méretei megadva. A vegetációs időszak hossza elsősorban a füzeknek sík vidéken történő telepítésekor játszik szerepet, ahol a fűzlevelek lehullása után a fagy beálltáig fennáll a veszély a gyomok erős elterjedésére. Domb- és hegyvidéken jól felhasználhatók a rövidebb vegetációjú füzek is. A vízborítás 1—2 hónapos tűrése a füzek különleges tulajdonsága, ami kevés fásszárú növényre jellemző. A partok biológiai védelmére a nagy gyökeresedési képességgel bíró, fás dugványokkal szaporított füzek az alkalmasabbak. Egyes klónok gyengébb gyökeresedését a vékony vagy nem fásodott dugványok okozzák, amelyek a fűzszőnyegben nem jutnak olyan optimális körülményekhez, mint a csemetekertekben. A fűz rézsűburkolat céljára használt vesszőket, dugványokat gyakran kell; tárolni, néha több hónapon keresztül is, elkészített tekercs (fűzszőnyeg) vagy kéve formájában. A hosszan tartó tárolást a sűrű fájú és vastagabb, többéves vesszők, botok könnyebben viselik! el. A vitalitás és az új terület elfoglalása, benövése a füzeknél nagyon különböző. A part szabadon levő részeit gyorsan azok a magasabb növésű füzek foglalják el, amelyek gyökérújulatoti képeznek, és azok a füzek, amelyek elfekvő ágaikkal összefüggő partvédő állományt alakítanak ki. A partok biológiai védelmét gyakran kell kombinálni műszaki vízépítési szerkezetekkel (betonburkolatokkal, kőburkolatokkal stb.), amelyek ezáltal a tájba jól illeszkednek. Bizonyos esetekben kifejezetten követelmény, hogy a füzek benőjenek a burkolatok réseibe, máskor pedig kerülni kell az erre való hajlamot, tulajdonságot. A gyökérújulattal rendelkező és a kúszó füzek a réseken is jól gyökereznek. A vad és a legelő nyáj fiatal korában különösen károsítja a fűzállományt, és lelegelésével megakadályozza annak megerősödését, főként, ha a lerágás a vegetációs időszakban történik. A füzek egyes klónjai alkalmasak kosárfonásra,, díszítő „barkás't vessző vágására, korai méhlegelőnek és — különös esztétikai hatásukkal — tájépítési célra. A nagyobb vízfolyások alsó szakaszain, ahol gyakori a parti állományok hosszantartó elárasztása, a partvédelem nagyobb bokrú, jó konkurenciaképességű füzekből alakítható ki. A keskeny, középső vízfolyás szakaszok esetén kívánatos alacsonyabb bokrokat alkalmazni, jó konkurenciaképességgel. A középső kis vízfolyások és felszőszakasz jellegű vízfolyások esetén, ahol többnyire sovány, kavicsos talaj áll rendelkezésre, alacsony füzeket célszerű telepíteni, amelyeknek kisebb a konkurenciaképessége. A víztározók partvédelménét figyelembe kell venni a tárolási vízszintet és a füzek azon képességét, hogy a hosszantartó elárasztást elviselik. Igen kedvező, ha a fűzfajnak jó a gyökérfelújuló képessége, mert jobban védi a partokat az eróziótól. Néhány kísérleti telepítés Az Ikva kijelölt szakaszain — 1979-ben kétsoros fűzdugványt, négysoros fűzdugványt, élő rőzsefonást, egysoros élő rőzsekolbászt és kétsoros élő rőzsekolbászt (1. ábra), — 1980-ban előregyártott fűz-nád szőnyeget és előregyártott fűz-nád pallót, — 1982-ben előregyártott fűz-nád szőnyeg partvédőműveket építettünk kísérleti telepítések céljára. 1. Kétsoros fűzdugvány. Száraz kőrakattal védett partszakaszon alkalmaztuk, a part magasabb részeinek védelmére. A dugványok hossza 30 cm. Elhelyezésük 30 cm sortávolsággal és 30 cm tőtávolsággaü történt. Fűzfajta: Salix purpurea — csigolyafűz. A KV feletti parton, a tartósan magas vízállá9 és a gyomnövény-konkurencia következtében a megeredés hiányos volit. A kihajtott vesszők gyenge életképessége miatt partvédő állomány nem is alakult ki, a fűzegyedek elpusztultak. 2. Négysoros fűzdugvány. Száraz kőrakattal részben bevédett partszakaszoknál a magasabb partrészek védelmére építettük.. Az élő rőzsefonások mögé helyezett feltöltésre is ilyen dugványozást készítettünk. A dugványok hossza 30 cm. A sor- és

1 tőtávolság 30 cm. Fűzfajta: Salix viminalis — kenderfűz, S. rubra, cv. Ulbrich — ulbrich fűz. A KV feletti partszakaszon a dugványok a magasabb, hosszú ideig tartó vízállás következtében „befulladtak". Ez történt a karódugványokkal is. 3. Élő rőzsefonás. A kikagylósodott partszakaszok védelmére építettük. Az! 1 m hosszú, erős fűzkarók kiosztási távolsága 0,50 m. A fűzvesszőkből készülő fonás magassága kb. 0,50 m. Az állékonyság fokozása érdekében a fonást minden második karónál a partoldalba levert karóhoz acélhuzallal kihorgonyoztuk. A fonás hátoldala a fonás magasságáig földfeltöltést ka17